Aki jár a PMFC mérkőzéseire, már biztosan látta, összefutott vele. Ott ül a B-közép előtt a kerítés tetején, vezérszurkolóként, úgynevezett Capóként irányítja a szurkolást, csinálja a hangulatot. Szabika, vagy ahogy kevesebben ismerik, Domokos Szabolcs élete most már kerek, van barátnője, munkahelye, ugyanakkor nem mindennapi az út, ami idáig vezette. Tizenhat éves koráig a PMFC játékosa volt, aztán olyan szörnyű baleset történt vele, hogy tényleg kész csoda, hogy életben maradt. A futballal kapcsolatos álmait fel kellett adnia, de a sportágtól nem szakadt el. Lapunknak azt is elárulta, milyen sporttal kezdte kisgyerekként – na, ezt szinte senki sem találná ki!
2010. május 22., vasárnap dél körül járt az idő. Három tizenéves pécsi srác sétált a Gyárváros előtt lévő benzinkút és Aldi közelében lévő vasúti hídon, ami a pécsváradi vonal felett vezetett át. Domokos Szabolcs öccse és pesti barátja egy picit előrébb jártak, amikor…
– A talpfák között hiányoztak a fémlemezek, az egyik korhadt fán megcsúsztam, a lábam lelógott, és akkor elkapott az áram – emlékezett vissza a teljes életét megváltoztató történésre Szabi. – Meg tudtam volna kapaszkodni, nem estem volna le, ám a magasfeszültségű áram behúzott. Huszonötezer volt rázott meg, nyolc métert zuhantam.
Szerencséje volt, hogy a jobb lábát kapta el az áram, mert így nagyobb esélye volt a túlélésre. Amikor a szülei odaértek, az édesanyjának még megsúgta, „Ne haragudj, nem akarok meghalni”, aztán elájult. Külső égési sérülés nincs sok rajta, belül azonban sok a roncsolás, az erek, az izmok, az idegek kaptak rendesen. Eleinte úgy tűnt, a jobb lábát elveszíti, ám Budapesten, a Bethesda Gyermekkórházban megmentették. Az azóta eltelt tizenöt év során összesen tizennégy műtétje volt (az első négy életmentő), legutóbb tavaly májusban feküdt kés alá.
– Szeretnének egy kis mozgást tenni a lábamba. A baleset miatt ugyanis mind a mai napig jól láthatóan bicegek, a jobb lábammal szinte mindenbe belerúgok, ami azért elég zavaró. De már ezt is megszoktam.
Nem lehetett egyszerű megbékélni ezzel a helyzettel, főleg úgy nem, hogy Szabi egy sportos fiatalember volt. Évekig futballozott a PMFC-ben, korosztályos szinten volt NB II.-es bajnok és NB I.-es ezüstérmes is, voltak céljai, álmai. Mosolyogva árulja el, hogy egyébként nem a focival kezdte, és szinte senki sem találná ki, kisgyerekként miben volt kifejezetten ügyes.
– Néhány éves gyerekként szertornáztam, a Babitsba jártam edzeni, a gyűrű és a gumiasztal volt a fő terepem! Jól ment, országos bajnok is voltam, a fizikumomat elsősorban ezzel alapoztam meg. Szép lassan sokan kiszálltak, én voltam az utolsó, aki jártam edzésekre, aztán megszűnt az egész. Utána lettem futballista. Fociztam a suliban, hétfőnként volt apukafoci, és az egyikük megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni a PMFC edzésére, mert látja, hogy jól megy nekem. Volt kedvem. Talán nyolcéves lehettem, amikor először elmentem, megtetszett, és ott is láttak bennem tehetséget.
A következő nyolc évet végignyomta a PMFC-ben. Kólya Zoltánnál kezdte, nagyon jó évei voltak Kósa Sándorral, és dolgozott Toma Árpáddal is. A nagypályán szűrő középpályásként indított, aztán védő lett belőle, belső védőt játszott. „Imádtam ott hátul darálni!” – árulta el.
Nagy terveket szövögetett a focipályán, el akart jutni a PMFC felnőttcsapatáig, illetve rendszeresen játszani szeretett volna a stadionban. Egyszer sikerült neki, egy Tatabánya elleni korosztályos meccset ott játszottak a stadionban, több azonban nem jött össze, mert közbeszólt a baleset.
Szabi most már 31 éves, van egy gyönyörű barátnője, Kinga, munkahelye, mondhatni, minden rendben. A konditeremben is rendszeresen találkozunk, szóval látszik, hogy nem hajlandó elhagyni magát. A balesetet már maga mögött hagyta, s bár a nyomai nem tűntek el, nem különösebben foglalkozik vele.
– Eleinte azért nem volt ilyen könnyű a helyzet. Régen megesett, hogy huszonnyolc fokban is pulcsi és hosszúnadrág volt rajtam, annyira szégyelltem a baleset nyomait, a jobb lábam szanaszét van szabdalva. Nehéz időszak volt. Aztán egyszer, hosszú idő után kimentem egy meccsre, a B-közép mellett félreültem magányosan. Édesapám is szurkolt korábban a csapatnak, voltak ismerősei, így aztán egyre több embert megismertem ebben a közegben, és gyakrabban kezdtem járni. Egy idő után már én is szurkoltam, zászlóztam is, aztán egyszercsak Hajasék felajánlották, nem akarok-e csatlakozni hozzájuk. Naná, hogy volt kedvem! Szép lassan felkerültem Hajas mellé Capo-segédnek, most pedig már én vagyok a vezérszurkoló, a Capo. Persze nem így akartam ez lenni, hiszen Károlyi Dani, Hajas 2022-ben elment közülünk, elhunyt…
Azóta rendszerint ott van a helye a kerítés tetején, a B-közép, a Szélsőséges Alternatíva előtt. Látszik, hogy szereti, élvezi, amit csinál. Harmincegy évesen most simán ő lehetne a PMFC egyik belső védője, ezt azonban a sors valamiért nem akarta – hát most vezérszurkolóként tesz meg mindent szeretett klubjáért, csapatáért, a Munkásért!
Ez is érdekes lehet
Július végén kezdődik a szezon.
Többszörösére emelkedett az e-rollerekkel kapcsolatos balesetek száma.
Hatan utaztak az autókban.
Július 19-én derül ki, hogy ki lesz a világbajnok.
De elutasította vétkes sofőr segítségét.
Nem vigyáztak eléggé.
