A rendszerváltás előtti 30 éveben Lengyelország volt a stopposok központja. Számos pécsi fiatal töltötte a nyarat a lengyel tengerparton, köztük Páva Zsolt, Balikó Tamás és Sólyom László volt köztársasági elnök is. A stopposokról dokumentumfilm és egy könyv is megjelent a közelmúltban.
A ’60-as és ’70-es években Lengyelország volt a szabadság jelképe, ahol úgy érezték, hogy határtalan szabadság várja őket. A lányok „istenként” néztek a magyar fiúkra, ezért sokan már férfiként tértek vissza. Rövid és hosszú szerelmek szövődtek, volt, aki ott maradt, volt, aki felséget is hozott. Ezek a fiatalok mára már megöregedtek, a róluk készült dokumentumfilmben mesélnek jobbnál jobb történeteket. A filmben szerepel Páva Zsolt korábbi pécsi polgármester is, aki a Pécs Aktuálnak is felelevenítette élményeit.
A dokumentumfilm interjúk füzére, utazás a „Tátrától a tengerig” a múltban és a jelenben, amelyből kirajzolódik egy korszak fénye és árnyéka, a két nép barátságának története.
A ZajtiFilm és a Filmbarát Stúdió dokumentumfilmjének története 2014-ig nyúlik vissza. A film alkotói a Tiszta Formák Alapítvány segítségével szakaszokban, több év alatt forgatták le a mára Lengyelországban és Magyarországon is fogalommá vált autóstoppos nemzedékről szóló filmalkotást.
Az 1960-as évek elején lazultak Magyarországon is az utazással kapcsolatos szabályok. Megnyíltak a határok, a vízumkötelezettséget feloldották. Megindult a környező országok felfedezése. A fiatalok számára a legvonzóbb célpont a „szabadság földje”, Lengyelország volt. A szocialista országokban egyedüliként itt volt legális volt az autóstop. Évtizedeken át generációk nőttek fel a lengyelországi élményeken. A ’70-es években útnak indulók már más késztetéssel rendelkeznek. Az avantgarde művészeti irányzatok, a jazz, a blues, a film, a színházak a „szűk levegőjű” Kádár-korszak helyett egy ismeretlen új világra nyitják fel a stopposok szemét. Ebben az időszakban utazza be az országot Sólyom László volt köztársasági elnök is, a stoppolók között volt Márta István, Háy János, Bereményi Géza, Tolcsvay Béla és Várkonyi András is.
Páva Zsolt 1975-ben stoppolta végig Lengyelországot a Zakopane-Krakkó-Varsó-Torun-Gdansk-Sopot-Szczecin útvonalon.
„1974-ben érettségiztem, a rákövetkező nyáron három hetet stoppoltunk Lengyelországban. Az útvonalat öcsémmel találtuk ki, a Magas Tátráig vonattal mentünk. Sosem felejtem el, hogy augusztusban Ótátrafüreden rettentően hideg volt, egy padon aludtunk, ezért megbírságoltak a csehszlovák rendőrök. Másnap Zakopánéig buszoztunk, ahol pár nap túrázás után már stoppal mentünk Krakkóba, ahol már vártak a pécsi barátaink: Balikó Tamás, Beok György és Rétvári Csaba.
„Mint minden stopposnak, nekünk is a tenger volt az úti cél. Nagyon jól éltünk, mert az árak hasonlóak voltak a hazaihoz, de a forintot egy a háromban váltották zlotyra. Ennek ellenére nem gurmankodtunk, reggel tej és kifli vagy lekváros kenyér, ebédre és vacsorára grillcsirke, amit szinte minden sarkon árultak. Rengeteget teáztunk, este vodkáztunk, buliztunk, énekeltünk. Hazafelé már nem vállaltuk be a stopot, a tengerparton elmentünk Szczecinig, majd Berlinbe, ahonnan Drezdán és Prágán keresztül vonattal jöttünk haza” – mondta a Pécs Aktuálnak Páva Zsolt, aki szerint ez volt élete egyik legjobb nyaralása, a lengyelek kedvessége és vendégszeretete hihetetlen volt.
A film mellett egy könyvben is megjelentek a szereplők beszámolói a lengyel kalandokról. A film 60 perces, ebbe az időkeretbe nem fért bele minden megszólaló, akivel interjút rögzítették, ezért könyv formájában ki is kiadták a riportokat Autóstoppal Lengyelországban címmel, ebben részletesen olvasható Páva Zsolt útleírása is.
