Embere válogatja, honnan vásárolja, szerzi be az új családi kedvencet. Sokan rögtön egy menhely felé veszik az útjukat, mások inkább a tenyésztőket keresik fel. Nem könnyű dönteni.
Ha eldöntöttük, hogy bevállalunk egy kutyust, jön a dilemma: honnan szerezzük be? Mehetünk a tenyésztőkhöz, ami ugyan drága megoldás, de legalább fajtatiszta ebet kapunk. Ugyanakkor ott van egy sokkal olcsóbb, ráadásul igazán állatbarát lehetőség, a menhelyek ugyanis tele vannak gazdikra váró kutyákkal.
Vannak olyanok, akik alapból kizárják a menhelyi kutyusokat. Úgy vélik, ott úgysem találnának pont olyat, amit szeretnének, amit szívesen látnának maguk mellett – így aztán inkább addig-addig keresgélnek, amíg rá nem bukkannak a tökéletes házi kedvencre. Ráadásul a menhelyi ebek esetében nem lehet pontosan tudni, milyen volt a kutya előélete, milyen traumákon mehetett át, amelyek aztán a későbbiekben meghatározhatják a viselkedését.
Pécsi fogorvos barátom viszont határozottan menhelypárti. Ráadásul már másodszor vitt haza onnan kutyát, és egyik alkalommal sem csalódott.
– Nem pénzkérdés nálunk, hogy honnan hozzuk haza a kutyát – mondta a Pécs Aktuálnak Schneider Zoltán. – A tenyésztőkkel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha bizonyos fajta vérvonalát viszik tovább, azzal maximálisan egyetértek. Azzal viszont nem, amikor egy divathullámot meglovagolva ráállnak egy fajta tenyésztésére: ilyenkor előfordulhatnak genetikai problémák, fogékonyabbak lehetnek a kutyusok a betegségekre. A szaporítókat mi abszolút kizártuk a lehetőségek közül! Csak a pénz motiválja őket, sokszor embertelenek a körülmények, és a feleslegessé váló ebek gyakran végzik az út szélén. Úgy vagyunk velük, hogy ha nem rendelünk tőlük, nem lesz piacuk, nem lesz értelme a munkájuknak.
Maradtak tehát számukra a menhelyi kutyák. Szerintük ott is meg lehet találni az „álomebet”. Sőt…
– Mi mindig úgy választottunk kutyát menhelyen, hogy gyakorlatilag nem mi választottuk őt, hanem hagytuk, hogy ő válasszon ki minket! Amelyik odajött hozzánk, barátkozott velünk, az jöhetett haza velünk.
Korábbi menhelyi kutyájuk, Lora, valamint a nemrég hazavitt Liza esetében sem csalódtak.
– A kutyák sokszor nagyon rossz körülmények közül kerültek a menhelyre, fáztak, éheztek előtte. Épp ezért sokkal hálásabbak, amikor találnak maguknak egy új otthont, teljesen máshogy reagálnak az emberi szeretetre. Egyébként pedig azt szoktam mondani, hogy a kutya viselkedése nem a kutyát minősíti, hanem a gazdáját! Nekünk mindkét alkalommal tökéletes megoldásnak bizonyult, hogy menhelyen kerestük a család új kedvencét – fogalmazott Schneider Zoltán, hozzátéve, mindkétszer chippel és oltásokkal ellátva kapták meg a kutyust.
Ez is érdekes lehet
Aki kutyát tart, tudja, mennyire fontos kedvencük egészsége. De felmerült már benned, hogy a...
Szerencsére senkinek nem esett baja.
Egy menhely számára gyűjtöttek adományokat.
A fekete kutya már rutinos, tudja, hogy a Tettyén vasárnap és hétfő este kerülnek ki a fekete...
Vége dorbézolásnak - új rendeletek segítik a nyugalmat. A kutyások értetlenkednek, miért nem lehet...
A gazdátlan kutya hónapok óta borogatja a kukákat, hogy élelemhez jusson. Vigyázat! Nem lehet...
