Bár az elmúlt években leginkább a magyar médiahelyzet kapcsán zajlanak viták itthon és az Európai Unióban, egy nemrégiben megjelent jelentés szerint, amit az Európai Bizottság finanszírozott, a legnagyobb problémák nem Magyarországon vannak. Sőt: a kanyarban sem vagyunk.
A 2022-es évre vonatkozóan is elkészült a Media Freedom Rapid Response (MFRR) jelentése, amely az Európai Unió tagállamaiban, valamint a tagjelölt országokban előforduló, a sajtó- és médiaszabadság megsértésére irányuló eseteket gyűjti össze. A jelentést, amelyet a European Centre for Press and Media Freedom (ECPMF) nevű civil szervezet készített, és az Európai Bizottság finanszírozta, a Transparens Újságírásért Alapítvány (TÚA) szemlézte itthon először részletesen.
A European Centre for Press and Media Freedom friss jelentésében
Magyarország kapcsán összesen 11 olyan esetet regisztráltak, amely a szervezet szerint sértette valamilyen módon a sajtószabadságot.
Ezek közé sorolják például azt, hogy a magyar adóhatóság költségvetési csalás gyanúja miatt vizsgálatot indított Varga Zoltánnal, a Central Médiacsoport tulajdonosával szemben, de azt is, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elsőre nem újította meg a Tilos Rádió frekvenciaengedélyét (egy új eljárás keretében aztán megkapta). Szintén ilyen sajtószabadság elleni esetként könyvelte el a jelentés, hogy több orgánum képviselőjét sem engedték be Orbán Viktor év végi sajtótájékoztatójára, ahol egyébként számos nemzetközi és hazai sajtótermék munkatársa kérdezhetett a magyar miniszterelnöktől.
A beszámoló ugyanakkor megállapítja, hogy fizikai fenyegetésnek viszonylag ritkán vannak kitéve a magyar médiamunkások. Mindössze két olyan esetről számolnak be hazánk kapcsán, amikor fizikai atrocitás ért újságírókat. Az egyik eset még tavaly nyáron történt, amikor a Formula-1 Magyar Nagydíján egy biztonsági őr megpofozott egy brit fotóriportert a Hungaroringen. Az ügyben egyébként rendőrségi vizsgálat is indult. A másik ilyen fizikai támadás a Hír TV egyik munkatársát, Móna Márkot érte, akit egy demonstráló lökött le egy emelvényről, miközben a riporter egy októberi tanártüntetésről jelentkezett be éppen élő adásban.
Bár nem érte fizikai bántalmazás, de újságírók elleni fenyegetésként értékelte a jelentés, hogy a Vadhajtások nevű oldalon arról írtak, hogy a 444.hu munkatársait könnyen agyonverhetik.
Van, ahol vernek és fenyegetnek is újságírókat
A beszámoló Nyugat-Európáról ugyanakkor lesújtó képet fest: például Németországban 87, míg Franciaországban 51 olyan esetet regisztráltak, amikor valamilyen módon sérült a sajtó- és médiaszabadság.
Németországban számtalan alkalommal ért fizikai erőszak újságírókat munkavégzés közben. Hol a rendőrség, hol pedig egyes tüntetések résztvevői bántalmazták a sajtó munkatársait, de volt olyan eset is, amikor követ dobtak rájuk, vagy éppen fegyverrel támadtak rá egy rádió irodaházára.
Németország esetében ráadásul rendszeres az újságírók fenyegetése, zaklatása is a jelentés szerint.
Franciaországban szintén elterjedt az újságírók elleni fizikai és verbális erőszak, fenyegetés. Ráadásul itt is volt fegyveres támadás a sajtó ellen, egy alkalommal például a francia közszolgálati televízió székházára nyitottak tüzet ismeretlenek a tavalyi évben.
A jelentésben továbbá olyan esetet is regisztráltak, amikor rendőrök távolítottak el újságírókat Emmanuel Macron egyik kampányeseményéről, mert korábban az elnök kampánycsapata megtagadta az akkreditációjukat, mégis megpróbáltak tudósítani a rendezvényről.
Akit érdekel teljes egészében a jelentés, az itt elolvashatja:
Körtét az almával?
A 444.hu kiadójához (Magyar Jeti Zrt.) kapcsolódó Lakmusz a hír kapcsán hosszú cikket tett közzé, amiben azt állítják:
a sajtószabadság helyzete nem összehasonlítható uniós szinten,
tehát a TÚA szemléje alapján téves következtetéseket lehet levonni a jelentésből.
A Transzparens Újságírásért összefoglalója Németországot és Franciaországot emeli ki, ezt a két országot hasonlítják össze Magyarországgal. A számok stimmelnek,
- Németországban 87 alkalommal érte támadás a sajtó munkáját, összesen 143 érintett újságíróval,
- Franciaországban 51 alkalommal, összesen 77 érintett újságíróval,
- és ehhez képest Magyarországon valóban csak 11 incidenst regisztrált az MFRR projekt, összesen 13 érintettel.
A jelentésben azonban számos megjegyzés olvasható hangsúlyos helyeken, amelyek arra utalnak, hogy nem lehet a sajtószabadság általános állapotára vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni pusztán ezekből az országonként megadott adatokból, és összehasonlítani sem érdemes őket más országokkal – hívja fel a figyelmet a Lakmusz.
Nem mindegy ki bánt kit?
A Lakmusz azt írja, az sem mindegy, milyen súlyú és típusú incidensekből állt össze az a statisztikai adat, amit egy-egy ország esetében látni lehet.
Németországban az összes eset 69 százalékában, 3-ból 2 esetben tüntetéseken érte az újságírókat fizikai vagy szóbeli támadás, esetleg munkaeszközeik megrongálása. Ezek nagy része az oltásellenes és vírustagadó Querdenken mozgalom tömegtüntetésein történt, és a 60 esetből 47 esetben magánszemélyek követték el. Az ezen kívül beérkezett esetek sajtóakkreditáció megtagadásáról és elvesztett közadatigénylési perekről szólnak.
Franciaországban is a tüntetéseken, magánszemélyektől elszenvedett szóbeli agresszió és tettleges támadások teszik ki a statisztika nagyját, de a számításba belefértek még újságírók ellen indított rágalmazási perek, egy tüntetésről tudósító újságíró megbírságolása, és az online térben elhangzott fenyegetések is – írták.
A Lakmusz teljes cikke ITT olvasható el.
Van jobb?
A Lakmusz egyébként a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságírószervezet évi jelentéseit (WPFI) ajánlja a témában. A gond ezzel az lehet, hogy ezt a szervezetet korábban politikai elfogultsággal vádolták meg jobbközép kormányok, köztük Magyarország is, ugyanis az RSF mögött – az itthon már-már legendás főellenségként kezelt – Soros György is felbukkan finanszírozóként. Mindenenesetre Magyarország 2006-ban szerepelt a legjobban az RSF jelentésében, amikor Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde volt. A kritikusok aggályosnak tartják azt is, hogy az RSF értékelése nagy mértékben hagyatkozik a kutatásban résztvevő újságírók által elszenvedett túlkapásokra (ez adja a végső pontszám egyötödét). Csakhogy ehhez a szemponthoz semmiféle objektív mérce nem társul, az értékelés szubjektív.
Érdekesség, hogy a korábbi években Málta és Szlovákia is rendre jobban szerepelt Magyarországnál az RSF jelentésében, noha mindkét országban történt újságírógyilkosság (utóbbi ország esetében ez kormányválságot is eredményezett).
