Egy nagyon kemény pécsi fiú: Bodonyi Bálint a pusztakezes bunyóba is beleállt

Nem egy tagbaszakadt figura, de ez látszott az ikrényi gálán vívott meccsén is. Bodonyi Bálint mindössze 70 kilós, ám hiába volt nála sokkal nagyobb az ellenfele, ő dominált a ketrecben, és végül az ő kezét emelték a magasba.

„Vagy legenda leszek, vagy hamar alvás lesz”

– Amikor elmentem melegíteni és bandázsolni, akkor jutott eszembe, hogy nem ártana tudni, ki lesz az ellenfelem – mesélte mosolyogva a 27 éves pécsi srác. – Odapillantottam, és megláttam egy medicinlabda-fejű jókora alakot! Akkor azért átfutott rajtam, hogy vagy legenda leszek, vagy hamar alvás lesz…

A súlycsoport nélküli meccsen végül egyik küzdő sem aludt el. A mérkőzés végigment, a 115 kilós ellenfél arca csupa vér volt, így nem csoda, hogy Bodonyi nyert. Sokat köszönhetett a barátainak, teszi hozzá rögtön, mert végig támogatták a ketrecen kívülről, szorítottak neki, tanácsokkal látták el.

Egyszerű ez: van, aki röpizik, ő verekedni szeret

Bodonyival kapcsolatban nem titok, hogy kötődik a futballhoz, fanatikus szurkoló. Ahogy fogalmaz, az élet ebben a közegben nem mese habbal. Sosem félt attól, ha az utcán kellett bunyóznia az ellenfelek drukkereivel, így aztán a pusztakezes boksz hallatán sem rándult össze a gyomra. Svédországban már volt egy meccse, majd Baján egy MMA-gálán lépett ketrecbe, ahol Sárközi Róbert megkérdezte, nincs-e kedve indulni az első magyarországi pusztakezes bunyógálán.

– Csináljuk, miért ne, válaszoltam. Mindig ilyen voltam. Ez egy igazi kihívás volt számomra. Manapság az utcai szurkolói bunyók egyre inkább ellehetetlenülnek a sok kamera miatt, így az egész átmegy a sport irányába. Mondjuk jobban is örülök egy szurkolói küzdősportgálának, mint egy utcai balhénak! Én nem vagyok egy félénk típus: van, aki pingpongozik, van, aki röpizik, én verekedni szeretek.

A szülei nyilván féltik, de mivel nem tehetnek mást, támogatják. Megnézik a meccseit is, szorítanak neki, ugyanakkor a családi béke érdekében jobb, ha másnap nem megy haza – nem szeretik látni a harc nyomait.

Egy Pécs–Fradi után ott ragadt a lelátón

Az egészről a PMFC, a futball és persze a haverok tehetnek. Hét–nyolc évvel ezelőtt kicsalták egy Pécs–Fradira, amelynek a végén hatalmas balhé volt. Akkor megérezte, hogy ott a helye – ott is ragadt a lelátón. A szurkolói balhék miatt van ennek negatív hozadéka, de akad pozitív is.

– Én eléggé elkallódtam gyerekkoromban, nem nagyon tanultam, kerültem a sulit. Ugyanakkor idővel kifejezetten kellemetlenül éreztem magam a szurkoló barátaim között: amikor vasárnap este egy meccs után ott ültünk a busz hátuljában, és mindenki arról beszélt, hogy hétfőn suli vagy meló, nekem meg semmi, akkor egy idő után rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább. Mondhatni, felkaroltak, és ez a közeg rángatott ki ebből a kilátástalanságból. Elvégeztem a karosszérialakatos szakmát, igaz, sosem dolgoztam benne. Gipszkartonos lettem, szeretem csinálni, nemsokára saját vállalkozásom lesz.

Miközben beszélgetünk, hárman is gratulálnak neki. Úgy tűnik, sokan látták a meccsét, és van respektje a teljesítményének. Nemrég a pizzafutár is felismerte, ő is gratulált a pusztakezes bunyójához.

– Aminek lesz folytatása, mert ebből az egészből sorozat lesz hazánkban, én pedig szívesen lépek újra ketrecbe. Mondjuk, a következőn nem lehetek ott a kézsérülésem miatt: a jobb kezemen két bütyköm kicsit hátrébb ment, az alkarom is eléggé megzúzódott. Elég kemény feje volt a srácnak – teszi hozzá Bálint, aki egyébként thai-boxban magyar bajnok, de belekóstolt a bunyóba, a birkózásba és az MMA-ba is, a kedvenc viszont a brazil jiu-jitsu (a pécsi BJJ-nél jár edzésekre).

Neki nem hiányzik az élvonal – nincs hangulat

És ha már a PMFC az örök szerelem, nem hagyhattuk ki a kérdést: mikor jut vissza az élvonalba a Munkás? Meglepő választ kaptunk.

– Nekünk nem kell az első osztály! Nincs ott semmi! Járjunk majd Kisvárda, meg MTK elleni meccsekre, amelyeknek semmi hangulata nincs?! Itt, az NB II-ben van Miskolc, Békéscsaba, vagy éppen Szeged: mégiscsak más úgy szurkolni, hogy vannak emberek a túloldalon is. Úgyhogy ha kicsit sárga és kicsit savanyú is jelenleg a csapatunk, de a miénk!