Almádi Evelin semmit nem lát a környezetéből. Ennek ellenére a Pécs mellett található Malomvölgyi-tó körül rója a köröket segítőjével, Benkő Pamelával. A pécsi lány története nemcsak azoknak inspiráló, akik nehezen kelnek fel a karosszékből, hanem azoknak is példaértékű, akik látás- vagy mozgássérültként kezdenének sportolni. Evelin üzeni: csinálni kell, mert ez boldogabbá tesz, mint egy csoki!
Almádi Evelin egy hős. Segítője és „mozgatója” még „hősebb”. Négy éve találtak egymásra, amikor Pamela ismeretlenül ráírt a látássérült lányra. Van kedved túrázni? – kérdezte. Aztán megtették az első tíz (10!) kilométerüket úgy, hogy csak az egyikük látta, merre is tartanak.
– Sokan kérdezik, hogy mit szoktam élvezni a természetben, ha nem látom a tájat. A levegőt, a madarak csicsergését és azt, hogy mozgunk – hangzik az egyszerű és rendkívül őszinte válasz a mosolygó Evelintől.
– Nem beszélve, hogy ez egészséges is, mind mentálisan, mind fizikálisan – teszi hozzá gyorsan Benkő Pamela, aki egy percre sem engedi el a fiatal lány kezét. Pedig most pár percre megálltak velem beszélgetni.
„Össze van kötve a karunk, de szabadon mozgunk mindketten”
– Ha elindulunk, minden apró buckát, lejtőt és kanyart előre jelez nekem Pamela. Így biztonságban érzem magam – részletezi Evelin. A lány az évek alatt annyira összeszokott már, hogy a lábuk is együtt pörög a poros, kavicsos talajon. Jó rájuk nézni, ezt nem lehet leírni. Pedig Evelinnel nem volt túl kegyes az élet.
„Koraszülött voltam, akkor veszítettem el a látásomat”
Evelin két ikertestvérével együtt koraszülöttként jött világra. Inkubátorba kerültek, de sajnos mindhárman elveszítették látásukat. A szülők azonban úgy nevelték Evelint és testvéreit, hogy megállják helyüket a világban. Most biztosan büszkék a lányukra. Olyan versenyeken indul, ahol még az egészségesek is félve állnak rajthoz.
– Volt egy 18 kilométeres verseny, amelynek napján lefagyott minden, iszonyú hideg volt. Felhívtam Evelint, hogy na, mi legyen. Ő csak annyit mondott: mikor indulunk? – emlékezett vissza Pamela az egyik legkeményebb menetelésükre.
– Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes sportolni, mert nagyon jó és örömet okoz. Ha nem futok, otthon pilatesezek – teszi hozzá Evelin.
Példájukból sokan merítkeznek Pécsett
Pamela több mint 70 önkéntessel dolgozik nap mint nap a Kelta Kör Sportegyesület vezetőjeként. Céljuk, hogy mozgásukban és látásukban korlátozottaknak segítsenek kimozdulni.
– Már több mint 20 túrázónk, futónk van, akikkel rendszeresen megyünk a Mecsekbe. Sőt, van olyan, hogy a menhelyről hozunk el kutyákat, így állatokkal is körbe vannak véve azok, akik kimozdulnak otthonról. Sok kedvencnek már gazdit is találtunk – sorolja jótetteiket Pamela.
– Sokan azt gondolják, hogy az önkéntes munka áldozat, de ez nem az. Ez egy szolgálat, ami örömet okoz nekünk is – tette hozzá Pamela.
A két lány a Ki-Látás Alapítvány nagykövete is egyben. Azon munkálkodnak, hogy minél többen velük tartsanak és ismerjék meg a mozgás örömét.
