Az orvosi-mérnöki szemléletet és módszertant ötvöző, mind a páciensek, mind az egészségügyi személyzet életét megkönnyítő műtéti eljárásokon dolgozik az újfajta mellkaskorrekciós műtét létrehozásában kulcsszerepet játszó, 3D tervezőkből, mérnökökből és orvosokból álló pécsi munkacsoport. A PTE 3D Központ klinikai munkacsoportját vezető dr. Gasz Balázs szívsebésszel az újfajta megközelítésben rejlő óriási lehetőségekről beszélgettünk, amelyek kiaknázása fontos részét képezi az ősszel induló Biomedical Engineering (egészségügyi mérnök) képzésnek is.
Az eljárás sikere mellett a beavatkozást lehetővé tévő koncepciót, és az ebben rejlő lehetőségeket tartja az egyik legfontosabb fegyverténynek Gasz Balázs a Pécsett kidolgozott, és már több alkalommal végrehajtott újszerű mellkaskorrekciós műtét kapcsán. Ahogy arról hírt adtunk, a Szántó Zalán mellkassebész vezetésével megvalósult újfajta műtéti eljárás lényege, hogy a tölcsérmellkassal élő páciensek mellkasába teljesen személyre szabott protézis kerül beépítésre, amely egyrészt markánsan, harmadával lerövidíti a műtéti eljárást, és ezáltal csökkenti a potenciális szövődmények esélyét, másrészt a gondos mérnöki tervezés és kivitelezés a hibalehetőségeket is minimalizálja. Mindehhez alapjaitól kellett újragondolni a műtéti eljárást, és egymástól távolinak tűnő szakterületek között kellett összhangot teremteni.
„Elsőre hihetetlen, hogy a hagyományos módon végrehajtott műtétek esetében tényleg szemmértékkel történik a beültetendő lemez meghajlítása. Zalánnal régóta beszélgettünk arról, hogyan lehetne ez kiszámíthatóbbá, pontosabbá és ennek megfelelően biztonságosabbá tenni. Kerestük az újabb és újabb technikai lehetőségeket és most jutottunk el oda, hogy ez most már valóban precíz és betegre tervezhető” – idézi fel a munka kezdetét Gasz Balázs. A probléma megoldása során pedig nem csak a konkrét beavatkozásra sikerült új megoldást találni, hanem hasonló újítások sorát lehetővé tévő koncepciót dolgoztak ki.
Betegre szabják
„Számomra a legfontosabb eredmény maga a koncepció, azaz, hogy hogy egyénre, a betegre szabottan tudjuk ezt a lemezt nagyon precízen előre megtervezni és előállítani. Ennek folyományaként pedig a radiológus, a mellkassebész, a 3D tervező és mérnök részvételével olyan diskurzust hoztunk létre, ami mélyebb összefüggéseiben is vizsgálja mi történik, mit csinálunk. Mindez egy sokszereplős folyamatot jelent, ahol a kiindulópont a radiológiáról kapott CT felvétel. A radiológián már tudják mire van szükségünk, milyen protokollok alapján készítsék a képet, amivel mi jól tudunk majd dolgozni – ez a többes szám a PTE 3D Központot (PTE 3D Nyomtatási és Vizualizációs Központ) jelenti. A CT felvételt aztán különféle szoftverekkel vesszük kezelésbe – ezeket egyébként eredetileg otthon próbálgattuk ki, hiszen ez a munka mindannyiunknál hobbiként indult eredetileg. A 3D Központ újabb lehetőséget jelentett, hiszen itt tudtunk célirányosan szoftvereket beszerezni. Ezek arra kellenek, hogy a CT által készített „szeletekből” rekonstruáljuk térben a mellkast és különböző algoritmusokkal modellezzük aztán a működését. Itt konkrétan egy lemezt hajlítottunk – virtuálisan – a mellkas vonalának megfelelően, de sokféle ehhez nagyon hasonló modellezést végeztünk már más protézisekhez.”
A csúcstechnológia jelentette lehetőségek önmagukban azonban nem sokat érnek, mondja Gasz Balázs: kritikus fontosságú az emberi tényező. „A kommunikáció a legfontosabb. Le kell fordítanunk egymásnak a problémát úgy, hogy mindenki azt értse meg belőle, amiben a leginkább járatos. A kiindulás egy sebészi probléma, ezt kell mindenkinek megérteni úgy, hogy beszélni tudjon róla a másikkal, lefordítva aztán a saját területének a problémáját úgy, hogy aztán közösen meg tudjuk azt oldani.”
A munkacsoport diszciplínaközi szemléletének és a saját szakterületükről bátran kimozduló, újfajta nézőpontokat integráló szakértők együttműködésének természetes otthona lehet a Pécsi Tudományegyetemen szeptemberben induló Biomedical Engineering képzés, ahol az egészségügyi és műszaki megoldásokat integráló szakemberek újabb nemzedékei nőhetnek majd fel. Nem túlzás azt mondani, hogy ezek a lehetőségek sorsfordító hatást gyakoroltak az orvosi karrierjét szívsebészként kezdő Gasz Balázsra.
„A 3D-vel hobbiként találkoztam, aztán egyre többet gondoltam arra, hogy ennek a segítségével hogyan lehetne megoldani problémákat. A meghatározó élményt azt jelentette, hogy ezek a megoldási lehetőségek aztán technikailag is érvényessé váltak, jött az érzés, hogy ezt tényleg meg lehet csinálni, méghozzá belátható időn belül. Aztán ez engem el is térített, ezzel kezdtem el foglalkozni. Utána már természetes volt, hogy egyre több mérnökkel, szoftveres emberrel kerültem kapcsolatba, akik szintén elkezdtek hinni ebben, és persze őket is érdekelni kezdte, hogy mit is csinálok. Mivel itt egy csapatról van szó, ez komoly hajtóerőt jelent, gyakorlatilag egymást toltuk végig ezen az úton. A Biomedical Engineering képzés megszületése örömteli fejleményt jelent ezen a területen, és folyamatban is van az egyénre szabott kezelési megoldások, sebészeti tervezés és in silico (azaz számítógépes szimulációs) vizsgálatok integrációja a tanrendbe.”
Az újfajta megközelítés és a technológiai áttörések kombinációja pedig az egész sebészetet átalakíthatja, beavatkozások egész sorát téve rövidebbé, kisebb kockázatúvá és költséghatékonyabbá. A sikeres kooperációkon edződött munkacsoport pedig folyamatosan új lehetőségek után kutat.
„Ha műtéti eljárás hatékonyság növelésről vagy műtéti idő csökkentésről beszélünk, akkor az ortopédia, a trauma, a szívsebészet, érsebészet, fül- orr- gégészet, idegsebészet területén is rengeteg lehetőséget látok, ahol hasonló eljárások történhetnének nap mint nap, hasonlóan az adott betegre személyre szabott módon, egyfajta műtéti eljárási sztenderdként hasonló módon megközelíthető problémákra. Szívsebészetnél például az idő különösen kritikus tényező, de más területeken is teljesen új dimenziók nyíltak és nyílnak előttünk.”
A teljes interjú az alábbi linken érhető el: PTE ÁOK · Hírek · A szívsebész, aki beszél mérnökül
