Bár a pécsi Léderer Zoltán és barátja elmúlt már 70 éves, ez nem akadály, hogy futócipőt húzzon. Reggel 6 órakor indulnak és a Tettyén róják a köröket minden áldott nap, amíg a család többi tagja alszik. Így legalább nem aggódnak értük - mesélték mosolyogva a Pécs Aktuálnak. De hogy miért csinálják?
Azért, hogy jól érezzék magukat!
Futni. Futni lehet valami elől és lehet valamiért. A két pécsi nyugdíjas azért fut, hogy jól induljon a nap. Ilyen egyszerű. Egy ilyen hajnali futás alkalmával találkoztam én is velük reggel 6-kor a Tettyén.
Megállni nem álltak meg, futottam hát velük
és közben beszélgettünk kicsit.
15 éve futnak együtt a Tettyén
– Nem akarunk mi felhajtást csak azért, mert futunk. Mi csak szeretjük ezzel indítani a napot, feldob minket és jobb kedvünk lesz – szögezték le az elején.
„Sokáig futottam egyedül, aztán társra találtam”
– Pistával 15 éve kocogunk együtt. Bár nem mérjük, de szerintem a 6-7 kilométert megvan egy nap. Van, hogy a Mecsekbe is felmegyünk. Az az igazi – mondja Zoltán, akinek egyáltalán nincs sportmúltja, csak hobbiszinten fut.
Közös start: a Pálos templom
Léderer Zoltán az MTA székház mellől indul, majd végigfut a Surányi úton, hogy a Havihegyről érkező Istvánnal a Pálos templomnál találkozzon. Onnan indulnak együtt.
– Megbeszéljük a napunkat, ki mit fog csinálni. Nem úgy van ám, hogy nyugdíjaskorunkra nincs dolgunk – mosolyog Zoltán.
Soha egyetlen versenyen sem indultak, de érmet kaptak egy ismeretlentől
Zoltán és István nem a versenyek, a feltűnés vagy a többiektől való kitűnés miatt fut. Bár egyszer egy ismeretlen megállt mellettük és a nyakukba akasztott egy érmet.
– Nagyon meglepődtünk, nem is ismertük a férfit. Azt mondta, hogy szeretné, ha elfogadnánk tőle ezt a két érmet. Az volt ráírva, hogy a Tettye legkitartóbb futói – mondta Zoltán.
– Nem tudjuk, ki volt és hogyan jutott eszébe, hogy ezt adja nekünk, de azóta is csak ez a két érménk van – tette hozzá István.
1-1,5 óra mozgás reggelente
Zoltán alig várta, hogy kinyisson a Pollack
– Szombat reggel az elsők között leszek, akik csobbannak a Pollack medencéjében – árulta el egy másik szenvedélyét Zoltán, aki a víz hőmérsékletétől függően egy, másfél órát tölt úszással nyaranta.
– Gyógyszert, altatót nem szedek. Csak akkor megyek orvoshoz, ha jogosítványt kell intéznem. Egyszerűen jól érzem magam – tette hozzá mosolyogva a pécsi nyugdíjas.
Jó lenne, ha átvennék a pozitív gondolkodást az emberek!
– Számunkra a futás örömforrás. Ha reggel így indulhat a napunk, fittnek érezzük magunkat és másképp állunk neki a teendőink elvégzéséhez. Jó lenne, ha más is kipróbálná – zárta szavait Zoltán, aki végül azt is elárulta, hogy pont ebből a célból ment bele az interjúba.
