Sörversekkel versenyeztek – Ismert magyar költők és írók is küzdöttek 50 üveg pécsi sörért!

A sör alaposan nekirugaszkodott, hogy fölvegye a versenyt ősi vetélytársával, a borral. Ennek a nagy versenynek következménye volt az a verspályázat, amelyet a pécsi sörgyáros hirdetett meg a pécsi sör dicséretére. A pályázatra  összesen tizenhat pályamű érkezett, de a díjazott nem az ismert és kedvelt költők és írók közül került ki. Az 50 üveg sört egy 25 éves MÁV-alkalmazott nyerte, aki külsősként rendszeresen publikálta verseit a Pécsi Napló hasábjain.

A költemények iránt nagy volt az érdeklődés a magyar sajtóban, a Budapesti Napló és a Hét folyóirat közölte a verseket. A pályázaton ma is ismert írók és költők is indultak, egyebek mellett Gárdonyi Géza, Heltai Jenő és Pósa Lajos, valamint Ábrányi Emil is beszállt a sörért való küzdelembe.

„Dömötör Béla nyerte el a díjat, ötven üveg pécsi sört. Hogy mit csinált az ötven üveg pécsi sörrel? Nem maga itta meg, hanem felajánlotta egy pécsi lap szedőszemélyzetének. Azért nyilván maga sem veti meg a pécsi sört, mert alábbi sikerült sördala erősen zengi dicséretét. A nyertes sörnótász Dömötör Béla, s diadalmas nótája olyan hosszú, mint a szentiváni ének, vagy mint a tengeri kígyó” – írta 1902-ben a Pécsi Napló.

A pályadíjnyertes vers a következő:

A lap érdekességként megjegyzi, hogy a sörivók paradicsoma egyébként Kairó.

„Keleten és Észak-Afrikában a kocsmárosoknak mindenféle harapnivalókat kell adniok a sör mellé. Egy kis sonkás kenyeret, egy kis svájci sajtot kenyérrel, vagy néhány füstölt halat kenyérrel. Az egyiptomi kocsmárosok még külömbül csinálják. Például a Bar d’Afriqueban egy pohár sörhöz, amely egy piaszterbe (tíz fillérbe) kerül, hét, különféle tartalmú tányérka jár ki. Az egyiken két szeletke kenyér, a másikon egy kis krumplisaláta, a harmadikon zöld saláta, a negyediken sült borjúmáj, az ötödiken a nemzeti eledel, lágyra főtt nagy babok és így tovább. Minden újabb pohár sörhöz újra megtöltik a hét tányérkát, öt pohár sör mellett a füléig jóllakhatik az ember.”

Dömötör Béla később a Soproni Hírlap, majd a Rábaközi Közlöny szerkesztője, aki a 1920-ra a vidéki hírlapírás egyik legjobb tollú tagja lett. Saját versei mellett délszláv nyelvekből fordított verseket valamint feltárta a keleti költészet dúsgazdag kincsesházának rejtett igazgyöngyeit, Hafiz, Omer Khejjam, M. Mirza, valamint a régi és újabb török költők remekeit műfordítások alakjában.

A sörgyár

Idősebb Schotz Antal sörgyára a Tettye vízre alapozva valamikor a mai Sörház utca elején működött. A gyár a Mohácsi út szomszédságában 1894. év elejére készült el. A gyáros és Pécs városa méltán lehetett büszke az új létesítményre. A jól felszerelt, modern sörgyár rendelkezett a kor minden fejlett technikai berendezésével, a termelést gyakorlott sörmesterek irányították. A gyár külön érdekessége a bajor mintára megépített „Abbázia” sörcsarnok volt, amelyről a „Pécsi Napló” 1894. július 15-én megjelent cikkéből nyerhetünk betekintést: „A hatvan méter hosszú, tíz méter széles díszes faépítmény közel tíz méteres belmagasságával meglepő benyomást gyakorol. A csarnok északi és déli része óriási üvegablakokkal, déli és keleti fele egy méteres faragott fakerettel van kellően elzárva. A padlózat is fával van burkolva. A mintegy ezer férőhelyes Abbáziá-ban a legkényelmesebb publikum is (a legkurucosabb időben is!) kellő védelmet talál az időjárás viszontagságai ellen. Téli helyiségről is gondoskodtak, ugyanis a sörcsarnok középpontja nyugatról egy szilárd épülettel van összekapcsolva. (Magába foglalja a vendéglős lakását is.) A csarnok előtt hatalmas fásított, parkosított területtel emeli a mulató környezetének szépségét, mely olyan hatalmas tánchelyiséget képez tekintélyes méreteivel, amiről városunkban eddig álmodni sem mertünk.” A Schotz sörgyár 1921-ben megszűnt.