A vendéglátás az egyik legősibb szakma a világon, sokan úgy gondolják, hogy bárki képes ezt jól csinálni, hiszen csak „ki kell szolgálni a vendéget”. Ennél természetesen jóval összetettebb a munkáról van szó és sok esetben kötélidegek kellenek hozzá, hogy a megfáradt hétköznapi embereket a minőség fenntartása mellet érdemben tudják kiszolgálni. Ebben a cikkben most kifejezetten a pécsi pultosokra koncentráltunk, hogy ők hogyan élik meg munkájuk mindennapjait, főleg most a járvány után.
Nyár este volt, tömve volt a hely és minden pultnál vagy 10 méteres sorok álltak. Mindannyian szaladtunk a pultban, nem volt elég hogy 30 fok volt és a világítás is égett a nyakadban, de még a nagy forgalom miatti tempó is izzasztott. Sorba dobáltuk ki az italokat, amikor az egyik kábé, 17 éves gyerek felhangon elkezdett panaszkodni a haverjainak, hogy 10 perce itt állunk már és még mindig nem szóltak hozzánk – mindezt úgy, hogy a pulttól két méterre volt. Nem bírtam ki, kiosztottam a gyereket, majd egyből kiszolgáltam, hogy ne is lássam többet az nap este
– mesélte el az egyik ex-pultos a szakmából.
Sok ilyen és ehhez hasonló történettel találkozni a pécsi – és valószínűleg a többi városi – éjszakában, természetesen ez nem azt jelenti, hogy a vendégek nagy része bunkó. A pultosok külön kihangsúlyozzák, hogy a többsége az embereknek normális, viszont mindennapos esetté vált, hogy sokan emberszámba se veszik őket.
Általános problémává vált, hogy az emberek egyszerűen nem akarják megérteni a záróra fogalmát. Sokszor felháborodnak azon és elkezdenek bunkón viselkedni azért, mert zárás után nem szolgáljuk már ki őket
– mondta el az egyik napi szinten pultozó
„Hahó, lesz két sör!”
A pultosok szerint a fiatalok körében a kérem és köszönöm sem olyan divatos már, a „lesz egy sör” illetve a „két feles lesz” már szinte lepereg a pultosokról, azonban tovább fejlődött ez a szokás. Sok pultos számolt be olyan esetekről, amikor egy vadidegen – nem törzsvendég – se szó, se beszéd nélkül megjelent a pultnál, majd
unottan bámulva ennyit mondott a csaposnak: „sör!”
Ezeket viszonylag jól tudják kezelni a rutinos vendéglátósok, viszont a sorozatos 10-12 órás műszakok végén, amikor ilyenbe fut az ember, akkor nagy türelemre van szükség, hogy szó nélkül elmenjenek a dolog mellett.
Ahány vendég, annyi szokás
Az emberek nem akarják elfogadni sokszor azt, hogy csak mert fizetnek egy szolgáltatásért, akkor nem tehetnek meg mindent – tette hozzá egy régi motoros pultos.
Extrém kirohanások is előfordulnak, sokan a pultban átélték már azt a pillanatot, mikor a feldühödött vendég a szóváltás végén apró-fém pénzzel dobta meg a pultosokat mérgükben.
Egyre gyakoribbá vált az olcsóbb helyeken, hogy az odajáró – legfőképpen fiatalok – bemennek nagy csoportban, akár 10-15-en és órákon át isznak két limonádét, ezzel foglalva a helyet a fogyasztani kívánó vendégek elől. Vannak akik ezen tovább mennek, és kintről hozzák be a meginni vagy enni szánt dolgokat, majd a szemetet maguk után hagyva távoznak. Ez szinte már mindennapos probléma lett egyes kocsmák életében – panaszkodott rá egy fiatal vendéglátós.
A nem kért romantika
Ugyan a női pultosokkal is sokszor kötekednek, de az esetek többségében inkább a kéretlen bókokat és nyomulásokat kapják a vendégektől.
Az még a jobbik eset, mikor megjegyzik, hogy csinosak vagyunk és meg akarnak hívni minket egy italra, de attól a szövegtől már hányingerem van, hogy miután megkérdezem,
mit adhatok még, az a válasz jön rá, hogy: a számodat
– jegyezte meg pultos lány.
