Busójárás egykor véres farsang volt

1868  Fővárosi lapok

„Egy mohácsi népszokás. Farsang utólján Mohácson mindig ismétlődik egy népszokás, melynek — valószínűleg — egész Magyarországban — nincs párja. Ennélfogva eredetéről és a szokásos „maskurádé“ némely részleteiről nem lesz tán érdektelen egy rövid tudósítás. A hagyomány szerint: több század előtt a török hadsereg megszállta Mohácsot, s a megfélemlett lakosság — megrémülve a pogány csapatoktól — gyermekeikkel és minden ingójószágukkal átfutottak a Mohácscsal átellenben fekvő Margitszigetre, hol még jelenleg is számos szállás, legelő és szántóföld képezi a mohácsi parasztság jólétének egyik főforrását. A benyomuló törökök üresen találva a fészket, szokott módjuk szerint elkezdtek garázdálkodni és pusztítani. A jámbor polgárok egy darabig csak nézték ezt, de végre türelmetlenkedni kezdtek, mert tél lévén, nagyobb részének alkalmatlan szállása volt a szigeten, de miután erejükben nem igen bízhattak, cselhez folyamodtak.”

Az XIX. század végén sok volt a balhé, a helyiek a betiltást szorgalmazták. Akkoriban nem számított még turistalátványosságnak, inkább kisebbségi probléma volt sokacok farsangolása.

Mohács és Vidéke

1885 „A farsang bohócai már csütörtökön megkezdették az utcán és nyilvános tereinken a jövés menést. A különféle állati alakzatú „búsók“ a csalódásig híven utánzott állati ordításaikkal nem egyszer okoztak már ijedtséget, különösen a gyermekvilágban. Ideje volna, ha ennek az emberi méltóságot lealacsonyító rész szokásnak egyszer valahahra vége szakadna s e tekintetben nagyon sokat tehetnének csendőreink, kiknek kötelességük az utcai csavargókat és csendzavarókat otthonukba kergetni s nem engedelmeskedés esetén hűvösre tétetni.”

1887 „Búsók véres verekedése. A búsókáltal elkövettetni szokott kisebb mérvű erőszakoskodásokon kívüli múlt kedden egy, következményeiben súlyosabb természetű véres verekedés támadt néhány búsóközött. Ugyanis Ehmann Ferenc nevű halász ittas állapotban álarcosnak öltözvén, amintegy az utcán járkálva néhány büsónak öltözött sokáccal találkozott, egyikre közülök állítólag háromszor oly nagyon falait ráhúzni, hogy az összerogyott, erre ezek feldühödve, Ehmannt megragadták s irgalmatlanul ütlegelni kezdték, egyik szemét kiütötték és talán agyon is verik, ha mások ki nem szabadítják a dühöngök kezeiből; így is kérdés, hogy felépül-e sebeiből. A búsókat természetesen felismerni nem lehetett, üldözésükre pedig senki sem gondolt. Ismét egy tanulsággal több arra nézve, hogy a „búsó“-kodás vagy teljesen betiltandó, vagy legalább nagyobb rendőri felügyelet gyakorlandó a farsang három utolsó napján.”

1888— „Busók garázdálkodása. Nem múlik el farsang anélkül, hogy egyes „busók“ egyéb, közszemérmet és közerkölcsiséget sértő viselkedéseken kívül egyéb garázda tetteket vagy vérengzést el ne követnének, így történt ez az idén is. Ugyanis hétfőn este hat órakor két „busó“, névszerint Kovácsics János és ifj. Balatinac István a búsótéren egymással összeverekedvén, utóbbi egy kést rántott elő és Kovácsics János balmellén mély szúrást ejtett, ki is a szenvedett sérülés folytán összerogyott. A garázda „búsó“ átadatott a kir. járásbíróságnak.”

1890 „A mi busóink. Mondják, hogy az 1889 évi bortermés meddő volt mind mennyiség, mind minőség tekintetében. Lehet, hogy úgy van, ha nem az a sajnálatos körülmény a mi farsangunkban nem igen látszott meg. Különösen pedig nem látták ezt a körülményt bebizonyítva busóinkon, kik, mintha borfürdőből keltek volna ki, ordították és harangozták tele az utcákat. Az úgynevezett busótéren pedig a kicsapongó jókedv, a lármás, zsákoló és goromba tréfa valóságos orgiákat ült. Oly jelenetek játszódtak ott le, amilyeneket az erkölcstelen Rómában még a Nérók alatt is eltiltottak. Különben úgy a busóintézmény , mint ezek a valósággal baromi tréfák , játékok azt látszanak bizonyítani, hogy népünk pár ezer évvel visszafelé ugrott volna a farsangi napokon.”

1893 „Busókvilága. Az idei busójárás, a mohácsi nép egy részének ez a különleges farsangi mulatsága, sem múlt el vérontás nélkül. Ugyanis húshagyó kedden délután két óra tájban Kovács Illés, Kovács György és Simics Márton busóknakfelöltözve járkáltak a busótéren. Itt összetalálkoztak szintén busóknaköltözött Balatinácz Péter, Perovics András és Balatinácz Antallal; az utóbbiak az előbbieket megtámadták és formális verekedést kezdettek. Többen közülök kisebb sérülést szenvedtek, de Balatinácz Péter oly hatalmas ütést kapott a fejére, hogy gyógyulása 3—4 hétig fog tartani. Az esetet feljelentették a járásbíróságnak.”

1896 „Véres farsang Az a rakoncátlankodás, duhajkodás, a mely a mi népünk jó részének farsangi mulatságait jellemzi akkor, a midőn álarcot öltve „busó” alakjában a városban szerte szét jár: könnyen végzetessé válhatott verekedéshez vezetett f. h.17-én. Borbély János hajó fűtő ugyanis három társával álarcot öltve és a várost bebarangolva már épen hazakészült, a midőn a kórház előtt három álarcos busóvaltalálkozott. Kis szóváltás után ezek egyike, Kersity Márton a nála volt fejszével Borbélyt karján és fején oly módon vágta meg, hogy Borbély vértől borítva, esett össze.”

A századforulótól már erős csendőri és rendőri jelenlét jellemezte a busójárást, így sikerült megakadályozni a komolyabb összetűzéseket. A farsangi felvunulás évről-évre egyre több érdeklődőt vonzott, a busók létszáma az 1930-as években kezdett emelkedni, addig a felvonulók többsége népviseletben és színes álarcokban búcsúztatta a telet.

1927

1932

1941

1949

1955

Forrás: Arcanum, Filmhiradók