Három remek sorozat a skandináv bűnügyi történetek kedvelőinek

Szilágyi Jenő ajánlója.

Gyilkosságok Are vidékén (2025)

A középpontban egy rendőrnő áll, akit felfüggesztenek, ráadásul a szerelme is dobja, ezért testvére nyaralójába költözik Are városába. Itt eltűnik egy nő, ő pedig nem bír magával, elkezd nyomozni. Egy helyi rendőr vonakodva, de elfogadja a segítségét, mert kevés az embere. Csak az a kérdés, hogy bízhatnak-e egymásban. Az első három rész erről az eltűnésről szól. Az utolsó két részben újabb gyilkosság történik. Itt váratlan fordulattal kerül meg a tettes, miután hosszan üldöznek másokat.

„Egy viszonylag korrekt krimi, szeretem a műfajt és ez sem okozott csalódást. Semmi csillogós, semmi úttörő, de kipipálja a megfelelő rubrikákat.”

„A sorozat nagyon ígéretes, rövid és hatásos szórakozás. Izgalmas bűnügyi utazás a svéd hegyek világába, lenyűgöző felvételekkel, amelyek a végsőkig feszültségben tartanak.”

„Ez nekem nagyon bejött. Egy éjszaka alatt ledaráltam. Megvett kilóra a hangulat. Szereplők szimpik, a sztori nekem ok, kellemes élmény volt.”

Az áttörés (2025)

A svéd krimisorozat valós eseményeken alapuló gyilkossági történet. A fókusz az emberi tragédiákra és a nyomozásra összpontosít, nem az elkövetőre. A négy epizódos dráma története egy nyolcéves kisfiú és egy idős nő meggyilkolása, amelynek felderítése szinte már lehetetlen feladatnak látszik. Aztán 16 év eredménytelenség után bevetnek egy családkutatót, aki megoldja a rejtélyt. Ez a film az egyszerűségétől nagyszerű.

„Rég csináltam ilyet, de egy délután alatt ledaráltam, persze nem sok az a 4 x 45 perc. Jól felépített sorozat, ami megfelelően éreztette a dolog súlyát, hogy a kis öcsi rosszkor volt rossz helyen, a biciklis nő meg csak segíteni akart neki, ezért halt meg. Na, ezért nem segít ma már senki senkinek, inkább csukott szemmel jár. Tisztelet a ritka kivételnek.”

„Jól összerakott krimi, amelyben adott egy értelmetlen gyilkosság. Ahogy a mélyére ásunk, egyre többet megértünk – vagy nem. Viszont a négy epizód pont elég, hogy ne legyen elhúzva, minden érthető, az időugrások ellenére is, csak ajánlani tudom a műfaj rajongóinak.”

A gesztenyeember (2021)

Egy gyilkosság helyszínén egy gesztenyefigurát találnak. A bizarr nyom alapján két nyomozó a gyilkos után ered, akinek köze lehet egy politikus eltűnt gyermekéhez. A képi világ jól adja vissza a hűvös, melankolikus atmoszférát, a brutalitás viszont szerencsére kevésbé jelenik meg a képernyőn. A cselekmény jól kiegyensúlyozott, megfelelően adagolja az információkat ahhoz, hogy a nézőket folyamatosan izgalomban tartsa. A krimi műfajában már nehéz olyan történetet alkotni, amely a gyakorlott nézőket meglephetné, viszont a rendezőknek sikerült egyet csavarni a szokásos „zseni sorozatgyilkos” sztereotípiáján. Négy éve ez volt a Netflix legnézettebb sorozata.

„Kikapcsolódásnak teljesen jó, végig izgalmas, érdekes. Tetszett a hangulata, a helyszín, a szereposztás, a színészi alakítások, a szinkron is. Kár, hogy csak 6 részes, tudtam volna még nézni.”

„Nagyon tetszett, végigvezette az izgalmakat, krimiket nem nézek, de ez bebizonyította, hogy bizony vannak nagyon jó krimik, amelyekért érdemes ezt a műfajt is fenntartani. Én úgy gondolom, több figyelmet érdemel a film. Csak így tovább, és hatalmas respect a dán film készítőknek is. Csak ajánlani tudom.”

„Imádtam, biztos, hogy többször meg fogom nézni.”