Vesztegetés miatt nyomoznak a pécsi Polgármesteri Hivatalban, mert kenőpénzért adták az önkormányztati lakásokat az utóbbi egy-két évben - a gyanú szerint. Ennek a hírnek a margójára érkezett a Momentum korábbi elnökségi tagjának, a pécsi Körömi Attilának a véleménye az ügyről, és annak hátteréről.
Amikor 2019 tavaszán Péterffy Attila programja készült az őszi önkormányzati választásra, a lakhatás programrész megírását magamra vállaltam.
Egyrészt, mert az egyik legfontosabb területnek tartom és van rálátásom, illetve azért, mert Péterffy Attila jelezte, hogy ennek megírására „nincs embere”. (Egyébként az őszi választási kampányra készülve annak az ötfős grémiumnak az egyik tagja voltam a Momentum részéről, akik az ötpárti közös indulásról szóló június 30-i megállapodásunk aláírásáig hetente-kéthetente találkozott Péterffy Attilával. A lakhatás programjának készítésekor a Jobbik nem volt benne ebben a grémiumban, hiszen ők akkor még javában támadták Péterffy Attilát, mintegy így verve föl a június eleji csatlakozásuk árát.)
Tudtam, hogy a ciklus feléig komoly anyagi ráfordítások nélkül is valódi eredményeket lehetne elérni a pécsi lakásgazdálkodás területein.
Ugyan belül már javában érzékelhetők voltak a későbbi együttműködést nehezítő, azt ellehetetlenítő döntések és folyamatok, de a lakásgazdálkodás megújítása tekintetében lelkes voltam, mert csak azt néztem, hogy igazságosabbá, átláthatóvá tudjuk tenni a pécsiek számára – nyilvánosságot adunk a lakásgazdálkodás folyamatainak.
Majd az október 13-i győzelmet követően, egészen pontosan 2019. november 22-én kora délután telefonon hívott Péterffy Attila, és közölte, hogy nem tudja rám, illetve a Momentumra bízni a lakáskoncepció végrehajtását, mert a Jobbik egyértelművé tette, hogy ha „Körömi” felügyeli a végrehajtást, akkor ők azonnal kilépnek a koalícióból.
Értsd: én nem vihetem az ügyet, mert akkor elképzelhetetlen a visszaélés – mondtam magamban.
A válaszom rövid volt: felejtsük el az egészet, hiszen nem stallumra vágytam, hanem egy szétmállott állapotban lévő terület rendbetételét tűztük ki célul.
A kampány során meg- és kiismertem a „szövetségeseinket”, így számítottam erre a telefonra. Péterffy Attila telefonhívásáról tájékoztattam a lakásbizottságban ülő Sajgó György momentumos párttársamat, aki meggyőződött a történet valódiságáról, de a sajnálkozásán kívül mást nem tudott tenni…(?)
A lakásgazdálkodás tarthatatlansága a 2021. január 19-én aláírt és Péterffy Attilához eljuttatott 12 pontnak is része volt, melyet a következők látták el kézjegyükkel: Bognár Szilvia (DK), Kunszt Márta (DK), Mellár Tamás (Mindenki Pécsért Egyesület elnöke), Pokorádi Gábor (Momentum), Sajgó György (Momentum), Siposné Bikali Éva (DK), Szilágyi Márton (Párbeszéd), Topán László (Momentum), Zag Gábor (DK). Az ominózus pont így szólt: „A lakhatás, a lakásgazdálkodás területein az elmúlt tizenöt hónapban semmiféle előrelépés nem történt, a lakásgazdálkodással foglalkozó hivatali szervezet egy átjáróházzá vált. Ez a helyzet számunkra elfogadhatatlan! Ezért 2021. március 1-től a város lakásgazdálkodásának vezetésére pályázaton kiválasztott, a feladat ellátására alkalmas személyt kell kinevezni!”
Azóta az aláíró kilenc személy közül kettő kilépett a pártjaiból, mert nem ezt ígértük a választóknak a kampányban, és ők tartani akarták magukat az ígéretekhez, ami lehetetlenné vált. (Én is hozzájuk hasonlóan tettem). A többiek néma csend, sőt: igazodás.
Ez az igazodás, nevezzük Stockholm-szindrómának, meghintve még ezzel-azzal, tönkretette a tiszta városvezetés iránti reményemet.
A hír egyáltalán nem lep meg, sőt, miután a folyamatok legközelebbi szemtanúinak egyike voltam, az a dolgom, hogy a nyilvánosság elé tárjam mindazt, ami szöges ellentétben volt az ígéreteinkkel, mert a választók még békeidőkben is megérdemlik az őszinteséget. Nem, hogy megérdemlik, jár nekik. Ebben a fölfordult, bizonytalansággal teli világban pedig egyenesen erkölcsi parancs, hogy minden, de minden láthatóvá váljék a 2019-es pécsi önkormányzati kampányból és az azt követő folyamatokból.
Nincs mire tovább várni, nincs miért hallgatni, ki kell lépni a komfortzónából és segíteni kell a választók tisztánlátását.
Tanárként is a kritikus gondolkodás jelentőségét hangsúlyozom, ezt próbálom elplántálni. Itt élek, itt tudok leginkább hatni a folyamatokra: a napi tanári munkámmal, az utcámban, a városomban. Bentről kifelé, alulról fölfelé.
Szerző: Körömi Attila tanár, a Momentum volt országos elnökségi tagja, a pécsi Momentum nemrég lemondott tagja
Az írás eredetileg ezen cikkünk alatti kommentek között jelent meg, de a szerző engedélyezte a véleménycikként való megjelenését lapunknak.
