Olvasónk készítette a természetfotót Pécs belvárosában, vasárnap éjjel. Két erdei siklót kapott lencsevégre, amelyek egymástól nem túl messze vadászgattak éppen.
Az erdei sikló nappali életmódot folytat. Elsősorban a reggeli, délelőtti órákban aktív, enyhe borongós időben egész nap találkozhatunk vele. Június végétől egyre ritkábban kerül szem elé, ilyenkor a nagy melegek következtében részben csökkenti aktivitását, részben rejtettebb életmódra vált. Augusztustól találkozhatunk frissen kikelt példányaival, amelyek még az őszi hidegek előtt igyekeznek táplálékot magukhoz venni.
Táplálékát gerincesek alkotják. A felnőtt egyedek melegvérű gerinceseket, rágcsálókat, cickányokat és madarakat zsákmányolnak.
Áprilistól júniusig gyakran másznak fákra és bokrokra, ahol madárfészkeket fosztanak ki. A fiatal egyedek gyíkokat is fogyasztanak, amelyeket könnyebben le tudnak nyelni, de már egész fiatalon elejtik a rágcsálók fiataljait és az apró termetű cickányokat is. Koruk előrehaladtával felhagynak a gyíkok zsákmányolásával. Áldozatukat mind a felnőttek, mind a fiatalok testük gyűrűjével fojtják meg, majd általában fejtől kezdve nyelik le.
A meglepett erdei siklók ritkán támadnak, inkább mozdulatlanná dermednek, vagy halkan igyekeznek a sűrű növényzetben eltűnni.
A kézbe vett példányok azonban gyakran harapnak
– figyelmeztet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Az erdei sikló a második legnagyobb testű kígyónk.
Hossza elérheti a 120 cm-t, de egyes esetekben akár a 200 cm-t is.
Teste karcsú és erőteljes. A kifejlett példányok hátoldalának színe az olívzöldtől a sárgásbarnán át a barnáig változhat. Egyes példányokon kétoldalt a háton valamint a testoldalon egy-egy sötétebb sáv húzódik végig. A test középtáján, a hát és a testoldal pikkelyeinek szegélyein fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. A has sárga vagy vajszínű. A szem mögött halványbarna vagy halványszürke, hátrafelé, a szájzugig lejtő sáv található, amely gyakran beleolvad világossárga környezetébe. Hasonlóan az alsó ajkakhoz a felső ajkak is sárgák. Szeme barna, pupillája kerek.
A fiatal példányok színezete jelentősen eltér a felnőttekétől. Testük alapszíne barnás, mozaikszerűen foltos vagy pettyezett. A világos macskaköröm-mintázat kiterjedtebben és kontrasztosabban jelenik meg a foltok között, mint a felnőttek esetében. A szem mögötti sáv majdnem fekete, melyet különösen hátrafelé mindkét oldalon kiemel egy-egy élénksárga nyakszirti folt. A fiatalokat e jellegzetességük miatt gyakran tévesztik össze a vízisiklóval. A nyakszirt közepén egy hátrafelé nyitott U- vagy V-alakú barna folt látható. Közvetlenül a szem alatt egy másik, sötét színű függőleges csík szeli át a felső ajakpikkelyeket a száj vonaláig. Egyes példányoknál közvetlenül a szemek előtt egy keresztsáv is húzódik az orrtájékon. Hasuk szürkésbarna, pettyezett.
Az erdei siklónak hazánkban és tőlünk dél-keletre létezik egy szürke színváltozata („var. subgrisea”). A szürke egyedek színe a hamuszürkétől a sötét acélszürkéig változhat. Hasuk szürke. A normál színezetű változatnál sárga testrészek a szürke változatnál világosszürkék vagy piszkosfehérek. A szürke háttérben gyakran jelennek meg ritkán elszórt barna pikkelyek. Fiataljaikból általában hiányzik a sárga vagy barna árnyalat, de mintázatukban hasonlítanak a barna változat fiataljaihoz.
