Generációk mulattak a szórakozóhelyen, ahol a legismertebb magyar művészek léptek fel. A rendszerváltáskor majdnem beépítették, most a város legszebb parkja lett belőle. A kert alatt lévő pince egykor Lordok háza, Sétatéri Poharazó, majd Papucs néven lett híres.
Így fest most:
Jobb gazdája nem is lehetne a Rózsakertnek, mint a Pécsi Egyházmegye. Úgy tervezik, éjszakára zárható parkká alakul és kisebb kulturális rendezvényeknek fog helyet adni a terület.
Nézzük a múltját!
„Ahogy a Káptalan-utcai kapun belépünk, a kép ami elénk tárul, elragadó. Mindenütt zöldlombú, dúskoronájú, árnyas fák, körös-körül a kerítés mellett sudár fenyők. A fák alatt középen kellemesen tompított fényű villanylámpák alatt a táncolók helye. Körbe asztalok. Szélen egészen a fenyősor alatt boxok sorakoznak majd. S mindenütt, körben és középen, illatozó, gazdagon virágzó nemesített rózsabokrok tarka képe. A város szívében Rózsakert néven, új, 350 főt befogadó zenés kerthelyiséget nyitnak május 1-vel, amely a város legszebb kerthelyisége lesz. A rózsával, zölddel díszített virágágyak között fonott nád asztalokat és székeket helyeznek majd el és porcelángyári vázákkal díszítik. 8—10 óráig kilenctagú zenekar szolgáltatja majd a tánczenét, friss étel, cukrászsütemény, bor és sör áll a dolgozók rendelkezésére” – így számolt be a Rózsakert nyitásáról a pécsi sajtó 1954-ben.
A Rózsakert nyitását a munka ünnepére időzítették. Akkora érdeklődés volt iránta, hogy a befogadóképességét négyszeresére kellett növelni Egy évvel később már így ír róla a helyi újság:
„A pécsiek közkedvelt belvárosi kerthelyisége, a Rózsakert, vasárnap nyitotta meg kapuit a közönség előtt. S mivel jó, napos idő volt, a premier kitűnően sikerült, mind az 1200 szék foglalt volt. A dús lombú fák alatt gyors pincérek viszik az italokat, játszik a zenekar, pörögnek a párok.”
Egykor hatalmas pinceéttermet is terveztek ide
1956-ban a kevésbé tehetősebbeknek nyílt meg a néhány éve bezárt Papucs borozó.
„A Pécsi Vendéglátóipari Vállalat július 14-én, szombaton a Janus Pannonius utcában a Rózsakert alatt, a volt káptalani borpince helyén megnyitja a „Sétatéri poharazó“-t. Itt 12—13 féle minőségi bort árusítanak majd helyben való fogyasztásra és utcán át.”
Egy évtizeddel később, 1965-ben már komoly terveket szövögettek a Pécsi Tervező Vállalatnál a kert alatti pince hasznosításával kapcsolatban. Borharapó néven hatalmas pinceétterem lett volna itt.
„A Pécsi Tervező Vállalat már hozzálátott a tervezéshez. Mi egy 400 személyes borkóstolót kívánunk itt létesíteni, bőven van helyi ennek megoldására. Légkondicionáló berendezés biztosítja majd az egyenletes hőmérsékletet, a világítás is stílusos lesz, kovácsoltvas tartókban; gyertyavilágítás. Ez az új létesítmény egy egységet képezne a Rózsakerttel. A „barlangvendéglőből” lépcsők vezetnek majd fel a Rózsakertbe. Ha terveinket semmi sem gátolja, akkor 1966. január 1-én hozzáláthatunk az építkezéshez és jövőre már nyithatunk ezzel a valóban reprezentatív, vendéglátóegységgel.”
Ebből nem lett semmi, de a borozó tovább üzemelt. A Rózsakertben az ország legjobb művészei léptek fel vagy koncerteztek. Egyebek emellett énekelt itt Zalatnay Sarolta, Murányi Lili, játszott az Atlantis, vagy a pécsi Savages együttes.
Még konzulátust is terveztek ide
A rendszerváltáskor felmerült, hogy a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) konzulátusát ide költöztetnék, de ezt az ötletet szerencsére elvetették.
A Rózsakert évről évre egyre népszerűbb lett egészen a kétezres évek közepéig, amikor a tulajdonos Pécsi Egyházmegye úgy döntött, hogy a helyhez méltó funkciót ad neki.
Az építkezés évekig húzódott, mert előkerült egy eddig nem ismert ókeresztény sírkamra, a Cella Trichora (háromkaréjos kápolna), amelynek sziluettjét a felszínen bemutatják. A korábbi Papucs borozó épületéből turisztikai egységet alakítanak ki, ahol különböző egyházmegyei kiadványok lesznek kaphatók. A pincéből egy csigalépcsőn lehet feljutni a Rózsakertbe.
Forrás: Hungaricana/Dunántúli Napló, Régi Pécs
