Trinn Tamás a '80-as évek enduro bajnoka. Pár éve Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Az 54 éves pécsi férfi motoron próbál egérutat nyerni a betegséggel szemben. Kezdetben nem mert szembenézni a kórral, de amióta fia javaslatára elindította a Parkinson Fater oldalt, ez is megváltozott. Néhány hónapja egy Pécs melletti kis faluba Kátolyba költöztek, hogy a természet közelében egy másik nagy szenvedélyének, a fotózásnak is hódolhasson.
Fogorvosi vizsgálat után derült ki
Trinn Tamás negyvenes éveinek végén egy fogmosáskor figyelt fel arra, hogy nem tudja körkörösen mozgatni a fogkefét a szájában. Az orvosok ezután közölték vele: Parkinson-kórban szenved.
– Az apró jeleknek köszönhetően elmentem orvoshoz, aki tíz perc szemrevételezés után annyit mondott: Üdvözlöm a klubban, ön Parkinson kóros! – mondta el Tamás.
„Ha motorozom nem tör rám a kór”
Tamás tizennégy éves kora óta motorozik és ez a szerelem azóta is tart.
– Ha egy picit már nem érzem magam stabilnak, akkor nem indulok el motorozni. De továbbra is állítom, hogy ha motorozom, akkor sosem tör rám a Parkinson. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy nem tud a kanyarban megelőzni – jelentette ki Tamás.
Igazi kanyarvadász
Leginkább a Pécs és Orfű közötti útszakasz a kedvence, Tamás kifejezetten szereti a kanyaros utakat, ott érzi igazán elemében magát. Jelenleg is aktív életet él, viszont nehéz volt feldolgoznia a betegséget.
„Nagyon sokáig titkoltam, hogy Parkinsonom van. Egy idő után elmondtam a legközelebbi barátaimnak, és utána könnyebb volt felvállalni. Ezt csak az érzi, aki hasonló betegségben szenved. Nem akartam elfogadni, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok”
Közösségi média: Az első komoly lépés a feldolgozás felé
A közösségi oldal indítását Tamás fia ajánlotta. Évekig gondolkoztak, végül készítettek egy kisfilmet is a betegségben szenvedő, de motorozó, sőt terepjárót vezető Tamásról. Parkinson Fater névre keresztelték az oldalt. Ez volt az első komolyabb lépés Tamásnak, hogy feldolgozza a betegséget.
Fotózás után földre kerül
Tamás azt is tapasztalta az évek során, hogy akik Parkinson-kórban szenvednek, azoknak valami oknál fogva előjön egy új képessége. Sok olyanról hallott, hogy valaki a Parkinson után verseket ír, rajzol, fotózik vagy más alkotói készséggel bővül. Tamás fotózni kezdett.
– Az én fotóim már csak azért is érdekesek mert az exponálás utáni pillanatban én már a földön vagyok. Szó szerint. Van, hogy térdelve fotózok, de olykor annyira elveszítem az egyensúlyomat, hogy a következő pillanatban már a fűben hasalok – mondta el kedélyesen Tamás.
A betegsége ellenére Tamás mai napig dolgozik és mellette sokat járja a természetet is.
Versenyt futok az idővel. Úgy érzem, hogy meg kell tennem még dolgokat, amiket nem biztos, hogy akár holnap meg tudok tenni.
