A jövő Bill Gatesjei bujkáltak mindvégig Pécsen?

//
Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Kis-Bogdán Kolos és Rendes Botond, a Janus Pannonius Gimnázium két diákjának a története egy remek példa arra, hogy nem csupán a Tik-Tok és a fesztiválszezon körül forog minden "mai fiatal" élete. Ők ketten és még néhány társuk olyan innovációs sikereket értek és érnek el, melyek idővel kulcsfontosságú szerepet fognak játszani egy jobb jövő érdekében. Nem beszélve arról, hogy mi mindent érhetnek még el és miket alkothatnak még a nem is olyan távoli jövőben. Velük és mentorukkal, Dlusztus Péter matematika és fizika szakos tanárukkal beszélgettünk.

Az egész egy sima matek házival kezdődött

Egy átlagos tanítási nap volt 2 évvel ezelőtt, ekkor még csak 9. tagozatba jártak a srácok. Az egyik algebra órán különböző geometriai ábrák ábrázolását tanulták, mikor az egyik feladatnál megszólalt a csengő. Péter tanár úr leckének adta az “a plusz b a köbön” azonosság ábrázolását, ami lényegében az lett volna, hogy a füzetben 2 dimenziós formában rajzolják le a diákok, hogy szerintük ez hogyan nézne ki.

A következő órán járt körbe a tanár úr, hogy megnézze, ki mire jutott a feladattal, de Kolos füzete üres volt. Megkérdezte az akkor még számára ismeretlen diákot, hogy miért nem próbálkozott a feladattal, mire Kolos csupán ennyit válaszolt: “tanár úr, én kinyomtattam” majd elővett egy 3D nyomtatott, műanyag kockát.

A továbbiakban, ha a tanár úrnak szüksége volt egy geometriai ábrázolás kapcsán hasonló nyomtatott ábrára, akkor Kolos azt másnapra megcsinálta. Egy évvel később innen jött Dlusztus Péter ötlete, hogy indítson el az iskola egy 3D Innovációs szakkört.

A nulláról indultak, segítség nélkül együttesen értek el mindent

A 3D Innovációs szakkör nem indult túl fényesen, a meghirdetés után egyedül Kolos jelentkezett rá, majd később Hegedüs János, akivel később hozták létre első projektjüket. A siker nem maradt el, az első évben az Ifjúsági Tudományos és Innovációs tehetségkutató versenyen második helyezést érték el az általuk alkotott JanusMeterrel, egy másik versenyen pedig sikerült megnyerni az iskolának egy 3D nyomtató készüléket, amit CraftBotnak neveznek.

Olyan mérőrendszer, amivel pontosabb értékeket kaphatunk, sokkal pontosabb, mint egy higanyos hőmérő.

A sikerek és eredmények hatására egyre több diák csatlakozott a szakkörhöz, idővel pedig Botond is bekerült a csapatba és Kolossal összedolgozva megalkották – a tanár úr kezdetekkor megálmodott ötletét – a BuildUp nevezetű VR programot. Ezzel az innovatív, virtuális valóságon belüli térgeometriai oktatóprogrammal idén a harmadik helyezést érték el. A programban hatalmas potenciál rejlik, ugyanis tanár nélkül, különböző szinteken könnyedén, játszva tanulhatunk térgeometriát.

A program természetesen bármikor bővíthető bármely tantárggyal, így akár ez a digitális oktatás egyik kulcsszerepe lehet a jövőben!

Na de hogyan lesz ma egy átlagos tiniből a jövő Tony Starkja?

Rendes Botond régóta foglalkozik hobbi szinten programozással és mindig is érdekelte a technológia. Kilencedikes korában kezdett el vele komolyabban foglalkozni. Eleinte kisebb programokat, egyszerűbb játékokat csinált, majd idővel édesapja révén megismerkedett a VR technológiával, amivel kevesebb mint egy éve foglalkozik. Lenyűgözőnek találta ezt a technikai újdonságot és Botond úgy gondolja, hogy ezekben a rendszerekben van a jövőnk kulcsa. A VR technológia lényegében egy virtuális- 3 dimenziós térben az adott programok által engedélyezett cselekvéseket hajthatunk végre, mindezt egy szemüveg és két kontroller irányításával tehetjük meg, valóság a virtuális térben.

Több százezer forintba is kerülhet egy VR szet

Kis-Bogdán Kolos is hasonlóan programozással kezdett, egy Arduino nevezetű készülékkel, ez egy fajta „mini-programozható eszköz, amivel saját számítógépet építhet magának az ember. Lassan már 5 éve, hogy belekezdett ebbe, a korai kis egyszerűbb „kapcsolási-játékoktól” egészen a komolyabb vezérlésig mindent elsajátított a miniatűr eszköz segítségével.

Merre tartanak a srácok?

Mind a két fiatal tovább szeretne tanulni, leginkább valamelyik műszaki egyetemen. A programozás és matek mellett Botond nagyon érdekelt a különböző technológiák megismerésében, azon belül a VR részleg, amiben az emberiség jövőjét látja és szeretne is dolgozni a szektorban. Pontosan nem tudja még, hogy melyik felsőoktatási intézményt válassza és a külföldi lehetőségek is számításba vannak véve. Kolos nem gondolkozik egyelőre a nyugat meghódításán, csupán szeretne mindenképpen programozással, fizikálisan és virtuálisan is egyaránt foglalkozni a jövőben. Mind a két fiatal szeretné, hogy ha a munkásságuk segítené a jövőben az emberek életét és előrébb juttathatja a társadalmat a rögösebb szakaszokon.

Balról-jobbra nézve: Kis-Bogdán Kolos; Dlusztus Péter; Rendes Botond

Hol tart most a két fős szakkör?

A kezdeti nehézségek után két évvel később a szakkor létszáma már meghaladja a 20 főt is, és saját helységet kaptak, amit 3D Labornak hívnak. A különböző versenyeken és pályázatokon keresztül a díjak mellett nyertek maguknak és ezáltal az iskolának több 3D-s nyomtatót, drónt és a tankerület segítette őket pár robottal, hogy a robotika területébe is belekóstolhassanak. Persze Dlusztus Péter tanár úr kihangsúlyozta, hogy sok tervük van, sok mindenbe belekóstolnak, de a fő hangsúly a 3D-s technológián van. Továbbra is szeretnének versenyekre járni, ahol innovációs alkotásaikkal megmérettethetik magukat az ország legjobbjaival. Az idén a Szegedi Informatikai Innovációs versenyen indultak a két főbb projektjükkel, ahol eljutottak egészen a döntőig, ám a koronavírus járvány miatt őszre halasztották a versenyt.

A BuildUp-al kapcsolatban bemutató videót az alábbi linken tekinthetjük meg:

Előző sztori

Számos baranyai óvoda újulhat meg!

Következő sztori

Az északnyugati szél a Dunántúlon nagy területen megerősödik

Legutóbbiak innen: Egyetem