A 81 éves korában elhunyt Kossuth-díjas színész búcsúztatása pénteken 14.30-kor lesz a budapesti Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában a katolikus egyház szertartása szerint. Videónkban arról mesélnek a Pécsi Nemzeti Színház művészei, hogy milyen volt színészként és magánemberként Haumann Péter, aki rendszeresen játszott és járt Pécsen. Fiatalon került a városba, 1966 és 1970 között olyanokkal játszott együtt, mint Péter Gizi, Vári Éva, Pécsi Ildikó, Földessy Margit, Bodrogi Gyula, Szabó Samu, Kézdy György, Bálint András vagy Bánffy György.
A nemzet színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1966–1970 között a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. 2010/2011-es évadban Joshua Sobol Gettó című színművében Weisskopf szerepét játszotta vendégként.
A színész 1963-ban szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, utána a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, 1966 és 1970 között pedig a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja volt. 27 éves volt, amikor 1968-ban feleségül vette Vári Évát. Habár nagyon szerették egymást, öt évvel később elváltak. Haumann Péter így idézte fel fiatalkorának pécsi éveit egy régi interjújában, amikor még házastársak voltak:
– Pécs volt a „kisvilágom”, ma is a fedezékem. Feleségem, Vári Éva ott él, ott játszik, ma is odarohanok megnyugodni, erőt gyűjteni.
Nagy szerelem volt, egy részről biztos, olyannyira, hogy Vári Éva hivatalosan a mai napig Haumann Péterné, legalábbis a személyi igazolványa szerint.
Amikor pécsre került, a Dunántúli Napló így mutatta be 1966-ban:
„Nem akart színész lenni. Szívósan orvosnak készült, de még diákkorában „megpecsételődött”a sorsa.
— Elég rossz gyerek voltam, büntetésül mindig a sarokba küldtek és meg kellett tanulnom egy verset. De nagyon szerettem verseket tanulni, s néha épp ezért szándékosan rosszalkodtam. Aztán bekerültem egy öntevékeny együttesbe, nagy lelkesedéssel játszottam és miket! Bizarr és változatos szerepeket, például egy japán szamurájt, aki vak volt és béna, és három felvonáson keresztül tolószékben szerepelt. A főiskolán le kellett vetkőznöm ezt a rossz értelemben vett felszabadultságot, aztán a harmadik év végén eljátszottam Ványa bácsit, majd a Woyzecket, és ezek azok a szerepek, amelyek a legfontosabbak nekem.
Nemcsak mint szerepek, hanem olyan lehetőségek a színész számára, amelyekben minden problémáját. gondját kiélheti, a feszültségeket levezetheti, a konfliktusokat — a sajátjait is — megoldhatja …
Haumann Péter három éve végezte el a főiskolát, s azóta Debrecenben játszott. Sok kisebb-nagyobb szereppel a háta mögött örömmel jött Pécsre, sok fiatal színész és érdekes feladat közé — Nagyon szeretem a mesterségemet — mondja, ezzel a szóval, hangsúlyosan, és nagyon sokat szeretnék tanulni.„
A Pécsi Nemzeti Színház művészei így emlékeznek a színészlegendára:
