Május utolsó vasárnapja a magyar hősök emléknapja, amikor azokra a hősökre, katonákra és civilekre emlékezünk, akik Szent István óta életüket áldozták a hazáért – írja a Magyar Nemzet.
A lap cikke szerint a magyar hősökre való megemlékezés egészen az I. világháború idejére nyúlik vissza, amikor egy 1917-es jogszabály arra kötelezett minden magyar várost és községet, hogy anyagi erejének megfelelően méltó emléket állítson a nagy háborúban elesett hősöknek.
Ennek megfelelően 1917 és 1938 között több mint ezer világháborús emlékművet emeltek Magyarországon. Egyes településeken fejfákat állítottak az ismeretlen vagy távoli helyeken eltemetett katonáknak, máshol fát ültettek, sok esetben pedig táblát helyeztek el a templomok mellett, illetve a temetőkben a hazáért életüket áldozók nevével.
A hősök emlékünnepét néhány évvel később, 1924-ben iktatták törvénybe, amely rögzítette, hogy
1945-től kezdve azonban a Hősök emlékünnepe már nem volt nemzeti ünnep, mivel a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyre határozottabban követelte annak megszüntetését, és végül a kommunisták el is érték, hogy kikerüljön a nemzeti ünnepek köréből.
A magyar hősök emléknapját végül az első Orbán-kormány alatt elfogadott törvény nyilvánította újból ünneppé, az erre vonatkozó kormányrendelet pedig a korábbiakhoz képest jóval kibővítette az ünnep körét.
„A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről” szóló törvényben rögzítették, hogy
a Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítja”, illetve „kifejezi azon meggyőződését, hogy az állami szervek, a helyi önkormányzatok, az egyházak, a társadalmi szervezetek, a magyar nemzet fiai és leányai minden évben, a magyar hősök emlékünnepén méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és kegyeletüket az elmúlt ezredév magyar hőseinek.