Az eredeti barokk feszületet 1964-ben döntötte le néhány pécsi orvostanhallgató. A mai is látható kereszt 1972-ben került a helyére. Rétfalvi Sándor készítette Cserháti József pécsi megyéspüspök megbízásából.
A kereszt ledöntése után négy évvel Cserháti József, a legendásan művészetpártoló megyéspüspök sorra kérte fel a nagy nevű szobrászokat a havihegyi feszület újjáélesztésére. A megsemmisült barokk kereszt, Horváth János műve volt, 1745-ben készült. A püspök ragaszkodott hozzá, hogy minőségi alkotás kerüljön a sziklára. 1968-ban a négy mestert is felkértek – Pátzay Pál, Somogyi József, Borsos Miklós, Csíkszentmihályi Róbert – de, egyikük sem merte elvállalni a feladatot. A szobrászok féltek a kommunisták retorziójától, vagyis, hogy nem kapnak több megrendelést, ezért nem vállalták a Krisztus korpuszának elkészítését.
Végül Rétfalvi Sándor szobrász vállalta, ahogy maga fogalmazott: égi jelként kapta meg ezt a munkát. Rétfalvit ebben az évben nevezték ki a Pécsi Művészeti Gimnázium igazgatójának. A mélyen hívő művész azóta több Krisztus-szobrot is készített, de ez az első emlékezetes maradt számára.

„Nem egy halott Krisztust akartam ábrázolni, hanem egy igazi élő embert, szabadulni akarót, aki a keresztfától akar megválni. Az elhelyezése miatt azt a Megváltót, aki szenvedésével és nyomorúságával rászakad a városra” – idézi fel a régmúltat, majd elgondolkodva hozzáteszi: „Nem lehet elválasztani attól a történelmi időtől sem, amikor készült, hiszen a tettyei volt az egyetlen, hivatalosan támogatott, engedélyezett, köztéri Krisztus szobor akkor Magyarországon.” – mondta a szobrász abban az interjúban, amit Hásságyi Margit újságíró, televíziós riporter készítette vele 2016-ban.
A kereszt 1969-ben készült el vasbetonból, a feszületen függ a szenvedéstől elgyötört élettelen test.
Romváry Ferenc az alábbiakat írta a pécsi szobroktól szóló könyvében:
„Rétfalvi szinte a barokk művészekre jellemző tulajdonsággal törekedett a hatás fokozására. A város felől közelítve ugyanis először a Tettye völgyét félkörívben átkaroló Magaslati út irányából, túlfelől pillantható meg. Innen oldalnézetből látszik, ez is indokolja a felfüggesztés lebegő voltát. Egyébként a hegygerincen végigfutó úton közelíthető meg a kereszt. 4 méter 20 cm magas, maga a korpusz pedig 2,20 m, így a kereszt lábánál állva a test alulnézetből látható. A fájdalomtól barázdált arc az üveges szemekkel döbbenetet áraszt. A törzs csontvázszerű mintázása a szinte nyitott mellüreggel, a végsőkig elcsigázott, a kínzásokba belerokkant test iszonyata elementáris erejű figyelmeztetésként hasít belé tudatunkba.”
A kereszt ledöntéséről, és az új feszület felállításáról és az aklotásról a Dunántúli Napló nem számolt be. Egy rövid hír jelent meg a Új ember katolikus lapban, a feszület felszentelése után 1972 augusztus 22-én.
„Augusztus 8-án a hívők ésa papság nagyszámú részvételével a templom mellett felállított szabadtéri oltárnál Cserháti József megyéspüspök szentmisét mondott, majd megáldotta az új keresztet. Beszédében a főpásztor felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a Szent István születésének jubileumi évében felállított kereszt az egymásért vállalt felelősségre, az együtt munkálkodás kötelességére, a szeretetre figyelmeztet.”
A következő cikk 11 évvel később, a Magyar Hírekben, a Magyarok Világszövetségének lapjában jelent meg.
„Aki akár csak egyszer is megfordult a mecsekalji városban, az — ha akarta, ha nem — magával vitte a Havi-hegyi keresztképét. A házrengeteg fölé tornyosult csupasz, komor sziklaormon álló egyszerű kőkereszt 1845 óta uralta Pécset; akkor állíttatta oda Horváth János ügyvéd, későbbi alispán, felesége óhajára. Aztán, a hatvanas években, valamiféle huligánok ledöntötték, le a szakadékba, és csak 1970-ben került ismét kereszt a Havi-hegyre, rajt Rétfalvi Sándor megrázóan szép korpuszával. Ritka érzék, s különösen egy olyan művésznél, aki a tragikum mélységeihez való affinitását olyan lenyűgöző és megdöbbentő alkotással demonstrálta már, mint a pécsi Tettye szikláin felállított, kereszten függő Krisztus. Ritkán van oly torokszorító élményben részünk, mint amit aza hosszú szögeken lógó, kicsavart és deformált, a megválthatatlan testi szenvedés iszonyú realizmusát és a szenvedés egész metafizikáját egyszerre kifejező emberi test vált ki belőlünk…”
Az alábbi videóban, amit 1984-ben készített a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója, az alkotó beszél a keresztről.














