Címlap Gasztro 100 éves, oml...

100 éves, omladozó éttermet mentett meg Kovács Gábor, a Tenkes Csárda vezetője

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az Év Vendéglőse díjat elnyerő Kovács Gáborral felidéztük, hogyan került kapcsolatba a csarnótai Tenkes Csárdával 1999-ben, amely akkor már több éve zárva volt. Úgy döntött, hogy megmenti a százéves épületet és a hagyományos, magyar ételeket kínáló vendéglátó egységet, hiszen rengeteg gyermekkori emlék kötötte ide.

A Tenkes Csárda 23 éve működik Kovács Gábor vezetése alatt, aki a magyar hagyományok életben tartásával, folyamatosan magas színvonalon igényes vendéglátást nyújt a hozzá betérőknek.

– Az volt a célom, hogy a magyar csárdát egy magasabb szintre emeljem – hangsúlyozta a szakember. – A magyar konyhát sokan zsírosnak, nehéznek találják. Éppen ezért mi az étteremben a hagyományos és a modern konyhatechnológiát ötvözzük egymással, így új köntösbe bújtatjuk a tradicionális csárdaételeket. Emellett pedig fontos, hogy tartsuk a minőséget és a kreativitást is – tette hozzá Kovács Gábor.

Hivatalosan az 1890-es években említik a csarnótai csárdát először

A kollektív emlékezetben régebbi időkre nyúlik vissza a „betérő csárda”, valamint a Kövesi csárda története. 23 éve – akkor már Tenkes csárda – gyönyörű homlokzatából egy omladozó „kódisállás” állt csupán. Külleme mára elődeinktől örökölt hagyományaink tiszteletét közvetíti, de a lepusztult épületet ilyen formára Kovács Gábor álmodta meg 2000-ben és anyagi ráfordítást nem sajnálva, mindenét értékesítve beleálmodta mindazt, ami most látható az egykori romhalmaz helyén.

Kovács Gábor zöldség-gyümölcs kereskedő családból származik, testvéreivel a családi vállalkozásban dolgozott

Kovács Gábor

Így került közel a vendéglátáshoz, mivel közel 50 étteremmel állt kapcsolatban munkája által. Minden hajnalban a romos csárdaépület előtt ment el és épp azon gondolkozott, meg kell menteni ezt a gyönyörű helyet, amikor Csarnóta kiírt egy pályázatot az üzemeltetésére. Kovács Gábor baráti ösztönzésre elindult, és elnyerte. 25 évesen.

Az építmény helyreállításánál elsődleges célja volt a megmaradtból maradandót alkotni, a baranyai kulturális örökséget nem feladni, a gyökerekhez hűnek maradni.

A felújítás három ütemben folyt. Az első azért volt elengedhetetlen, mert Kovács Gábor üzemképtelen módban vette át a helyet, az akkori illetékes hatóság záratta be a konyha és a vendéglő állapota miatt. Fekete döngölt föld aljzattal, az udvaron kialakított mellékhelyiséggel, áram és víz nélkül.

A Tenkes Csárda sodorta egymás mellé őket Vári Jenő építésszel, akivel évtizedekig tartó kapcsolat, majd barátság alakult ki.

– Elmeséltem Jenőnek, hogy mi az elképzelésem, ő pedig kézzel rajzolt. Majd közeledtek az álláspontok és mindent papírra vetett. Így született meg az összes szeglete a Tenkes Csárdának, a négy lepucolt falból, a gondolataim alapján, ötvözve Jenő szakértelmével. Mindkettőnk célja az volt, hogy ne lehessen megkülönböztetni, mi épült száz éve és mi akkor. Sikerült. A söntés pultját háromszor bontattuk vissza, hogy minden szükséges elem elférjen. Akkoriban nem sértődött meg ilyenen egy belevaló kőműves mesterember, mert tudta, érezte, jót akarunk létrehozni. Átvette a lelkesedésünk és együtt lehetett alkotni.

40 m2 vált alkalmassá a nyitásra, felújított konyhával, mellékhelyiségekkel, új tetővel és nyílászárókkal, gyakorlatilag a falak maradtak, mindent renoválni kellett.

Nem maradhatott el a kenyérsütő kemence építése sem, amelynek elhelyezése komoly dilemmát jelentett. – Egy jóbarátom – aki azóta is az – felvetette, miért nem sütünk mi helyben kenyeret a Tenkesben, ez igazi kuriózum lenne! Sok kérdést vetett fel ez, például, hogy hol lesz a kemence a legjobb helyen úgy, hogy ne vegyen el a térből, de az épp betérő vendég számára mégis látható legyen? Ekkor jött az ötlet: kint is és bent is. A kemence szája bent a konyha mellett, a kemence háta a teraszon lett kialakítva.

2002 novemberében indult a második etap, ekkor egészült ki a szuterénnel és a kemencés teremmel, hiszen alapterületet kellett növelni a nagyszámú érdeklődő miatt.

Ekkor másfél kilométernyi gázvezetéket kellett önköltségen kiépíteni Csarnótától a hegy tetejéig, hogy megoldott legyen a fűtés és a konyha gázellátása. Mi sem bizonyítja a hosszú távon való tervezést, mint hogy ezt is megfinanszírozta Kovács Gábor. Az elkövetkező években készült el a különterem, a búbos kemence, a rendezvénytér, a rendezvénykonyha és a szállások.

Százéves gerendákat, építőanyagokat, kézzel készült szőtteseket, kelméket kutatott fel, nagyapáink mindennapi munkaeszközeit, használati tárgyait gyűjtötte és gyűjti megszállottan mai napig az Ormánságban, hazánkban honos állatokat nevel, hogy igazi mintaportát alkosson meg Baranya és főként az elmaradott térség dicsőségére. A berendezés sugallja, hogy őrizni szeretné több száz év értékeit, és tiszteli a dolgos, mesterien megmunkált bútorokat megalkotó kezeket.

Vári Jenő egyik utolsó munkájaként létrehozták a Tenkes Kamrát, ahol a tőlük távozó vendégek a Csárdában házilag készült termékekből-ízekből vásárolhatnak, amelyek legtöbbje megkapta a Villányi Borvidék Helyi Termék védjegyét.

2009-ben a helyi gasztronómiai piacra külső nyomásra került a Tenkes Catering, mert ízeik kedvelőnek igénye támadt mindezt más helyszínen és formában is élvezni. Ám rövid idő alatt az üzleti rendezvények lebonyolítóiból a régió egyik legsokoldalúbb, a vendéglátás
szinte minden ágában jelen lévő catering szolgáltató lett.

A ormánsági, étkek, receptek gyűjtését, mindennapi használatát Kovács Gábor küldetésének tartja. Ezen étkek vonzzák leginkább az ide látogatókat, az eredeti parasztos libamáj, mely mára a Baranya Megyei Értéktár részét képezi vagy az prmánsági bárányragu leves…

Kulturális hagyatékunk őszinte és elkötelezett ápolásának helye a Tenkes Csárda. Egy összeszokott, komoly csapat hithű és következetes működtetésével, emberfeletti energiák megmozgatásával folyik a munka. 23 év alatt tette Kovács Gábor országosan ismertté és elismertté a 133 lelkes falu szélén omladozó kis csárdát. A munkatársak közül jó páran a kezdetektől róják áldozatos munkával eme utat. Erről szól ez az elhivatottság. Magyar konyhát, 130 éves csárdát életben tartani, hagyományainkat tovább éltetni, amíg csak lehet, bármilyen is a világ, bárhogyan is változnak a mindennapok. Ezek vagyunk mi, magyarok, ez a múltunk, ez a gasztronómiánk. Vissza kell nyúlnunk a tradíciókért, átitatnunk magas minőséggel, így őrizhetjük meg ezt az örökséget.

Kovács Gábor kitartással, hittel és az igazi, történelmi eredettel rendelkező széphez, jóhoz, ízeshez, értékekhez való ragaszkodással viszi megyénk hírét határainkon innen és túl.

2016-ban a Baranya Megyei Önkormányzat Értéktár Bizottsága a Tenkes Csárdát felvette a helyi értékek sorába, 2020-ban pedig Nemzeti Értékké terjesztette fel. A Magyar Turizmus Zrt. Rozmaring-díjjal tüntette ki, 2019-ben is, mint előtte 3 éve, Magyar Turizmus Minőségi díjat kapott. Kovács Gábornak 2018-ban Baranya Fejlődéséért Díjat adományozott a baranyai kulturális örökség ápolásában, megőrzésében, a helyi hagyományőrző tevékenységek támogatásában elért eredményei, húszéves kitartó munkájának elismeréséül
a Baranya Megyei Önkormányzat. 2019-ben Harkány városa Turizmusért Emlékérmet adományozott Kovács Gábornak. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége a “Baranya Megye 2019. Év Vállalkozója” díjjal jutalmazta. A Vállalkozók és Munkáltatók
Országos Szövetsége 2022-ben az Év vállalkozója Országos Díját adományozta Kovács Gábornak. 2022-ben a Magyar Vendéglátók Ipartestülete az „Év Vendéglőse” díjjal tüntette ki.