Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Csuhéból babákat, táskát, tolltartót, de még függönyt is fon a bajai Pencz Jakabné. A 85 esztendős Marika néni kora ellenére napi több órát foglalkozik kézműveskedéssel. Azt mondja, mindez a Jóisten ajándéka és szeretné addig folytatni, ameddig csak tudja.

Megkértem a Jóistent annak idején, engedje meg, hogy 80 éves koromig csinálhassam. De hát ezt átléptem öt éve – kezdte történetét a bajai asszony.

Marika néni és a sok csuhé

A 85 esztendős nyugdíjas éjjel-nappal fon, de akkor is előveszi a csuhét, ha egyedül érzi magát vagy épp nem tud aludni. A mások számára hasztalan hántás Marika néni legféltettebb kincse. Nem véletlenül, gyermekkorában szinte minden ebből készült.

– 1937-ben Csávoly községben születtem. Akkor még ezzel járt az egész falu általános iskolába. Én is meg szerettem volna tanulni, hogyan kell fonni. Így kerültem bele ennek a szeretetébe – mesélte Marika néni.

A csuhé egykor minden háznál kéznél volt

A táska, ami egy „örökös darab”

– Ez az, ami a kukoricacsövet borítja. Amikor megfosztották a csumájától, össze lehetett fonni és vízbe mártva lehetett vele dolgozni. Én még most is úgy csinálom, ahogy lánykoromban egy hét alatt megtanultam – mondta a 85 éves asszony, aki azt is elárulta, hogy menyasszonyi ruháját is a táskák eladásából fedezte magának. Erre pedig nagyon büszke is volt.

Két nap alatt megszilárdul a táska, toll- és kenyértartó

– Táskáim vannak több fazonban is, de én nem járok piacokra. Aki szeretne, eljön hozzám és vesz. Sokan mondják, hogy túl olcsó is vagyok, de hát én szeretetből csinálnom – mondta nevetve Marika néni, akinek egy percre sem állt le a keze.

„Nem akar az ember unatkozni, fiatalkoromban sem tudtam, most sem tudok”

„Ha nem tudok aludni éjjel, akkor is felkelek. Két óra fonás után olyan jó ízűt alszom, hogy nem igaz.”

Marika néni három gyermeket nevelt fel férjével. A „gyerekek” már felnőttek, sőt az unokák is. A csuhéfonást azonban egyelőre nem tudja átadni senkinek.

– Kértem a Jóistent, hogyha eddig csinálhattam, akkor így engedjen elmenni. Hogy ez legyen a kezemben. Hogy dolgozzak – zárta szavait Marika néni, aki rövid látogatásunk után már húzta is kabátját. Várták a nyugdíjasklubban.

„Ki mit szeret, azzal foglalja el magát! Mert időskorban a semmittevés, meg a spekulálás az agynak nagyon nem jó”

Kreatív nyugdíjasokból Pécsett sincs hiány. Nemrég jártunk Pali bácsinál, akire szintén büszkék lehetünk!