A Pécsi Sumo Club Sportegyesület nyilván fényévekre van a hírneves japán szumós istállóktól, mint például a Tokicuzake Beja, de tény: megnyitott, működik, és az edzéseken vannak is érdeklődő – elsősorban küzdősportos múlttal rendelkező – pécsiek. Van kitől tanulni, az edző, Pap Arnold a felnőtt válogatott tagja.
Az utóbbi egy-két évben már nem csak a labdarúgással és a kosárlabdával lehetett összekapcsolni Pécset, hanem a szumóval is, Pap Arnold ugyanis 2014 óta szép sikereket ért el ebben a tradicionális japán sportágban. Persze közel sem kapott akkora hírverést, mint azok, akik labdával érnek el remek eredményeket, de ez abszolút érthető, elvégre nem Magyarország a szumó európai fellegvára.
A személyes érdeklődésem is kimerült eddig abban, hogy egy-két nagyobb torna izgalmasabb meccsét (ergo az igazi nehézfiúkat, a hegyomlásnyi nehézsúlyúakat) szívesen megnéztem, s kipécéztem magamnak néhány karakteres versenyzőt, mint például Musashimarut, aki Akebonóval is összecsapott. Ennél tovább nem mentem és nem is mennék: egész egyszerűen megkímélném attól a világot, hogy szumóövben (mawashi) vitézkedjek a dohjón (szumószőnyeg).
Pedig lenne rá lehetőség, a Zsolnay Negyed E78-as épületében tartja ugyanis edzéseit a nemrég megalakult Pécsi Sumo Club Sportegyesület. A vezetője, edzője a 27 éves Pap Arnold, aki korábban a birkózószőnyegen alkotott nem kevés sikerrel, ám egy súlyos sérülés után mostanra teljes mértékben a szumó mellett tette le a voksát. A jó eredmények itt sem kerülték el (a tavalyi Eb-n és vb-n is 5. lett, harmadik az európai nehézsúlyú ranglistán, a Világjátékokra kvalifikáló 5 Európa-kupából hármon érmet szerzett), köszönhetően nyilván egyrészt a küzdősportos múltjának, másrészt a nem éppen középszerű méreteinek: 205 centijéhez 140 kiló társul…
Na, őt tolja ki valaki a szőnyegről, gondolhatnánk – de bizony ez is simán megeshet. Mert nem minden a súly.
– A szumó hatalmas észjáték, amelyhez remek helyzetfelismerés kell, és persze nem árt a robbanékonyság – mondta a Pécs Aktuálnak Pap Arnold, aki azon kevés honfitársunk egyike, akiknek van szumó szakedzői képesítésük. – Múltkor láttam egy olyan meccset open kategóriában, ahol nem számít a súly, amelyen egy hetvenöt kilós találkozott egy százhetven kilóssal: a kisebb elkezdett fürgén jobbra-balra mozogni, a súlyosabb megpróbálta követni, ám ettől térdre rogyott, s már ki is kapott. A szumóban ugyanis az veszít, akinek a két talpán kívül leér bármelyik testrésze a szőnyegre, illetve kilökik a zónából. Én szeretném is eloszlatni azt a sztereotípiát, miszerint ez a nagydarab, kövér emberek sportja. Mivel súlycsoportok vannak, mindenki megtalálhatja a maga ellenfelét.
Pap Arnold számára 2016-ban megnyílt egy óriási lehetőség, elmehetett volna Japánba egy profi szumóiskolába – ám addigra sajnos elmúlt 23 éves, márpedig ez a felső korhatár (nem mellesleg: 120-125 kilósnak kell lenni, tehát apróhalak oda nem jelentkezhetnek). Ha már ő nem mehetett, tett arról, hogy mások megismerkedhessenek a sportággal: a napokban beindult edzéseken nyolc–kilenc érdeklődőnek adja át a mesterfogásokat.
– Bízom benne, hogy idővel növekedni fog a létszám, ha tizenöt–húsz fő járna, az már egy jó kis bázist jelentene. Elárulom, Magyarországon a pécsi az első olyan egyesület, amely kifejezetten szumóval foglalkozik, s nem a birkózás vagy a dzsúdó mellett oktatja ezt a sportágat is. Szerintem Pécs elég nagy város ahhoz, hogy sikeresen működjünk, persze elismerem, ez így is egy merész vállalkozás, hazárdjáték a részemről.
Megnyugtatásképpen: azokat a pécsi fiatalokat, akik merészebb álmaikban jokozunákként (a legmagasabb rang a szumóban) látják magukat a szőnyegen, nem rettentheti el az a bizonyos szumóöv, ugyanis az edzéseken testhez simuló rövidnadrágot és pólót is húznak a résztvevők, s előbbire kerül rá a mawashi. Aki tehát elég bátor, jelentkezzen Pap Arnoldnál, a Pécsi Sumo Club Sportegyesület vezetőjénél – az edzések hétfőn, kedden és pénteken leszn
