Egyáltalán nem elhanyagolható kérdés a negyedik hullám érkezését várva, hogy az őszi és téli időjárás, azaz a légúti megbetegedéseknek általában kedvező idő beköszöntével mi vár ránk – írja Kemenesi Gábor pécsi virológus a portfolio.hu-n.
A szezonalitás
A szakember szerint a tudósok körében szinte már a járvány kezdete óta fontos kérdésnek számít a szezonalitás, ugyanis nagyban meghatározza, hogy a vírus miként marad majd velünk hosszú távon. A Nature folyóirat idén februárban több mint 100 immunológust, felbukkanó fertőző betegségek szakértőit és virológust kérdezett meg arról, hogy szerintük a vírus velünk marad-e vagy sem.
A válaszadók csaknem kilencven százaléka szerint az endémia, tehát a vírus folyamatos jelenléte a leginkább valószínű forgatókönyv.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az eddig megtapasztalt halálozási és megbetegedési mutatókkal vagy szociális izolációs megoldásokkal kell elszenvednünk. Az emberiség immunizálása ugyanis folyamatosan „hozzászoktat” minket a vírushoz. A természetben bármely más új vírus által okozott járvány is hasonlóan viselkedik. Azonban éppen az átimmunizálás hiánya – a föld lakosságának nagy része még nem védett – torzítja jelenleg a szezonalitás hatásait. Ugyanis, ha a vírus terjedése szempontjából kedvezőtlen körülmények (pl: nyár) között is még képes jó táptalajra, tehát fogékony populációra lelni, esetleg újabb tulajdonságokat tesz magáévá (hatékonyabb terjedés), az járványhullámot indukálhat. Csakúgy, mint a most érkező „Delta-hullám” esetében.
Nyári lefutás, téli felfutás
A legfontosabb érv a szezonalitás mellett a jelenleg endémiásnak számító, négy, náthavírusként ismert koronavírus viselkedése. Ezek mind egyértelmű őszi és kora tavaszi, kettős csúccsal rendelkeznek.
Fizikai felépítésében a mostani, új koronavírus sem különbözik tőlük, így várható, hogy az alapvető környezeti hatásokra – mint az UV-besugárzás, a hőmérséklet és páratartalom – hasonlóképp reagál.
A legújabb modellezések alapján is a nyári lefutás és téli felfutás a legvalószínűbb jövőkép a SARS-CoV-2 terjedése esetében. Ez a most érkező „Delta-hullám” kapcsán rendkívül fokozott óvatosságra int, érdemes lesz figyelnünk az adatokra, jó eséllyel a mostani téli szezon végleges választ adhat a szezonalitás kérdésére is.
Érdekesség, hogy a mostani koronavírusjárvány világított rá, hogy mennyire kevéssé értjük a légúton terjedő vírusok működését, terjedését, túlélését a környezetben. A kézenfekvő példaként az influenzavírusok szolgálhatnának, ám virológiai szempontból teljesen más megközelítést igényelnek, így aligha adnak kellő iránymutatást. Mutációs folyamataik mások és gyorsabbak, így a vakcinációs témakört is teljesen másként kell értelmezni esetükben.
De hogyan lehet most nyár közepén mégis járvány?
A mostani határozott eltéréseket (aktív terjedés a trópusokon, nyári járványhullám) számos egyéb tényező is mozgatja. A legfontosabb az immunitás hiánya, azaz egy-egy régióban élő emberek fogékonysága a vírusra, illetve az aktuálisan keringő vírusvariánsra.
Ennek legfőbb hajtóereje jelenleg az egyenlőtlen vakcinaelosztás a világban, hiszen a nem átoltott népességben termelődnek újabb és újabb variánsok.
Szakmailag a legfontosabb kérdés tehát jelenleg nem a harmadik oltás, hanem a még nem védettek mihamarabb védetté tétele – mindenhol a világon. (A harmadik oltás jelenleg csak azoknak az esetében – bizonyos korcsoportokban és meghatározott vakcináknál – fontos kérdés, akiknél nem alakult ki védettség az első kettőtől.) Ha nem tudunk javítani az egyenlőtlen vakcinaelosztáson világszerte, akkor újabb és újabb variánsok születnek, esetenként komoly közegészségügyi kihívást, de a témánál maradva, a szezonalitás torzítását is okozva.
A második faktor a vírus elleni immunitás gyengülése, amelynél egyelőre igen bizakodók lehetünk, hiszen az mRNS-vakcináknál jelenleg egy év távlatában stabil immunitást mértek.
Valószínűleg – csakúgy, mint más vakcinák esetében is – az immunitás csökkenése főként az idősekre lesz jellemző. Ez bizonyos gócpontokban, társadalmakban, szociális otthonokban időről-időre sporadikus, azaz szórványos esethalmozódást eredményezhet a jövőben. A nagyjából kiszámítható, stabilnak mondható, várhatóan szezonális állapotig pedig a billegő mérleghez hasonlóan újabb és újabb, sok tényező által befolyásolt járványhullámok érkeznek, várhatóan csökkenő hatással.
