Fantasztikus szezont produkált a Szentlőrinc NB II-es labdarúgócsapata, hiszen újoncként az ötödik helyen végzett, és egy ideig még arra is volt esélye, hogy feljutó pozícióban zárjon. A kisváros klubjánál értelemszerűen most mindenki nagyon boldog és elégedett – így van ezzel a klubigazgató, a pécsi Pichler Gábor is, aki lapunknak többek között elárulta, milyen lépéseknek volt köszönhető a sikeres idény, mi a jövőkép, és hogy mit terveznek a női futballban.
– Szerte az országban nagyon sokan csodálták mindazt, amit a szentlőrinci csapat produkált az NB II-ben! Legyőzte többek között a Vasast, a Szegedet, a Honvédot és a Mezőkövesdet, folyamatosan ott volt az élbolyban, és végül az ötödik helyen végzett. Minek köszönhető mindez?
– Ahhoz, hogy a jelent tudjuk értékelni, kicsit vissza kell tekinteni a múltba – kezdte Pichler Gábor. – Amikor 2023-ban kiestünk az NB II-ből, válaszút elé került a klub: vagy visszajutunk rögtön a harmadosztályból, vagy teljesen elmegyünk amatőr irányba. A legutóbbi szezonnak tehát ez volt a tétje. Nagyon jó közösséggel, öltözővel, csapattal, odaadó, lelkes kollégákkal, kemény munkával elértük a feljutást. Óriási bravúr volt egy kiesés után azonnal visszakerülni, ez nem egyszerű dolog sem pénzügyileg, sem szakmailag. A 2024/2025-ös szezon előtt aztán a tapasztalatainkból kiindulva úgy döntöttünk, hogy a mostani NB II. teljesen más csapatot, stílust, játékosokat kíván, más szakmai felépítést igényel. Szintet kellett lépni nem csak a keretet, hanem a vezetőséget illetően is. Miroszlav Grumics sportigazgató mellé jött egy szakmai vezető Tóth László személyében, továbbá olyan vezetői szerepeket is be kellett tölteni, amelyekre a harmadik vonalban nem volt szükség, emellett teljesen más játékosokra volt szükség. Új vezetőedzővel, Waltner Róberttel kezdtünk, és sikerült a valaha volt legerősebb szentlőrinci keretet összehozni. Jelzésértékű, hogy aki nem ezt az utat választotta, hová került: a Békéscsaba és a Tatabánya megtartotta az NB III-as csapatát, és ahhoz igazolt, előbbi az utolsó fordulóban maradt bent, utóbbi pedig kiesett. Szóval nagyon jó döntéseket hoztunk múlt nyáron! A klub hitelességét pedig jelzi, hogy NB I-et megjárt labdarúgókat is sikerült idehozni, valamint olyan menedzsment állt össze, amely megfelelő szakmai kompetenciával rendelkezik, és mindenki hozzá tudott tenni ahhoz, hogy ilyen jó szezonunk legyen. A szakmai stáb nagyon jó munkát végzett a kerettel, a vezetőség pedig megadta azt a háttértámogatást, ami kellett a nyugodt munkához. Az is rendkívül fontos volt, hogy olyan fiatalokat hoztunk ide, akik akkor is játszottak volna, ha nem tartoznak a fiatalszabályba – sokat elmond, hogy Rab és Vingler is bekerült az U21-es válogatottba. Nálunk kikötés, elvárás volt, hogy amit a fiatalok révén meg lehet kapni az MLSZ-től, azt kapjuk is meg!
– Árulja el, minek köszönhető, hogy olyan játékosok húznak szentlőrinci mezt, mint például Nagy Richárd, Bőle Lukács, Szivacski Donát. Ráadásul a hírek szerint abszolút nem horror pénzért vannak itt.
– Elsősorban azt mondanám: hiteles a klub! Amit megígérünk, azt mindig teljesítjük, tiszta viszonyok vannak, igaz, valóban senki sem keres nagy pénzeket. Olyan játékosokat hozunk ide, akik sérülés után vannak, keresik a helyüket pályafutásuk jelenlegi szakaszában, mi pedig megadjuk nekik a lehetőséget arra, hogy csúcsformába lendüljenek. Nagyon fontos, hogy jó viszonyt ápolunk a klubokkal, sok tiszta, őszinte kommunikációt igényel az, hogy ide tudjuk csábítani a kiszemelteket, de többnyire sikerrel járunk. A korábbi évek eredménye, hogy van egy pozitív megítélésünk. Mindenki tudja, hogy nem dúskálunk az anyagi javakban, de így is sok mindent elérünk, eredményesek vagyunk: hitelességgel, szakmai kompetenciával, családias, pozitív légkörrel valósítunk meg olyasmiket, amikre más klubok talán több pénzzel sem képesek.
– Apropó: más klubok! A szezon során milyen visszajelzéseket kaptak?
– Csak elismeréssel beszélnek rólunk! Egyrészt persze kérdezik, hogy ennyi pénzből hogyan? Csodálattal nézik, hogy lám, így is lehet, és ez természetesen nagyon jólesik!
– Mi a szentlőrinci csapat jövőképe? Meg lehet maradni ezen a szinten?
– Nekünk, vezetőknek most az a feladatunk, hogy ez ne csak egy évre szóljon! A fenntarthatóság a fontos: nem fél évre, egy évre kell terveznünk, hanem úgy, hogy közép-, illetve hosszú távon is megálljuk a helyünket. Most meg kell találni azokat az irányelveket, amelyek mentén ezek az eredmények fenntarthatóak, megismételhetőek. Nyugodtan mondhatjuk egyébként, hogy az eredmények gyakorlatilag megelőzték a klubot: látjuk, hogy szervezetileg azért még van hova fejlődnünk. Számunkra ez egy átmeneti év volt: feljutottunk, gyökerestül átalakítottunk mindent, az eredményességre, a bentmaradásra fektettük a hangsúlyt. A jövőben egy fenntartható modellre kell fókuszálnunk, állandóságot kell kialakítani.
– A költségvetésen nem kell emelni?
– A pénzügyi lehetőségeink biztosan nem fognak nagyságrendileg változni. Nem fogunk egyik pillanatról a másikra a közép-, illetve az élmezőnyhöz felzárkózni. A tulajdonosunk a határokat feszegeti, feszegette eddig is. Úgy számolunk, hogy kevesebb pénz nem lesz, de ha ennyiből meg tudtuk oldani, akkor a jövőben is meg fogjuk: a többiekkel szembeni anyagi lemaradásunkat több munkával, alázattal, lelkesedéssel kompenzáljuk, ahogy eddig is.
– A felnőtt csapat mellett ott van az utánpótlás is: nagyon fontos, hogy legyen egy széles, jó bázisuk, ahonnan a jövőben lehet majd meríteni.
– Természetesen a felnőtt csapat van a fókuszban, de a klubon belül számos olyan terület van, amely fejlesztésre, gondoskodásra szorul, ide tartozik az utánpótlás is. Körzetközponti státuszban vagyunk, ezért rengeteg feladatunk van: számos korosztályban kell versenyeztetni a csapatokat, emellett központként egy ernyőszervezetet kell működtetni, amely szervez, kontrollál, irányít a kistérségi klubok együttműködésével. Ez sok munkát, szervezést, anyagi forrást igényel. Örömteli, hogy az utóbbi években jelentősen léptünk előre ezen a területen, az utánpótlásban dolgozó kollégák áldozatos munkájának köszönhetően maradéktalanul megfelelünk az elvárásoknak. Jó látni, hogy főleg a kisebb korosztályokban létszámban óriási előrelépés történt, az általános iskolával és a szentlőrinci óvodákkal is kiváló együttműködést alakítottunk ki. A felsőbb korosztályokban pedig nem lehet más a cél, mint hogy saját utánpótlásból kerüljön majd ki a fiatalszabálynak megfelelő játékosok egy része. Az viszont nyilvánvaló, hogy a regionális bajnokságban szereplő U17 és U19 nagyon messze van az NB II. színvonalától, nem megvalósítható, hogy rögtön odakerüljenek a tehetséges fiatalok. Szeretnénk a jövőben a nagy szakadékot egy tartalékcsapattal áthidalni: a megye I-ben indítunk egy gárdát, amelyben fiatalok kapnak lehetőséget, akik így megismerkedhetnek a felnőtt futballal, és utána könnyebben be lehet őket építeni az NB II-es csapatba. Ezzel hidat képezünk az utánpótlás és a felnőtt futball között.
– Örömteli, hogy nem csak fiúk futballoznak nagy számban Szentlőrincen…
– Az MLSZ-nél nagy támogatottságot élvez a női futball mind szakmailag, mind pénzügyileg, ezt felismerve, illetve látva azt, hogy mekkora igény van erre Szentlőrincen, sikerült kialakítanunk egy jól működő leánybázist ifjabb Kurucsai Kornél áldozatos munkájának köszönhetően. Kisebb korosztályokban rendkívül magas a létszám, de a tervünk az, hogy egészen az U19-ig legyen csapatunk a regionális bajnokságokban – vagyis az ovisoktól az U19-ig le szeretnénk fedni a versenyeztetést. A távlati terveink között pedig az szerepel, hogy leány vonalon is kiemelt képzési pozíciót érjünk el! Infrastrukturális téren egyelőre behatároltak a lehetőségeink, szűk a keresztmetszet, vannak korlátaink, de itt is igyekszünk mindent megtenni, minden lehetséges forrást kihasználunk.
– Összességében hogy érzi magát egy fiatal klubigazgató egy ilyen történelmi szezon után?
– Tizedik éve vagyok már itt, úgyhogy láttam azt, hogy honnan hova jutottunk: ez tölt el a legnagyobb büszkeséggel! Korábban is részt vettem a vezetői feladatokban, de az NB II-es szezon megkövetelte, hogy csak ezzel foglalkozzam – nem bántam meg. Látszik, érzem, hogy a befektetett munka, energia megtérül. Van értelme dolgozni!
