Az idősebbek még jól emlékeznek azokra az elektronikus eszközökre, amelyek az okostelefonok megjelenése előtt nagyon elterjedtek voltak, de ma már alig használják ezeket.
A jogszabály szerint tiltottak„a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internetelérésre alkalmas okoseszközök.”
Vagyis amivel nem lehet internetezni, telefonálni, hangot és képet rögzíteni az nem tilos!
Több pécsi iskola házirendjét átnéztük, egyikben sem találtunk olyan kitételt, ami tiltaná a zenehallgatást, vagy az offline eszközök használatát.
Az individuális zenehallgatás úttörője a 80-as évek elején jelet meg Magyarországon. Az erről szóló első magyar újságcikk így jellemezte: „a walkman készülék, amelynek fülhallgatói kikapcsolják a nagyvilágot”.
A CD megjelenésével ezt követte a discman, a minidisc, majd az mp3 lejátszó, később a iPod-ok, amelyek egy része már videót is le tudott játszani. Az okostelefonok a 2000-es évek végén nagyon gyorsan kiszorították ezeket az eszközöket, amelyek használtan még mindig kaphatók. Az interneten hibátlan állapotú walkmant, discmant és mp3 lejátszót már néhány ezer forintért találunk.
Többeket megkérdeztünk, akik a 80-as, 90-es években voltak iskolások, hogy használták-e ezeket az eszközöket az iskolában. A többség azt mondta, hogy nem, mert tilos volt zenét hallgatni a suliban, viszont a kvarcjáték nagyon menő volt, sokan nyomkodták őket. Ezek a tenyérben elférő játékok között először a szovjet gyártmányúak jelentek meg, majd jött a kínai dömping.
Bekapcsolás után a gép mutatta az időt, meg demójátékot mutatott. Választhattunk könnyebb és nehezebb játékmód közül. Általában csak két gombot kellett kezelni, amivel jobbra és balra lehetett irányítani egy figurát.
A legmenőbb az volt, akinek a kvarcóráján is volt játék. A Casio számtalan változatban gyártotta.
