Várhelyi Sándor jógi, mentor, példakép, a pécsi sportélet meghatározó alakja, mindent összevetve pedig rendkívül hiteles, karizmatikus jelenség. Aki találkozott már vele, az tudja, egy ereje teljében levő úriember, és aki már végzett nála akár egy napüdvözletet is, annak örökre megmarad az emléke. Sándor a 80. életévéhez közeledve is mountain bike-kal jár óráira, hetente több mint tíz órát jógázik, és mindig mosolyog. Életéről kérdeztük a pécsi sportembert.
Várhelyi Sándor – bármennyire is meglepő azoknak, akik ismerik – decemberben tölti be nyolcvanadik életévét. A sport máig átszövi mindennapjait; napi szinten biciklizik, heti hét jógaórát tart tanítványainak, ezeken túl pedig jógatanfolyamokat indít, illetve életmódtáborokat szervez és vezet. Olyan aktív életet él, amelyet még akár a húszévesek is megirigyelhetnének. Izgalmas életút vezetett idáig, Sándor egy molnárcsalád hatodik gyermeke, aki először a birkózásban, majd a jógában találta meg önmagát.
„1945-ben költözött a családom Pécsre, egy üzemen kívüli, rácvárosi malom épületébe. Édesapám molnár volt, én hatodik gyerekként érkeztem testvéreim közé. Nélkülöző, de gyönyörű gyerekkorom volt; mezítláb játszottunk a patak partján egész nap, íjaztunk, csúzliztunk, felfedeztünk és egymást gyűrtük a fűben” – emlékszik vissza Sándor a kezdetekre. A harcias kisfiút pont így találta meg a birkózás. Egyik alkalommal, amikor az udvarban játszottak, a szomszéd felvetette, hogy neki birkóznia kellene. Több se kellett az immár középiskolás fiúnak, azonnal beiratkozott a pécsi birkózószakosztályba, ahol elmondása szerint a legjobb pécsi edzőhöz került. A sport olyannyira illett Sándorhoz, hogy onnantól kezdve húsz évig edzett versenyszerűen.
A futás, úszás, meg a birkózás az ember legtermészetesebb mozgásformái. Birkóznak a kismacskák, a kismedvék, és ideális esetben a kisgyerekek is – ezáltal felkészítik egymást az életre.
Húszévnyi versenyzés után Sándort felkérték a Testnevelési Általános és Sportiskolába (ma Cserepka János Baptista Általános Iskola, Középiskola és Sportiskola) birkózóedzőnek. A szakosztályban Sándor javarészt 14-15 éveseket edzett, és közel tíz év alatt kiemelkedő sikereket ért el csapatával. A rendszerváltás azonban leépítéseket hozott, a jóga ezek után pedig érdekes fordulattal lopta be magát az életébe.
„Gimnazista korom óta jógáztam, leginkább könyvek alapján. Egy alkalommal elmentem egy tanfolyamra, amelyet dr. Bakó Attila tartott. Az ő biztatására jutottam el Etka anyóhoz (Kártyikné Benke Etelka), az életem innentől kezdve pedig gyökeresen megváltozott” – meséli Sándor. A rengeteg impulzus hatására visszaült az iskolapadba, és a németországi Sivananda jógaközpontban szerzett jógatanári képesítést. Ezt követően hétvégi képzéseken megismerkedett egyéb jógairányzatokkal is, többször vett részt Veres András, a magyarországi Sivananda jóga vezetőjének életmódtáboraiban is. Elvégzett egy egyéves Kaya Kalp Yoga oktatóképző tanfolyamot is, amit Sri Vijay Anand indiai mester tartott. Először egy pécsi csoportot indított, majd miután tömegesen jelentkeztek a foglalkozásokra, sorra hirdetett újabb és újabb időpontot Pécsett. Sándor a Sivananda jóga hat tradicionális irányzata közül (Bhakti, Karma, Rádzsa, Ashtanga, Hatha és Dnyána) a Hatha jógával foglalkozik behatóan immár 30 éve. A jógát misztikumoktól, rituáléktól, szertartásoktól mentesen közvetíti, hangsúlyozva a pozitív életszemlélet jelentőségét, a természet csodáját, a jelen megélésének fontosságát. A másfél órás foglalkozások igazi feltöltődést jelentenek, legyen a tanítvány 8 vagy éppen 80 éves.
„Fontos a helyes pozíció, a légzés és a tudati jelenlét. Nem kell mindenkinek az első órán spárgáznia – bár az idős hölgyek olyan hajlékonyak az óráimon, hogy csak csodálkozik az ember. Gyakorlás közben a tudatunk lecsendesítése a cél, hiszen az elménk olyan, mint egy részeg majom, mondja a jóga. Nem utolsósorban pedig hosszú és egészséges életre számíthat a jógi.” Ennek ékes példája Sándor, aki a nyolcvanadik életévéhez közeledve fantasztikus formában van. De ehhez nemcsak a sport, hanem az életszemlélete is aktívan hozzájárul. „A gondolatok határozzák meg az életünk minőségét” – vallja, és ehhez ragaszkodik is.
„Nekem rengeteget adott a jóga, és a tanítványaim energiái. Én az óráimra járok haza. És bár nincsenek nagyszabású terveim, igyekszem a koronavírus okozta létszámcsökkenést helyreállítani, és továbbra is fókuszálni a gyakorlásra” – mondja az oktató, majd nevetve hozzáteszi, hogy egy terve azért mégiscsak van; egy kis tanítványa biztatására nyolcvanadik születésnapjára 15 teljes húzódzkodást tervez csinálni. Tervek ide vagy oda, annyi biztos, hogy aki ellátogat az órájára, abban mély nyomot hagy személye.
