Magyarországon közel 500-an, világszerte pedig mintegy 330 ezren haltak meg az új koronavírus-járvány okozta fertőzésben. Ez a szám, ha a statisztikákat nézzük, messze elmarad bármelyik, a magyarokat fenyegető kór halálozási rátájától. A COVID-tól mégis rettegünk, miközben vígan rágyújtunk egy újabb szálra.
A COVID kapcsán a koronavírus-tagadóktól elkezdve egészen a hermetikusan elzárkózott pánikolókig mindenféle embertípussal találkozhatunk. Egy biztos; a társadalmi fókusz középpontjában a vírus áll, minden más halálos megbetegedést maga mögé kényszerítve. Holott nem szabadna elfelejtenünk, hogy nemcsak ebbe (sőt, valószínűleg nem ebbe) fogunk belehalni, hiszen a statisztikák alapján a koronavírus az egyik legkegyesebb hóhér a többi közt.
Dr. Tibold Antal a Pécsi Tudományegyetem vezető főorvosa kiemeli, hogy megkülönböztetünk fertőző, illetve nem fertőző megbetegedéseket. Míg az előbbinél van egy jól körülírható protokoll, kvázi egy egyszerűen betartható és ellenőrizhető „szabályrendszer”, addig az utóbbinál összetettebb a kérdés.
Magyarországon a halálozások 70 százalékáért a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések felelnek.
Bár a többi európai országban is a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések viszik a prímet, ma, 30 évvel a rendszerváltás után is eléggé markáns törésvonal látható az EU-n belül a volt szocialista, illetve a nem szocialista országok adatai között. Tibold Antal szerint sajnos mi hátul kullogunk; Romániával és Bulgáriával evezünk egy csónakban, már ami a megbetegedések esetszámát és a halálozást illeti. Jól láthatóak ezek a különbségek Ausztria és Magyarország példáján. Míg nálunk a születéskor várható átlagos élettartam 76 év, addig Hegyeshalmot elhagyva ez a mutatószám rögtön megugrik 5-6 évvel. Ezen megbetegedések kialakulásáért több tényező együttes hatása a felelős -sok minden más mellett például a genetikai háttér is közrejátszik benne-, de
50 százalékban az életmódunk fogja meghatározni, hogy miben is halunk meg.
A pécsi orvos szerint még a Kádár kor „öröksége” többek között a helytelen táplálkozás. Kiemelhető például a fehér kenyér és a sertéshús, melyek bármelyik társadalmi státuszú magyar számára elérhetők voltak, de ide sorolhatóak az alkoholfogyasztási szokások is, az előszeretettel fogyasztott pálinka, likőrök és a cigaretta. A kalóriadús, zsíros táplálkozás évtizedek óta velünk van, és nem engedi a kezünket.
A korábban említett szív, és érrendszeri megbetegedések rizikófaktorai közé tartoznak mind a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a stresszes, inaktív életmód és a helytelen táplálkozás.
Ha mégis egy „fő gonoszt” ki kellene, hogy emeljünk, akkor az a dohányzás.
Dr. Tibold Antal szerint a dohányzás mindkét irányba hat, tehát egyfelől a nikotin mint „érméreg” a szív-, érrendszeri betegségek, másfelől a dohányfüst rákkeltő komponensei pedig a tüdődaganatok rizikótényezői. Nem is beszélve arról, hogy a cigarettázás önmagában is kockázati faktor egyéb daganatos entitások tekintetében is. A főorvos azonban kiemeli, hogy a 30 év alatti magyar fiatalok körében egyre inkább esik vissza a dohányzás népszerűsége.
– Ebben nagy szerepet játszhat, hogy ma valamennyi véleményvezér, reklámarc, influenszer az egészséges életmódot és jólápoltságot promotálja. Ez pár éve még nem így volt, gondoljunk csak a posztereken cigivel pózoló modellekre, vagy a dohányzós életmódot „hirdető” politikusokra, színészekre – mondja a szakember.
Ma már ilyet nem látni, a közszereplők kínosan ügyelnek rá, hogy ne a nyilvánosság előtt áldozzanak káros szenvedélyüknek, a reklámok már nem hirdetik a cigit és a filmekben sem bagóznak annyit mint régen.
A fiatalokkal kapcsolatos jó hír ellenére a magyar emberek még mindig rengeteget dohányoznak. Tudjuk hogy rossz, hogy rengetegen halunk bele, mégis valahogy újra meg újra lecsúszik még egy szál cigi. Bagózás közben pedig rettegünk a koronavírustól, melybe eddig alig 500-an haltak eddig bele az országban. Ennek az lehet az oka a szakember szerint, hogy nehezen hisszük azt el – a koronavírus prompt hatásával ellentétben – hogy a dohányzásra rámegy az egészségünk.
Hatásmechanizmusa és a függőség kialakulása tekintetében a kábítószerekhez hasonlít a dohányzás, egy cigi után mégsem érezzük, hogy olyan nagy bajunk lehet belőle.
Nem beszélve arról, hogy minden családban vannak olyan „legendás lények” akik pálinkán, szalonnán és talpascigin éltek, mégis közlekedési balesetben haltak meg százévesen. A főorvos kiemeli, hogy ezek az esetek nem hazudtolják meg a statisztikákat, hiszen ezek éppen, hogy a kivételek, de nem ez az általános.
