„Vannak olyan feladatok, kihívások, amelyek elől nem lehet, nem illik és nem szabad elugrani”

Máig nehéz elhinni, felfogni, hogy már Feleki Attila nélkül működik, lélegzik a kozármislenyi labdarúgás. Persze nem kérdés, a csapat, a klub megálmodója, felépítője, atyja most is ott van minden egyes fűszálban, téglában – minden egyes játékos, vezető, dolgozó szívében.

Feleki Attila hosszan tartó betegség után augusztus 19-én hunyt el, óriási űrt hagyva maga mögött. Ugyanakkor rá annyira jellemző módon nem maradtak nyitott kérdések, lezáratlan ügyek: ennek megfelelően szeptember 11-én bejelentették, hogy a klubot működtető gazdasági társaság többségi tulajdonosa Kutyáncsánin Jevrem lesz. Senki sem lepődött meg, hiszen nála jobban kevesen ismerték Feleki Attilát, közel két évtizeden át dolgoztak együtt – vagyis pontosan látta, mi miért történik a kozármislenyi futballban, milyen elvek, elképzelések alapján építi fel és működteti Feleki szeretett klubját. Aminek most már ő a többségi tulajdonosa…

Feleki Attila a halála előtt még ezt a feladatot is megoldotta

– Attila pótolhatatlan veszteség, nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Természetesen fel voltunk készülve arra, hogy el fog jönni ez a nap. De hogy ennyire gyorsan, arra senki sem gondolt – kezdte a beszélgetést a HR-Rent impozáns belvárosi irodaházában a 43 éves Kutyáncsánin Jevrem, a Prohuman cégcsoporthoz tartozó HR-Rent Kft. ügyvezetője. – Még mindig felfoghatatlan, hogy ez történt, én nem készültem erre, soha nem is játszottam el ezzel a gondolattal, hogy egyszer nekem ilyen szerepem lesz a kozármislenyi futballban. Pusztán azért jártam ki a meccsekre, mert hosszú időt töltöttem ott, és persze Attila mellett dolgoztam. Aztán jött ez a pillanat: vannak olyan feladatok, kihívások, amelyek elől nem lehet, nem illik és nem szabad elugrani! Azt gondolom, ez pont ilyen.

Tudni kell, hogy a kozármislenyi csapatot egy tulajdonosi kör működteti, élén Zakor Sándorral, aki az MTK Budapest futballcsapatának, valamint a Prohuman cégcsoportnak a tulajdonosa. Feleki Attilával üzleti és baráti kapcsolatot is ápolt, ezért talán érzelmi alapon is dönthetett úgy, hogy ezt ő elvállalja.

– Ez volt Attila utolsó olyan kívánsága és döntése, amely miután megoldódott, tényleg száz százalékban magára és családjára tudott koncentrálni. Attila és Sándor megállapodott abban, hogy ez miként fog kinézni: Sándor nem lehetett többségi tulajdonos, hiszen az MTK tulajdonosa, így adta magát, hogy én legyek a kiválasztott. Zakor Sándort 2016 óta ismerem, amióta a HR-Rent a Prohuman cégcsoport leányvállalata lett, azóta dolgozunk együtt, és úgy gondolom, talán rászolgáltam az ő bizalmára is. Neki is egyszerűbb, hogy itt helyben van egy bizalmi kapcsolata, akivel évek óta dolgozik a cégcsoportban, aki ismeri a gondolkodását.

Az OMV benzinkúton tartott első megbeszéléstől a közös sikerekig

Kutyáncsánin Jevrem leszögezte, semmiképpen sem nevezné tehernek mindazt, ami ezzel a váltással a vállára került. Van egy nagyon jó csapatuk, fogalmaz, amely mindezt menedzseli: „Ki kell emelnem Magyar Márkot, aki a klubigazgatónk, és aki már hét éve dolgozik itt, és aki felépítette ezt a jól működő modellt. Azért is hálás vagyok Attilának, hogy ugyanúgy, mint a HR-Rentben, a focicsapatnál is előre gondolkodott, és Márkot is úgy építette fel, lépésről lépésre ruházta fel hatáskörökkel, felelősséggel, hogy ennek is köszönhetően ez az átállás most könnyen, zökkenőmentesen mehetett végbe. A kozármislenyi futball, ez a klub Attila életműve, ami a családja mellett a legfontosabb volt a számára.”

Egy nagyot ugorva az időben, szóba került az a tárgyalás is, amelynek köszönhetően Kutyáncsánin Jevrem Kozármislenybe került. Nem, nem egy pompás belvárosi irodaházban találkozott Felekivel, hanem a Zsolnay közelében lévő OMV benzinkúton…

– Nagyon lehengerlő és megnyerő tárgyalás volt az, máig pontosan emlékszem rá. Akkor én Szentlőrincen fociztam, de tudtam, hogy nagy tervei vannak a kozármislenyi focicsapattal, miként azt is, hogy kiváló üzletember, én pedig 2006-ban már azt terveztem, hogy dolgozni szeretnék a futball mellett, és kicsit eltolódni a civil élet irányába. Akkor a munkaerőkölcsönző cége még nagyon kicsi volt, körülbelül húsz kölcsönzött dolgozónk volt, Kozármislenyben működött az irodánk, most viszont már több, mint ezerkétszáz családnak biztosítunk megélhetést. Amellett, hogy én ebben a cégben is végigéltem a fejlődést, azokat a sikereket, amelyeknek ő volt a letéteményese, emellett azt is láttam, mi az, amit beletesz a fociba, mik azok a küzdelmek, amiket megvív, hogy sikeres klubot építsen. Épp ezért nem is lehetett kérdéses számomra, hogy ezt tovább kell vinni, méltón, kellő felelősséggel kell képviselni.

„Hetek teltek el, amíg abból a sokkból észhez tudtunk térni”

Az biztos, hogy ebben a helyzetben pokoli nehéz lehetett a pályán bizonyítani. A bajnokság már túl volt a negyedik fordulón, Feleki Attila még ott volt a Soroksár elleni hazai bajnokin, rá két napra pedig jött a tragédia híre…

– Attila távozása értelemszerűen nagyon komoly nyomot hagyott mindenkiben, volt egyfajta bizonytalanság. Hetek teltek el, amíg abból a sokkból észhez tudtunk térni! Szeretném itt kiemelni Pinezits Mátét, mert ő volt az, aki azt nyilatkozta, hogy nekünk most már egy küldetésünk van, ennek a közösségnek, ennek a klubnak össze kell fognia annak érdekében, hogy méltó legyen Attila nevéhez. A kapkodás sosem volt jellemző erre a klubra, és ezt Magyar Márk át is vette Attilától. Nem kapkodtunk ebben a helyzetben sem. Nem volt egyszerű, amikor hat meccs után két ponttal az utolsó helyen álltunk: nem nézett jól ki, főleg azután, hogy előtte volt egy sikeres évünk, amikor az első helyen teleltünk, és tényleg rengeteg örömet szereztünk Attilának és a szurkolóknak is. De nyugodtak maradtunk és bíztunk benne, hogy el fogunk indulni! Ezért szép ez a fél év, mert nagyon komoly utat, fejlődést tett meg a csapat: eljutott a két ponttól egy négy győzelemből, négy döntetlenből és egy vereségből álló sorozatig. Úgy gondolom, ahol most állunk az reális, a tabella mindig valós képet mutat. Viszont a meló még nincs elvégezve, nehéz tavaszunk lesz. Nagyon kiélezett a bajnokság, gyorsan rossz helyre lehet kerülni, nagyon észnél kell lenni! Az biztos, hogy én végig hittem abban a munkában, amit a csapat elvégzett, mert láttam azt, hogy mit tesznek bele, és ennek vissza kell köszönnie a pályán, az eredményekben. Így is voltak benne természetesen szerencsésebb győzelmek, balszerencsés pontvesztések, de azt gondolom, jelenleg ott állunk, amit ez a csapat érdemel. Örülök, hogy egy picit nyugodtabban tudunk telelni.

Jó emberek dolgoznak náluk, jók is veszik körül a klubot, ezért sikeresek!

A kozármislenyi futball Feleki Attila vezetésével az utóbbi években letette névjegyét a hazai labdarúgásban – sokan egy igazi kis ékszerdobozként tekintenek rá, egy olyan klubként könyvelték el, amely annak ellenére nagyon sikeres még profi szinten is, hogy mert kicsi maradni, nem rugaszkodott el a valóságtól anyagi téren. No de mi lesz a kék-fehérekkel ebben a helyzetben? Mi a közép- és hosszútávú terv?

– Nem kérdés, a legfontosabb a stabil NB II-es tagság hosszú távon! Emellett szeretnénk több infrastrukturális fejlesztést is megoldani, mert látszik, hogy ebben tényleg a mezőny végén vagyunk, továbbá a szervezetünket is át kell alakítanunk, mert ebben is előrébb tudunk lépni. Látni kell, hogy azért ez egy professzionális bajnokság. De van tennivalónk az utánpótlásban is. Ami nagyon fontos az MTK-val létrejött kooperáció kapcsán: olyan klub akarunk lenni, amely nem csak játékosokat, hanem embereket nevel. Jó példa erre Kosznovszky Márk, Molnár Ádin, Várkonyi Bence, Babinszky Bence, Bakó Sámuel esete, akik kikerültek egy akadémiáról, kevés felnőtt meccsel a lábukban idekerültek hozzánk, és itt felnőttek. Távol a családtól saját magukra kell figyelniük, úgy, hogy közben a szakmai stáb részéről elvárás velük szemben, hogy húzóemberek legyenek. Nekünk az a célunk, hogy ilyen srácokat neveljünk, formáljunk, és ennek köszönhetően sikeres legyen a Kozármisleny és az MTK is. Hosszú távon pedig az a fajta személyesség, az a földön járó gazdálkodás fog jellemezni minket a jövőben is, ami Attila idejében is. Ha jönne egy arab sejk, akkor sem engednénk ebből. Ettől sikeres ugyanis ez a klub, ettől vagyunk mi mások – nagyon örülök, hogy ezt a szemléletet annak idején bevezette, és átragadt mindenkire! úgy gondolom, jó példa vagyunk mindenki számára azzal, hogy ezt így is lehet csinálni, ugyanakkor ennek meg is kell felelni, és mindig kell fejlődni. Lényeges, hogy hátra nem dőlhetünk, sem a pályán, sem más téren! Szeretnénk, ha ez továbbra is olyan klub maradna, amelyhez jó tartozni, amely olyan közösségi érzést, élményt ad, ahova jó kijönni, ahol jól érzik magukat az emberek. Nagy élmény látni azt a sok gyereket, akik szurkolnak vasárnaponként, bekísérik a csapatot… Persze ehhez kell, hogy legyen egy olyan felnőtt csapat, amelyért lehet rajongani, amelynek lehet szurkolni. Az a jó, hogy ebben a klubban jó emberek dolgoznak, és veszik körül és egy célért küzdünk! Csakis így tudunk sikeresek lenni hosszú évek óta!

Amint azt lapunk is megírta, a HR-Rent Kozármislenynél a közelmúltban edzőváltás történt: Pinezits Mátét „elcsábította” az MTK, a helyére pedig egy fiatal, ambiciózus, tehetséges szakember érkezett Czuczi Mátyás személyében. Az edzőváltással kapcsolatban így fogalmazott Kutyáncsánin Jevrem: – Én egy kapcsolat vagyok a cégcsoport, a tulajdonosi kör és a klub között. Operatív döntéseket Magyar Márk hoz, aki tájékoztat, sokszor kikéri a véleményemet, de teljes bizalmat élvez, mert az évek során bizonyított, és ő is végigjárta Attila iskoláját. Ezért nem volt kérdés, hogy az edzőkérdés kapcsán a kiválasztásnál az ő szakértelmére számítottunk, nem is volt álmatlan éjszakám emiatt. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Pinezits Máté tovább, feljebb tudott lépni, és tudom, hogy Attila is biccentett fent. Márk következetesen követi azt az utat, amelyet ő kijelölt az elmúlt években, így esett a választásunk Czuczi Mátyásra, akit nagyon tehetséges, motivált és intelligens edzőnek tartunk. Jól fog illeszkedni a filozófiánkba.