Nagyon úgy tűnik, nem csak ahhoz van érzéke Jancsik Árpádnak, hogyan kell bajnokokat faragni a vele dolgozó úszókból, hanem ahhoz is, hogyan örökítse meg a legjobb, legérdekesebb pillanatokat. A fotózásba olyannyira beleszeretett, hogy márciusban egy kisebb kiállítása is lesz.
A fotózás már régóta foglalkoztatta Jancsik Árpádot, de a paralimpiai, világbajnoki, vagy éppen Európa-bajnoki felkészülések közepette sosem volt rá annyi ideje, hogy jobban belemélyedjen. Aztán amikor a tokiói olimpia után hosszabb szünet következett, és nem kellett minden napját a versenyzőivel, Konkoly Zsófiával vagy éppen Iván Bencével töltenie, végre eljött az ő ideje!
– Mindenképpen kellett valami, amivel lefoglalom magam, ami kicsit kiszakít ebből az úszós, edzősködős környezetből – fogalmazott a Pécs Aktuálnak Jancsik Árpád, paralimpiai bajnok úszóedző. – Adta magát a fotózás, hiszen régebben is nagyon érdekelt. Sokat köszönhetek Körtvélyesi Lászlónak, akivel rengeteget szakmáztunk: ő vezetett be mélyebben ebbe a világba!
A „bevezetés” annyira jól sikerült, hogy a mester már kiállításra bíztatta tanítványát, mert nagyon tetszenek neki Árpád képei.
– Ennek természetesen nagyon örülök, megtisztelő, hogy egy ilyen tudású fotós erre bíztat! Körtével megbeszéltük, hogy azokból a képekből, amelyek érdemesek rá, csinálunk egy kisebb kiállítást márciusban a Víz Világnapjával összekötve. A téma mi más lenne, mint az uszoda, a víz! Most éppen ezt szervezzük, pontos dátum még nincs, de az eldőlt, hogy a Várkonyi Nándor fiókkönyvtár lesz a kiállítás házigazdája.
A fotózás természetesen egyelőre marad hobbi Jancsik Árpád számára, a prioritás továbbra is az edzősködésé. Miután a legtöbb időt az uszodákban, a medencék partján tölti, elsősorban ott keresi azokat a pillanatokat, érzéseket, amiket érdemes lencsevégre kapni.
– Leginkább a portréfotózást szeretem, arcok, érzések, pillanatok megörökítését. Emellett azonban bele-belekóstolok például állatok fotózásába is, most éppen egy bajor erdőben vagyok, ahol vadállatokról készítünk képeket. A szívügyem azonban az uszoda, a szakmám mellett a fotózás egy nagyon jó kiegészítő hobbi, egy ballaszt. A tanítványok is élvezik, jó kis fotók készülnek, nagyon sok dolgot megörökítek, ami a későbbiekben biztosan nagyon szép emlék lesz majd – mesélte Jancsik Árpád, majd hozzátette, szinte minden edzőkollégájának van valami hobbija: – Nagyon sokan horgásznak, ami nekem nem igazán jön be, Tolja bácsi pedig (Petrov Anatolij – a szerk.) sokat járt Goricára, ahol elvolt a kis tanyáján, kerti munkákat végzett. Nekem ez lett a fotózás, és miután a zene a másik mindenem, ha felrakom a kis fülhallgatóm, teljesen ki tudok kapcsolni. Nagy szükség volt rá szerintem, hogy ezt megtaláljam magamnak, mert az a pörgés, az az ezer fokon égés, ami az edzésekkel kapcsolatban van, az agyalás, hogyan lehetünk jobbak, az egy idő után elkezd felemészteni.
