A Bonyhádi Magyar Zománczmű és Fémárugyár főleg táblagyártásban jeleskedett. Tulajdonképeppen ők voltak az akkori Magyarország legnagyobb dekoros vállalkozása. A cég gyártotta egyebek melett az isztanbuli a jeruzsálemi és a bejrúti házszám és utcanévtáblálkat, több vármegyében az első gépjármű rendszámtáblákat vagy a intézményi feliratokat, vagyis szinte mindent, ahol tartós feliratra volt szükség. A ma közismert háztartási edényeket a 20-as évektől gyártották.
A bonyhádi gyár története 1908-ban kezdődött, amikor Perczel Béla (a neves tábornok oldalági rokona) földbirtokos és vállalkozó létrehozta 13 munkással a dominó és zománcgyárát a korábbi villanytelep helyén. Kezdetben valódi játékdominókat gyártottak csontból, majd gyár profilja átalkult, a csontfeldolgozást felváltotta a doboz majad a zománc táblák készítése. A csontból készült dominó megrendeléseik oly mértékben kiszámíthatatlanok voltak, hogy 1913 elejére már alig volt megrendelésük.
Perczel ekkor jobbnak látta, ha zománcozott termékek gyártását helyezi előtérbe. Utcanév és házszámtábla gyártásukkal olyan sikereket értek el, hogy a külföldi piacot is hamar meghódították. Nagy megrendeő volt a MÁV, amelynek a „kihajolni veszélyes” táblákat gyártották négy nyelven. Itt gyártották hatalmas mennyiségben a „Tiszta udvar, rendes ház” táblákat is. Bonyhádi grafikus találta ki az Unicumnak a hajótörött férfi figuráját, és olyan cégeknek készítettek zománcplakátokat, mint a Dreher, a Julius Meinl vagy a Franck kávé.
„Egy bonyhádi cég sikere – Törökország fővárosának, Konstantinápolynak az új utcarendezéshez szükséges 100.000 utca és házszámtábla készítését Perczel Béla bonyhádi zománcgyára nyerte el.”
Az 1911-ben évben Isztambul elkezdte modernizálni az utca- és sugárútneveket és számozni az épületeket, ezért zománcozott táblák beszerzésére írtak ki nemzetközi tendert. Ezt nyerte el a bonyhádi gyár. Isztambul utcáira sötétkék, fehér feliratú zománctáblák kerültek. A táblákat Isztambulban tervezték, de Bonyhádon gyártották le. Ausztriába is szállítottak, Bécsben a Práter vagy Döbling környékén, ma is ott láthatók a Bonyhádon készült utca- és házszámtáblák.
1913 Egyre több vármegye rendelte meg a gyártól a gépjárművek rendszámtábláit.
1914 Az Eperjesen építendő honvédtűzérkaszárnya is a céget bízta meg feliratok gyártásval.
A 20-as évek elején megkezdték a csiszolt és horganyzott áruk gyártását. Készültek mosófazekak, öntözőkannák, dézsák, vödrök, mosdótálak. Az áru nagyon jó minőségű volt, ezért könnyen sikerült betörni a piacra.
1928 „Ajándék zománcedény. A bonyhádi Magyar Zománc és Fémárugyár hírneves Ibolya, Tulipán, Ideál, Decor gyártmányai kaphatók nagyban és kicsinyben eredeti gyári árakon Spitzer Sándornál, Pécs, Szigeti országút.” – reklámoztak karácsony előtt a Pécsi Naplóban.
A táblagyártás 1931-ben ismét fellendült, Palesztinába gyártottak névtáblákat, utcatáblákat.
1934 A gyár palesztinai ügynöke javaslatára a rendelések teljesítésének megkönnyítése, s a reklamációk csökkentése érdekében Perczel Jeruzsálemben 40 munkással fióküzemet létesít. Innen kerültek utcatáblák szerte a Közel-keletre. Ez a kirendeltség felelt egyebek mellett a Szentföld hivatalos utcanévtábláinak legyártásáért is.
A harmincas évek végére veszített a lendületéből a gyár, ahol egyre több probléma volt.
1937 „Akiknek mármódjukban volt egy zománcgyárban dolgozni,vagy azt legalább megtekinteni, jól tudják,hogy itt a munka milyen nagy testi megerőltetést kíván. Ehhez járul még az a hajcsárkodás, amelynek párját más gyárakban alig lehetfeltalálni. Ezt egészíti ki végül a nagy forróság, amely mellett a zománcműhelyekben dolgoznak. Mindezeket egybevetve, megállapítható, hogy ez a munka a munkaerőt a legteljesebb mértékben veszi igénybe. Ismerjük a zománcgyárakban uralkodó állapotokat és alacsony munkabéreket. De még ezek közül is kiemelkedik a bonyhádi, zománcgyár, amely azáltala űzetett, alacsony munkabérekkel a rekordot tartja.”
A második világháború alatt hadiüzemként működik, gránátkészítő részleget létesítenek, mert a legnagyobb megrendelés ebből a termékből érkezik. A háború folyamán közel 2 millió kézigránát készül itt.
A gyár az elmúlt több mint egy évszázadban többször átalakult. 1948-ban államosították, később a Zománcipari Művek, majd a Lampart részeként működött. Az államosítás után a zománcedény gyártás hozott külföldi sikereket a gyárnak. Exportra is gyártottak pl.: szűrőkanalat, palacsintasütőt, hasasfazekat.
Az államosítás viszont egy új korszak kezdete. Három év alatt a gyárat újjáépítik, elsősorban a zománcedény-termelésre összpontosítanak. Az ötvenes években folytatódik a fejlesztés. Négy helyett 14 kemencében készülnek az edények, a termelés kilencszeresére, a dolgozók létszáma háromszorosára növekszik.
A későbbiekben beindult teflonedény gyártás, majd a nyolcvanas évektől a domborított edények valamint a teflon bevonat továbbfejlesztett változati. 1993-tól EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. néven folytatta működését.
A cég nemrég felszámolás alá került. A jövőben a kijelölt felszámoló feladata lesz egyebek mellett a munkaviszonyok rendezése és az elmaradt járandóságok kezelése. A szakszervezet szerint azon dolgozik, hogy a mintegy 150 munkavállaló a lehető legjobb feltételekkel távozhasson. Bonyhád önkormányzata szintén segítséget ígért az érintetteknek, és közvetíteni próbál a környékbeli munkáltatók és az álláskeresővé váló dolgozók között.
Forrás: Arcanum
Ez is érdekes lehet
Több százezer utcanév és házszámtáblát gyártottak a Közel-Keletre. és 2 miilió kézigránátot a...
Hihetetlen! A pécsiek többsége nem ismeri a KRESZ-t? Egy ilyen manővernél a maximális büntetés 65...
De nem sokáig.
