Kapitális csukát fogott tegnap Orfűn, a Pécsi-tavon a mindössze 16 éves Csordás Máté: az egy méternél is hosszabb, 13–14 kilós krokodilpofájú egy felszíni műcsalira harapott rá. Azóta ismét ott les a kisebb–nagyobb halakra, elejtője ugyanis visszaengedte a vízbe.
Mohó volt. Tegnapelőtt is ráharapott a csalira, ám akkor megúszta. Egy nappal később aztán újra arra járt Csordás Máté, s ekkor már nem volt szerencséje a gyönyörű csukának.
– Pedig nem is akartam megpróbálni, gondoltam, hagyok még neki egy kis időt – mesélte az ifjú pecás. – Aztán persze nem bírtam ki, és a balinozásra használt vékony zsinórral, gyengébb bottal csak odadobtam: a töklevél mellett rögtön rá is rabolt a felszíni műcsalira. Nagy fárasztás kezdődött, nyakig bementem a vízbe, hogy megakadályozzam a töklevélbe jutását, ami aztán sikerült is. Végül elkaptam a faroknyelét, és szó szerint lebirkóztam, miközben elszakította a zsinóromat.
A halnak nagy szerencséje volt, hogy egy olyan sporthorgász fogta ki, mint Máté, és nem más: ahelyett ugyanis, hogy kiadós pörkölt lett volna belőle, rövid fotózás és mérés (116 cm volt, a súlyát csak megsaccolni tudták, 13–14 kilós lehetett) után visszakerült a Pécsi-tóba. A horgász igazán kíméletes volt, bevitte a mélyebb, hidegebb vízbe, lemerült vele, hogy segítsen neki mielőbb magához térni – egy idő után szépen búcsút is intett neki a csuka.
Ekkora csukát sosem fogtam, valószínűleg nem is fogok már életemben, de nem is láttam! Az biztos, hogy az egyik legnagyobb horgászélményem volt: a prímet talán az a négy és fél kilós bluefish viszi, amit az Adrián húztam partra, az úgy ment, mint egy harminc kilós harcsa.
Orfűn, a Pécsi-tóban biztosan lapul még jó néhány hatalmas ragadozóhal, elvégre 1966-ban duzzasztották fel, az azóta eltelt több mint ötven évben volt idejük megnőni. Húsz–harminc évvel ezelőtt híres volt a víz a méretes harcsáiról, gyönyörűek akadtak horogra – annak idején láttam kikötve két méternél nagyobb, kilencven kiló körüli nagybajuszút az akkori Ércbányász üdülő előtt, és nem egyszer csónakáztatott engem is egy–két órán át a jól megtermett haresz.
