Szeptemberben kellett volna kikelnie a tojásból, de túl hűvösnek érezte az időjárást. Így mostanra időzítette az előbújást a mocsári teknős Barcsnál.
A napokban a kinti tavaszi munkák megkezdésekor egy apró mocsári teknősre bukkantunk – számolt be róla a Duna-Dráva Nemzeti Park.
Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja ősszel az iszapba húzódik telelni, és időjárástól függően március végén, április elején ébred.
Májusban zajlik a párzás, a nőstények júniusban rakják le puha héjú tojásaikat a homokos talajba, melyeket a nap melege kelt ki. A kisteknősök szeptember elején kelnek ki, de ha túl hűvös volt a nyár, akkor csak következő év tavaszán bújnak elő. Ezzel a példánnyal is ez történt.
A Dráva Kapu Bemutatóközpont egy tojásrakó hely, védik a teknősöket
A nemzeti park Dráva Kapu Bemutatóközpontja egy patak mellett helyezkedik el és az udvarban található homokos rész is, ami ideális a tojásrakáshoz. Korábbi években is találtak az épület körül kisteknősöket, így elmondhatjuk, hogy a bemutatóközpont tradicionális tojásrakó helynek tekinthető. Mivel sem a tojások, sem a kikelt kisteknősök nincsenek biztonságban a rókáktól, borzoktól, vaddisznóktól, a tojásrakás időszakában egy speciális fémkerettel védik ezeket a tojásrakó helyeket a ragadozók ellen.
A mocsári teknős zömök testalkatú, mérsékelten ívelt hátpáncél jellemzi, mely feketésbarna színű, sárgás pettyekkel, foltokkal tarkítva
Minél idősebb egy teknős, annál több folt található rajta. A hímek esetében a hasi oldal kicsit homorúbb ívű, hogy párzáskor ne „billegjenek” annyira a nőstényeken. Farkuk feltűnően hosszú, akár 8 cm is lehet.
Gyakran láthatóak, ahogy vízből kiálló fatörzsön, vagy köveken napoznak; veszély esetén gyorsan a vízbe ugranak. Táplálékukat is itt szerzik; vízirovarokra, puhatestűekre, de akár kisebb halakra, békákra is vadászhatnak. A dögöt sem vetik meg, a vizek hullaeltakarítójaként is emlegetik. Középkorban gyakori fogásként került az asztalra a teknőc leves.
Magyarországon ma még aránylag nagy számban él, de több veszély is fenyegeti, egyedszáma csökken
A lecsapolások, építkezések következtében folyamatosan tűnek el az élőhelyei (tavak, holtágak), tojásrakó helyeinek pusztítása és az autóforgalom pedig tovább csökkentik állományát.
Védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Forrás: Schulcz Andrea, Horváth Zoltán – Duna-Dráva Nemzeti Park
