Nagyon beragadt a PMFC szekere: a csapat tíz forduló alatt mindössze kétszer nyert, hét gólt rúgott, s ha nem kapja össze magát nagyon gyorsan, nemsokára kieső helyen fog tanyázni. Arra a kérdésre, hogy mi lehet a probléma, a vezetőedzővel, Vas Lászlóval kerestük a választ.
Nyugodtan kijelenthetjük: nem ezt vártuk a PMFC-től a 2021/2022-es szezonban! A pécsi kedvencek az előző idényt is az NB II-ben töltötték, s nem is akárhogy szerepeltek, a negyedik helyen végeztek. Ezek után mindenki abban bízott, hogy a nyáron tovább erősödik az együttes, újabb szintet lép mind a játékoskeret minőségét, mind a játékot illetően. Nem így történt!
Tíz fordulót követően a PMFC 2 nyert meccsel, 7 rúgott góllal, 9 ponttal a 15. helyen szerénykedik. Hogy mindenki képben legyen: a mezőny húszas, az utolsó három az idény végén kiesik.
Vas László nem dobja be a törölközőt
A vérszegény produkció miatt – mert ez az, nincs mit szépíteni – a szurkolók egy része természetesen megtalálta a bűnbakot a vezetőedző, Vas László személyében. Való igaz, ki máson kérnék számon az eredménytelenséget, az olykor unalmas, egysíkú játékot, ha nem a csapatot irányító szakemberen?! Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a PMFC az ő irányításával lépkedett egyre feljebb az utóbbi években. Akkor még értett a szakmához, s csak mostanra felejtett el mindent?!
– Én mindig olyan ember voltam, aki nem futamodik meg a feladat, a kihívás, a munka elől. Nincs katasztrófahelyzet, hanem problémák vannak, amelyeket közösen kell megoldanunk. Abszolút képesnek érzem magam a feladat ellátására, ha nem így érzem, azonnal felállok! Nem az érdekel, hogy meddig tart a szerződésem: ha nem tudom inspirálni a játékosokat, nem tudok nekik erőt adni, nem tudom őket felkészíteni mérkőzésről mérkőzésre, akkor nincs értelme tovább együtt dolgoznunk – válaszolta az esetleges lemondását firtató kérdésünkre Vas László.
Az igazolásokkal alaposan mellélőttek
Addig nagyon szépnek tűnt minden, amíg el nem kezdődött a bajnokság. A nyári igazolások kapcsán a klub vezetői elégedetten nyilatkoztak, miszerint az érkezőkkel biztosan erősödni fog a PMFC. Meglepő volt ez az optimizmus, hiszen az újoncok között (nem megbántva őket – no meg, egyébként is, bizonyítsák az ellenkezőjét!) nagyítóval sem találtunk olyan játékosokat, akik minőségi előrelépést jelenthetnek a piros-feketék számára. Abszolút nem örülünk neki, hogy igazunk lett, az átigazolásokat egész egyszerűen elbaltázták, ráadásul közben olyan, NB I-es rutinnal felvértezett futballisták távoztak, mint Óvári Zsolt vagy Bartha László.
– Több érkező esetében sérülések, betegségek is közbeszóltak, így nem tudták még azt a teljesítményt nyújtani, amire képesek. Óvárival kapcsolatban tudni kell, hogy őt nem mi küldtük el, hanem egyszerűen sokkal jobb ajánlatot kapott a Győrtől, amivel mi nem tudtunk versenyezni. Azoknak pedig, akik már egy-két éve nálunk vannak, vízválasztó ez a szezon. Most eldől, vannak-e mentálisan olyan erősek, a képességek terén annyira jók, hogy megfeleljenek az újabb, egyre nagyobb kihívásoknak, tudnak-e tovább fejlődni, vagy megragadnak egy szinten. A keretünket csupa rendes, jó munkabírású srác alkotja, olyanok, akik tavaly száztíz százalékot adtak. Most még nagyobb az elvárás, még nagyobb a nyomás a közvélemény részéről, aminek nem biztos, hogy mindenki meg tud felelni. Nagyon magasra tettük a lécet, amit nem csak át kellene ugrani, hanem közben még feljebb kellene lépni!
Ami a legbosszantóbb: a játék sem az igazi!
Egyvalami biztos: ha a PMFC élvezetesen, közönségszórakoztatóan, látványosan futballozna, a szurkolók is könnyebben szemet hunynának afelett, hogy elmaradnak a jó eredmények. De a sokszor nézhetetlen futball (amely egyébként mintha javulna az utóbbi időben) és az eredménytelenség emészthetetlen elegy.
– Mi is látjuk, hogy nagyon sok dolog nem úgy működik, ahogy az előző szezonban! A felkészülésünk fő feladata az volt, hogy a játékosok elsajátítsanak egy új rendszert, készek legyenek arra, hogy dominálnak egy mérkőzésen, labdabirtoklási fölényben vannak. Szeretnénk változtatni taktikai dolgokon, amihez rengeteg türelemre és gyakorlásra van szükség. Sajnos nagyon nehezen tud váltani a csapat, s ha nem sikerül, mérkőzés közben is elbizonytalanodik. De tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem egyszerű feladat: sokkal nehezebb játékot építeni, mint az ellenfél játékát rombolni! A jó szándék, a megfelelő hozzáállás mindenkiben megvan, de az újításhoz, a fejlődéshez idő kell. Talán a stábnak is túl nagyok az elvárásai. Mindenesetre azért dolgozunk éjt nappallá téve, hogy előrelépjünk, fejlődjünk és visszataláljunk a helyes útra!
Néhány apró, akár csúnyácska győzelem is sokat segítene abban, hogy a PMFC rátaláljon magára. Mert az biztos, hogy ebben a csapatban ennél több van: ha nem is az élbolyba való, de azért nem is kellene a tabella vége felé szerénykednie. Az kifejezetten bosszantó, hogy pont most fogyott el a lendület, és akkor kerültek gödörbe a piros-feketék, amikor van új tulajdonos, az anyagi háttér stabil – most kellett volna ügyesen építkezni! Mindenesetre vasárnap itt az újabb lehetőség a javításra, a Szolnok érkezik a Mecsekaljára: bízunk benne, hogy lógó orral távozik, a Munkás pedig elindul felfelé a tabellán!
