A PVSK csarnokában egy kis hölgykoszorú figyel egy olyan edzőt, aki fiatalabb náluk: Rátgéber László 26 évesen toppant be Pécsre (Fotó: Laufer László/Dunántúli Napló)
Címlap Sport Harminc éve é...
Cikkünk frissítése óta eltelt 11 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Végignézve az első edzések egyikéről, de lehet, hogy tényleg a legelsőről készült képeket, most is felmerül az emberben: ki ez a srác az SZTK-keretes szemüvegben?! Ki az a Rátgéber László, aki az 1993-as megérkezése után az egekbe emelte a pécsi nőikosárlabdát, és olyan élményekkel ajándékozta meg a szurkolókat, amelyek egy életre szólnak?!

Rátgéber kapcsán nagyon fontos tudni, hogy a családban minden a sportról szólt. Édesapja, idősebb Rátgéber László az újvidéki Egység csapatában kosárlabdázott, majd nagyon sikeres és elismert edző lett: dolgozott a városi Partizannál, legnagyobb sikereit pedig a Vojvodina férficsapatánál, illetve a jugoszláv női válogatott szövetségi kapitányaként aratta. Édesanyja, Pavlik Julianna kora egyik legjobb jugoszláv kosarasa volt, negyven alkalommal szerepelt a jugoszláv válogatottban. Érdemes megjegyezni, hogy a tizenéves Lacika (így hívták a szülei) jól is játszott, hiszen serdülő válogatottságig vitte, de igazán nagy kosaras nem lehetett belőle, annak a korosztálynak ugyanis olyan óriásai voltak, mint Toni Kukoc, Dino Radja, Vlade Divac vagy Szasa Djordjevics

Hamar kiderült, hogy van érzéke az edzősködéshez is! Eleinte még csak besegített édesapjának, majd a Vojvodina felnőtt nőicsapatánál Miodrag Veszkovicsnak segédkezett. A Vojvodina 1990-ben majdnem kiesett, miközben Rátgéber László az ifikkel mindent megnyert Jugoszláviában: olyan későbbi sztárok játszottak az ifiben a keze alatt, mint Szlobodanka Tuvics és Gordana Grubin. 1991-ben megkapta a felnőttcsapatot, és mindjárt a bajnoki döntőig vezette, ahol azonban alulmaradt a Crvena zvezdával szemben. A szövetség felfigyelt rá, és kinevezte a barcelonai olimpiára készülő női válogatott másodedzőjének, a legendás Cigo Vaszojevics mellé (addigra Rátgéber a serdülő és az ifi válogatottal is vb-ezüstöt nyert), de Jugoszlávia végül nem utazhatott a katalán fővárosba.

Ez adta meg azt a lökést, hogy Rátgéber váltson! Magyarországról három csapat, a Soproni VSE, a Tungsram és a Pécsi VSK is megkereste, ő pedig a baranyaiakat választotta.

1993-at írtunk: a magyar kosárlabdasportban ekkor vette kezdetét egy páratlan sikersztori, amelynek szurkolóként, nézőként, sportbarátként oly sokan részesei lehettünk. Életre szóló élményekkel lettek gazdagabbak a pécsi/baranyai drukkerek (de az ország távolabbi részein is sokan „beiratkoztak” a Rátgéber Egyetemre) a következő másfél évtizedben a Lauberben tehetségét kibontakoztató edzőnek, és persze a csodás pécsi hölgykoszorúnak köszönhetően: kilenc magyar bajnoki cím, kilenc Magyar Kupa-aranyérem, két Euroliga-bronz – hogy csak a termést soroljuk.

Minden a pécsi lányokról szólt, mindenki Rátgéberékről beszélt, még a pécsi házak falai, az utcák, a terek is. Ha a Széchenyi tér mesélni tudna, biztosan könnybe lábadt szemmel ecsetelné, hogy olyan vidám és színes sokadalmat, olyan hatalmas tömeget sosem látott, mint amilyen az aranyérmek után rendre megjelent…

Rátgéber aztán 2008-ban egy időre búcsút intett Pécsnek, hogy a Szpartak Moszkvánál és a Fenerbahce csapatánál bizonyítsa, kivételes képességű szakember. Orosz és török bajnok lett, valamint elérte azt, amiért elindult: 2009-ben Salamancában a Szpartakkal megnyerte az Euroligát!

A 30 évvel ezelőtti kép, amelyet Laufer László, a Dunántúli Napló fotósa készített, hűen tükrözi, honnan indult az egész: a PVSK-csarnok parkettáján Horváth Juditék arra a fiatalemberre figyelnek, aki 26 évesen, SZTK-keretes szemüvegben magyaráz nekik láthatóan elég nagy hévvel. Rátgéber László egy Facebook-poszthoz fűzött, tíz évvel ezelőtti hozzászólásában így ír erről a képről: „…1993 május vége (tehát tényleg pontosan 20 éve), és nem alapozás, hanem ismerkedés, mert az alapozás júliusban kezdődött, és már Hollós nélkül. Igen, ez a Verseny utcai csarnok. És még mindig megvan ez a gyönyörű SZTK-keretes szemüvegem. Talán ez volt az első pécsi edzésem… A többi az már történelem! Szép és feledhetetlen! És kitörölhetetlen…”

Névjegy
Született: 1966. október 11., Újvidék (Jugoszlávia)
Sportága: kosárlabda
Klubjai: ZsKK Vojvodina (jugoszláv, 1991–1993), PVSK (1993–2008), Szpartak Moszkva Region (orosz, 2008–2009), Fenerbahce (török, 2010–2011)
Szövetségi kapitányként: nők (1992, Jugoszlávia, másodedző; 1997, Magyarország, másodedző; 1997–2004, 2008–2009, Magyarország), férfiak (2012, Magyarország)
Eredményei: Euroliga-győztes (2009), 2x Euroliga-3. (2001, 2004), Euroliga-4. (2005), 2x európai Szuperkupa-győztes (2008, 2009), Eb-4. (másodedzőként, 1997), 9x magyar bajnok, 2x orosz bajnok, török bajnok, 9x Magyar Kupa-győztes, török Szuperkupa-győztes, 11x az év edzője