Címlap Sport Németh Attila...

Németh Attila: „Mindig jobb és jobb akarok lenni, fejlődni szeretnék!”

Jó pap is holtig tanul, tartja a közmondás, a korábbi kiváló kézilabdázó, majd edző, a pécsi Németh Attila pedig hasonlóképpen gondolkodik: elvégezte a legmagasabb szintű edzői képzést, immár EHF-mesteredzőnek vallhatja magát.

 

A Magyar Kézilabda Szövetség Kompetencia Központja, amelynek vezetője Marczinka Zoltán, egyéves képzése során lehet megszerezni az EHF-mesteredző titulust. Nem kezdheti el akárki: szakedzőnek kell lennie, edzői múlttal kell rendelkeznie, és még felvételi vizsga is van. Németh Attilát felvették, és természetesen el is végezte a képzést, így azon szakemberek közé tartozik az országban, akiknek megvan ez a legmagasabb edzői diplomája.

– Nem tartom magam idősnek, és én most is mindig jobb és jobb akarok lenni, fejlődni szeretnék – mondta lapunknak az 54 éves korábbi kiváló játékos (gólkirály is volt az élvonalban), aki edzőként is sokat tett le az asztalra. – Mindig nyitott voltam az újdonságokra, szeretem tudni, hol tart a világ élvonala, nézem a világversenyeket, az olimpiákat, világbajnokságokat. Csak így vonhatom le a következtetést, hogy jó-e mindaz, amit gondolok a sportágról, vagy változtatnom kell. De ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni az ember, tudnia is kell valamit, tisztában kell lenni a dolgokkal, és persze a tapasztalat sem árt.

Németh Attila korábban az élvonalban is dolgozott edzőként, irányította a pécsi és a szigetvári férfi csapatot is, manapság azonban nem egy kispadon ücsörög, hanem hétről hétre járja a klubokat. A szövetség mentori rendszerében dolgozik, az utánpótlásban zajló szakmai munkát felügyeli Baranya, Somogy és Tolna vármegyében.

– Megnézem az edzéseket, bizonyos szempontrendszer szerint értékelem a szakmai munkát, és persze segítek az edzőknek, tanácsokat adok, megosztom velük az észrevételeimet. Nem akarok senkire semmit ráerőltetni, csak annyit várok el, hogy hallgassák meg, amit mondok. Élvezem ezt, mert így évek óta van rálátásom az egész rendszerre, így aztán látom a fejlődést, az előremutató jeleket. Nem véletlen, hogy utánpótlásban a magyar kézilabda az első a világon!

A mentori munka mellett a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán testnevelő tanárként dolgozik (miközben beszélgettünk, néhány kínai diák mosolyogva köszönt is neki), de nem csak papol a sportról, az egészséges életmódról, hanem bizony rendületlenül űzi is. Ráadásul nem egy sportági soviniszta, a kézilabdán kívül más is létezik.

– Teniszezem, fallabdázom, tollasozom, focizok. Minden héten mindegyiket két alkalommal csinálom, mert tényleg nagyon szeretem. Mindegyikhez kapcsolódik természetesen egy közösség is, ahol rendre jól érzem magam – árulta el, hozzátéve, hogy vele nem nagyon lehet pötyögni, mert meccset szeret játszani, azt imádja, amikor van tét. – Vagy tanulok, vagy nyerek, ez a mottóm.

Való igaz, egyik sem rossz!