A fiatalabb generációk nem nagyon ismerik már a Kórház téren található ikonikus régi borozót, amit a környékbeliek csak úgy hívnak: A 100 éves.
A volt magyar labdarugó bajnok, Maurer László, alias Laci bácsi 26 éve vette meg a borozót, ahol szinte az összes családtagja megfordult már a pult mögött. Jelenleg egymaga és két alkalmazotta visszi a több, mint 270 éves épületben meghúzódó 100 évest. Hogy mi a hely története és mi lesz a jövője, Laci bácsi elmesélte nekünk.
Azokat fogadták itt, akik kereskedni jöttek Pécsre
Laci bácsi elmesélte, hogy konkrét számokat nem lehet teljes bizonyossággal mondani, ugyanis nem találtak hiteles dokumentumokat a Mária Terézia korabeli, emlékmű épületről. A következtetéseket illetően az 1700-as évek közepe táján épülhetett. Akkoriban Magyar Korona Fogadóként hívták és az egész épületsor egy egységet alkotott.
A legenda szerint maga Petőfi Sándor is megfordult egyszer a helyen
Az 1900-as évektől vendégfogadóként működött és egy ember kezében volt az egész – tette hozzá Laci bácsi. A második világháború után Magyar Korona Fogadó sem úszta meg az államosítást. Így külön borozó, fogadó és étterem lett az épületegyüttesből.
1940 körül kapta A 100 éves Borozó nevet
Tehát maga a 100 évesként ismert hely nagyjából 70 éves, míg maga az épület, amely otthont ad neki, közel 270 éves.
És hogyan megy a szekér? Meddig él még a 100 éves?
Laci bácsi elmesélte, hogy régen nagyon felkapott volt és rengeteg fiatal is járt hozzájuk. Ez olykor-olykor okozott némi problémát is, mert nem volt egyáltalán ritka, hogy egymásnak feszültek bent az emberek, de most már sokkal csöndesebb közönség jár a 100 évesbe – tette hozzá az exfutballista kocsmáros.
Az élet megy tovább, a városban folyamatosan nyitnak új helyek, de a 100 éves maradt a régi. Ez jó is volt, meg nem is. A régi törzsközönség pontosan ezért jár vissza egy jó pohár borra vagy sörre, mert minden a megszokott. A fiatalok azonban már nem igen vetődnek oda.
„Az egyetemisták megváltoztak. Inkább a belvárosba mennek, ami persze érthető. Nem mi vagyunk az a hely, ahova ők beülnek. De ez is érthető valahol.
– jegyezte meg enyhe keserűséggel Laci bácsi.
Bezár?
Ami pedig a 100 éves jövőjét illeti, ha nem változnak a dolgok vagy nem történik valami kisebb csoda, sajnos be fogja zárni kapuit a hely. A koronavírus alatt – az amúgy sem nagy – bevételének durván 45%-át elvesztette és egy ideje már egy tatarozás is ráférne a helyre. Viszont a 70 éves vendéglátós nem érzi úgy, hogy ebbe bele kellene vágnia. Családjának szinte minden tagja megfordult már a pult mögött és őket már nem igen érdekli a borozó.
Hogy mi lesz a 100 éves sorsa, azt egyelőre nem tudni, de Laci bácsi boldogan fog visszaemlékezni rá bármi is lesz vele. Élete volt a futball, de miután sérülése miatt abba kellett hagynia a vendéglátásban találta meg magát. Egész életében ezzel foglalkozott és minden percét élvezte – még, ha voltak rosszak is.
„Jó érzés volt olyan vendégeket fogadni, akik nem pécsiek voltak és még is visszajöttek ide a 100 évesbe. Maga a hely és a kiszolgálás miatt. Én pedig élveztem és máig élvezem csinálni. Az emberek 80%-a szerintem jó. Mi abban a baj, ha jó emberekkel akar lenni az ember?”
Kiemelt képünk: Kocsmaturista.hu oldaláról származik*