A diadalmas egyház napja
November elsején tartja mindenszentek napját a római katolikus egyház; ez a főünnep az üdvözült lelkek emléknapja és a megdicsőült egyház napja, amelyet az egész keresztény világban ünnepelnek. A hívők ezen a napon ünneplik az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg.
Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731-741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.
A hívek megkülönböztetik a „küzdő egyházat” (a még élőket), a „szenvedő egyházat” (a már meghalt, tisztítótűzben égőket) és a „diadalmas egyházat” (az üdvözülteket). Mindenszentek a diadalmas egyház napja, ilyenkor (és halottak napja alkalmával is) szokás elhunyt hozzátartozóink sírját rendbe tenni.
A mindenszentek napján történő gyertyagyújtás tipikus katolikus hagyomány: a gyertyaláng az örök világosság jelképe (mások szerint a tévelygő lelkek melegednek a gyertyalángnál, hogy visszataláljanak sírjaikba), a sírok virágokkal, koszorúkkal való díszítése pedig a 19. század elején terjedt el a német katolikusok hatására, ám azóta a protestáns felekezetek is átvették a szokást.
Utána következik a halottak napja
Halottak napja az ünnep utáni napon, november 2-án, szerdán van. Az előző napi ünneppel ellentétben halottak napja nem pirosbetűs ünnepnap.
A halottak napja a „szenvedő egyház” ünnepe, a mindenszentek főünnepét követő nap. Több mint ezer éve, 998 óta tartják az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívek lelkéért (régen lelkek napjaként is emlegették). A „küzdő egyház”, azaz a még élők megemlékeznek a szenvedőkről, ebből az alkalomból a keresztény felekezetek tagjai meglátogatják elhunyt rokonaik, szeretteik sírjait, virágokkal, gyertyákkal, mécsesekkel díszítik ki azokat (mindenszentek és halottak napja szokásrendszere összeforrt, mindkét napon jellemző a temetőlátogatás).
