„Az egyetlen hadosztályparancsnok, aki a pártszerv felhívására végigpásztázta a Duna–Tisza közét hatszor, szétvert mindent” – méltatta Kádár János 1957-ben Gyurkó Lajost, a 3. hadtest parancsnokát, a forradalom fegyveres elfojtásának töretlen hívét.
Gyurkó a forradalom kitörésének pillanatától kezdve – nem válogatva az eszközökben – a parancsnoksága alá tartozó területen zajló megmozdulások elfojtására törekedett.
1956 Október 27-én Gyurkó parancsára egy vadászgép géppuskatüzet zúdított Tiszakécskén a tüntetők közé, tizenhét halott és 110 sebesült maradt a földön. Ugyanezen a napon, október 27-én történt meg a kiskunhalasi sortűz is, melyben két ember meghalt és három fő megsebesült. A repülők Kecskeméten, Kiskőrösön a tüntetőkre lőttek. Csongrádon a tüntetés szétverésére küldött gép lezuhant, pilótája, Istenes Elemér életét vesztette. Kiskőrösön hatan sebesültek meg a vadászgépek lövedékeitől. Gyurkó parancsára 20 elfogott tüntetőt vizsgálat nélkül a helyszínen agyonlőttek. Gyurkó további ámokfutását felettese akadályoza meg, aki megtiltotta, hogy bevesse a repülőket a tüntetők ellen Szabadszálláson, Kerekegyházán, Kunszentmártonban és Fülöpszálláson is.
A vérengzések hatására elégedetlenségi hullám söpört végig a 3. hadtesten. Október 31-én Gyurkó Szovjetunióba menekült. Véres szerepe még ekkor sem ért véget: november 4-én a Magyar Néphadsereg Katonatanácsának tagja, a karhatalom vidéki parancsnoka lett. Szerepe volt a december 8-iki salgótarjáni sortűz elkövetésében, december 11-én Egerben a parancsnoksága alá tartozó katonák két tüntetőt megöltek, 14-et megsebesítettek.
1957-ben jutalmul a Honvédelmi Minisztérium kiképzési főcsoportfőnöke lett, majd 1957 és 1960 közt a határőrség parancsnoka. 1959-ben az MSZMP Központi Bizottságának póttagjává választották. Személye idővel terhessé vált a konszolidálódó rezsim politikai vezetése számára, anyagi visszaélései külön szemet szúrtak a hatóságoknak. 1960. szeptember 1-jén elbocsátották parancsnoki posztjáról. A nagytétényi Sertéshízlalda igazgatója lett, a lopások miatt hamarosan innen is menesztették.
Gyurkó Lajos ügyeiről 1965-ben a Hidfő című San Franciscoi magyar újság írt.
„Budapesten és Magyarországon sokat suttognak most Gyurkó Lajos kecskeméti hadtestparancsnokról, akinek botrányai még sokkal nagyobbak, mint Járay Józsefé vagy Ónodié voltak. A Hír szerint ebben az ügyben is társadalmi tulajdont károsító lopások, nyilvánosság előtt lefolyt revolveres jelenetek, az egykori bajai vizicserkészotthonban lefolyt színésznős, pezsgős, állami költségen fizetett csokoládényalós orgiák szerepelnek. Miközben Párisi Napló című laptársunkban azt olvassuk, hogy „Kádár, aki ismert puritánságáról, semmit sem tudott az egészről”, tudjuk azt is, hogy Gyurkó Lajosnépszocialista származású mesterlegény-tábornok üzelmeit többször jelentették Kádárnak és a mindenható pártnak. Semmi sem történt! Ennek oka pedig pofon-egyszerű. Gyurkó Lajoselvtárshoz ugyanis a legpuritánabb Kádár sem tudna hozzányúlni, mert a szocialista új erkölcs jegyében Gyurkó saját feleségét átadta Szarucsin szovjet tábornoknak, aki az ugyancsak Kecskeméten állomásozó szovjet erők parancsnoka.”
Élete végén benzinkutas volt Pécsen. A Kórház téri, akkor még létező ÁFOR benzinkút kezelőjeként dolgozott. 1979. július 15-én, a pécs városa díszsírhelyre temette, máig elvtársai mellett nyugszik.
Gyurkó Lajos
1912. május 26-án Pécsett született. Apja cipészsegéd, szobafestő, majd továbbszolgáló katona volt. Öt elemi, majd három polgári iskolai osztályt végzett. 1925-től fonómunkás volt a Magyar Kalap- és Posztógyárban, 1926–27-ben napszámosként dolgozott Rákosfalván egy tetőfedőnél. 1927-ben pékinasnak állt; segédlevelének megszerzése után, 1930-tól a Perl Kenyérgyárban kapott munkát. 1935. áprilistól szakácsként alkalmazták egy katonai élelmezési raktárban. Leszerelése után, 1938 nyarán illegálisan Franciaországba ment, segédmunkákból élt, majd a kiutasítás elől a náci Németországba utazott, ahol különböző helyeken fizikai munkákat vállalt. 1939-ben hazatért, önálló vállalkozásokba kezdett, de tönkrement. 1942 áprilisában katonai behívót kapott, a frontszolgálatot öncsonkítással elkerülte, a nyilas hatalomátvételig pedig egy budapesti laktanyában szakácsként teljesített katonai szolgálatot. 1944. októberben alakulatától megszökött s Budapest szovjet elfoglalásáig bujkált.
Forrás: Arcanum, Régi Pécs
Ez is érdekes lehet
Pécsi benzinkutasként halt meg, de még Kádár János is tartott tőle!
November 2-án van halottak napja. Ezen a napon a Katolikus Egyház ünnepélyesen megemlékezik minden...
Nyár óta kutatható a Magyar Rádió 1951–1992 közti adásainak leiratai, amelyekből számos új tény...
