Pár kilométerre a baranyai határtól, a Darányi borókásban idén 20 éve már, hogy racka juhok végzik a fűnyírást. Ez pedig annyira bevált, hogy még parlagfű sem található az európai viszonylatban is kiemelkedő természetvédelmi területen. Pedig több mint 50 hektárról beszélünk. Ha még nem jártál itt, mutatjuk, miért érdemes megnézni!
Kaszálás helyett legeltetés
Racka juh. Fekete és azt mondják, hogy a honfoglaló magyarokkal érkeztek a Kárpát-medencébe. A Darányi borókásban most háromszázan vannak és bár vadon élnek, nagyon félénkek, nehéz őket lencsevégre kapni. Talán az egyedüli ember, akit elviselnek: Józsi, a pásztor.
– Állandóan mennek, még legelés közben is lépkednek. Ha pedig elrepül felettük egy veréb, úgy megijednek, hogy megindul az egész nyáj – mondja a pásztor, aki hajnali 5 órakor nyitja ki a hodály ajtaját, majd naplementéig vissza sem tér. Igazi mesebeli táj ez, ahol felelősségteljes munka folyik az állatokkal.
A vasúti sín és a 6-os főút között „vonulgatnak”
– Talán egyszer volt egy baleset, de az erre járó „Piroska” mozdonyvezetője már tudja, hogy lassítson a nyáj miatt – mondja Csór Sándor. A természetvédelmi őr napi szinten jön ide, ha kell, beugrik Józsit helyettesíteni.
Ős-Duna, homok és természetvédelem
A legeltetés ezen a területen több évszázados múltra tekint vissza, igaz, az 1900-as évek közepén volt itt erdő is. Mostanra azonban – hála a rackáknak – annyira körbe tudják legelni a területet, hogy a gyom és a parlagfű sem rondít bele a dimbes-dombos vidék sziluettjébe. És hogy az milyen? Mintha hirtelen évszázadokat utaznánk vissza a múltba.
Az Ős-Duna pakolta le itt hordalékát, ezért homokos a talaj
A homokos talajt a szél sok helyen „dombokba” fújta össze, ezért helyenként a birkanyáj képes „eltűnni” a homokbuckák mögött.
– Nem, nem ijedek meg. Van mindig egy főkolompos, aki jelzi, hogy merre járnak – mondja nevetve Józsi, aki helyett én izgulok, mi lesz, ha meglépnek, amíg mi beszélgetünk.
Nem, ők nem lépnek meg
Ha ugyanis a nyáj jóllakik, akkor 5 kilométeres körzetből simán hazatalál. Mondjuk az egyetlen gond, hogy mindig éhesek, így mindig legelnek – ami viszont a terület előnyére válik.
– Európai viszonylatban is kiemelkedő ez a száraz gyep. A természetvédelmi terület arról híres, hogy nagyon változatos az élővilága. A racka juh pedig a legeléssel abban segít, hogy ez a gazdag növény- és állatvilág életben tudjon maradni, hiszen a fekete, négylábú fűnyírók megeszik a nem őshonos növényeket. Így ez a terület megmaradhat olyannak, amilyen több száz évvel ezelőtt is volt – mondta Csór Sándor természetvédelmi őr.
Ha kíváncsiak vagyunk erre a világra, akkor ezt a területet bármikor bejárhatjuk. Egyedül a kutyákat nem engedik bevinni, mert – mint köztudott – a racka annyira megijed tőle, hogy kilométereket képes szaladni.
Bővebben ITT.
