A gyerekeik, a logisztika és a kreativitás miatt cserélte a talárt édességre két pécsi anyuka. Jogászból lettek cukrászok. Hogy megbánták-e? Hogyan vált be a nagy váltás? Erről beszélgettünk velük saját, kertvárosi tortaműhelyükben.
Talár helyett gumikesztyű, a nevük előtt dr., majd a cukrász titulus
A harmincas évei derekán járó pécsi anyukák, Schwarcz Kriszta és Bagi Emília eleinte csak hobbiból sütögettek. Akkor kezdték, amikor a gyerekekre vigyáztak otthon.
– Korábban jogászként dolgoztunk. Munkahelyünkön ismerkedtünk meg és lettünk barátnők. Aztán jöttek a gyerekek, bennem pedig a harmadik megszületése után fogalmazódott meg, hogy régi életemet nem tudom már folytatni – mesélte a kezdeteket Schwarcz Kriszta.
Miközben készül egy táskatorta, azt is elmesélik az anyukák, hogy már két éve mindennap cukrászként ébrednek és köszönik szépen, remekül vannak.
– Maga a váltás gondolata évekig motoszkált a fejünkben. Talán 10 év is kellett hozzá, hogy a sütögetés legyen a megélhetésünk. Eleinte a családnak sütöttünk, majd egyre többen kerestek fel minket – részletezi a kétgyermekes Bagi Emília.
„Sokan maradtak a szakmánkban és nagyon megdöbbennek, amikor mondom, hogy én váltottam.”
– A döntés nem volt egyszerű, hiszen mi is sokat áldoztunk arra, hogy tanultunk, szakvizsgát tettünk, nyelvvizsgákat szereztünk – mondja Kriszta, aki szerint sokan megdöbbennek, hogy feladta eredeti hivatását.
„Nem feladtam, hanem valami másba, valami újba kezdtem”
– Igazából most van két szakmánk, amit már senki nem vesz el tőlünk – meséli mosolyogva Emília, aki azért emlékszik arra az időszakra, amikor két műszakban dolgoztak és ha folytatják, akkor egyáltalán nem lett volna idejük a családjukra.
Kellett a támogató családi háttér is
A két édesanyát a férjek is támogatták, biztatták, így tudták megnyitni saját műhelyüket Kertvárosban.
– Ennek a munkának a kreatív oldala is nagyon tetszik nekünk. Díszítünk és megvalósítjuk a gyerekek és felnőttek álmait. Sokszor rajzokból dolgozunk. Készítettünk már focilabdatortát, de nagy sikere van a táskának is. Öröm az arcokra nézni, amikor megkapják az édességet.
„Ha nem szeretnénk ennyire, lehet, hogy megbántuk volna”
– Szeretjük ezt a munkát és egyáltalán nem bántuk meg, hogy váltottunk. Nem gondoljuk, hogy ezzel presztízst vesztettünk volna. Most hogy látjuk, mennyi munka van egy-egy tortában, úgy gondoljuk a cukrász szakma is elég kemény – zárták a jogász anyukák.