Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Pécsről Fonyódra kicsit több mint 100 kilométer az a táv, amit autóval 1 óra 50 perc alatt teljesíteni lehet. Vonattal kereken 3 óra volt, majd jött egy laza 40 perces várakozás, mert elromlott valami. Így végül Pécsről Balatonlellére 4 óra alatt értünk le. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ!

Ezt a pár sort nem a düh vezérelte. Inkább az a kaland, ami övezte az utazást. Kérem a Kedves Olvasót, ebben a szellemiségben olvasson tovább!

Húsz éve nem ültem ennyit vonaton

Megvan az az érzés, amikor nemcsak mesélni szeretnéd a gyereknek, hogy „régen minden más volt”, hanem meg is mutatnád? Ezzel a lendülettel indultam nyaralni 6 éves fiammal Balatonlellére Pécsről. A lelkesedés – csakúgy mint 20 éve – még az újságárusig is elvitt, ahol beszereztem az olvasnivalókat, majd felpakoltuk magunkat a kulturált és tényleg európai színvonalú kocsiba. Eddig minden csillagos ötös – gondoltam. Balatonlellét vettük célba egy megpakolt bőrönd és két kerékpár társaságában.

Minden a helyén, indulhatunk!

Hopp, az indulás előtt 5 perccel még nem volt mozdony

„Ezt az utasok tolják majd?” – nevetgéltünk a fiammal, ami az indulás pillanatához közeledve már nem tűnt annyira viccesnek. Mozdony ugyanis még nem állt a kocsik előtt. „Tüdüdüdüdüdüdűűűűű, Kedves Utasaink! A Keszthelyre tartó vonat előre láthatóan 10 perc késéssel indul” – haha, micsoda boszorkány vagyok! A 8 óra 10 perckor induló vonatunk, aminek menetideje 3 óra 10 perc Balatonlellére még az indulás előtt 10 perccel hosszabbodott. Nem, tényleg nem voltam mérges. Mosolyogtam és gondolkozni kezdtem, hogy a gyerekkel mit kezdek majd, ha megkérdi: mikor érünk majd oda? De aggodalmam felesleges volt. Fiamat egyszerűen lenyűgözte a vonat, pedig még meg sem mozdult.

Jól látom, hogy nem látom a mozdonyt?

15 perces késéssel indultunk Pécsről

Végül sikerült 8 óra 25 perckor kigurulni Pécsről. Tüdüm, tüdüm, tüdüm, tüdüm – hasítottunk 80-90 kilométeres sebességgel Balaton felé. Igaz, mindez Szentlőrincig tartott csupán, ott megint 10 percet vártunk egy szembe jövő vonatra. Summa summárum: Kaposvárra kereken 2 óra alatt értünk le. Onnan Fonyód még egy óra volt.

„Elromlott egy váltó, nem közlekedik tovább a vonat Fonyódról Balatonlelle irányába”

Miután megpillantottuk a magyar tengert, úgy éreztük magunkat, mint aki révbe ért. Pedig tudtuk, Lelléig még 11 kilométer választ el minket. – Anya, ezt már letekertük biciklivel – húzta ki magát a fiam büszkén, mire rávágtam: igen, csak akkor nem volt nálunk bőrönd. Most maradunk a vonaton. Ekkor viszont jött a jegykezelő, aki közölte velünk: elromlott Balatonboglárnál az, ami tegnap is. Valamilyen váltó. Így arra nem közlekednek a vonatok, amíg meg nem javítják. Ez pedig eltarthat 1 órát, de akár többet is – mondták. – Oh, oké. De mégis mikor érünk be Lellére? Pont 3 órája ülünk a vonaton – érkezett anyai aggodalommal a kérdés tőlem, hiszen közeledett az ebédidő és fogytán volt a hajnalban kisütött palacsinta. Mondanom sem kell izgalmamban főleg én zabáltam ezeket a palacsintákat. – Asszonyom, sajnos nem tudom, meddig kell várni. Tessék elmenni akkor busszal! – jött egy nyugtató válasz. Csak épp a két kerékpár maradt volna Fonyódon, ha mi buszra pattanunk. Sebaj, példamutató nyugodtsággal fogadtam a hírt. „Nehogy már a gyermek idegesnek lásson, mert még a végén kihat a fejlődésére” – így aztán arcomra égett mosollyal huppantam vissza jól kiült székemre. Nyaralunk. Nyaralunk – mondogattam.

Kiürült a vonat, mi meg csak énekeltünk és futkároztunk

Jól lehet gyakorolni az egy helyből ugrást

A következő 30-40 perc várakozással telt. Lemerült mobilomat elkezdtem tölteni (igen, amúgy lehetőség van ilyenre is, ami szuper), fiammal futóversenyt rendeztünk a kiürült vonaton. Még a kalauz is ebédelni ment, senki nem szólt ránk. Lehetett kicsit rosszalkodni. Pécsett maradt férjem sokkal dühösebb volt, mint én, aki csak ül, de nem halad a vonattal.

Aztán „megmozdult” a vonat

Szép lassan, de biztosan haladtunk célunk, Balatonlelle felé. Ezek szerint jó már a váltó! Ezt nyugtázva olyan örömtáncot dobtunk a fiammal, hogy ezen további 10 percig nevettünk. Jó társaságban, repül az idő! Minden aggodalmunk elszállt, a palacsintából is maradt.

Balatonlellére végül déli 12 óra magasságába értünk le

És hogy hogyan jöttünk vissza Pécsre? Apa eljött értünk autóval.

Mennyibe került az utazás?

Vonattal: két fő (egy 6 éves gyermek és egy felnőtt) + két kerékpár – 4220 forint

Autóval, ha 8 litert eszik a kocsi: 3840 forint

Mennék-e újra?

Igen.

Konklúzió:

Több palacsinta, hűtött fröccs vagy kávé!