Susogó, Panoráma, Szkókói Borkert, Fenyves borozó, Martin pince - számtalan kis borozó-vendéglő színesítette valaha a mecsekoldali kis dűlőket, ezekből ma már csak az emlékek maradtak. Mutatjuk, hol mulattak korábban a pécsiek, és hol zenélt először a Kispál és a Borz.
Szkókói Borkert
„Az úri közönség uzsonnázó helye” – legalábbis így hirdették a sajtóban a vendéglő-borozó megnyitóját 1925-ben.
„Gálic és kénpor mentes szkókói fajszölöböl, novemberben szüretelt borok literje 15.000 koronától. Portalan, árnyas üdülőhely, 9 percnyire a sétatértől. Kitűnő „Pannonia“ sörök. Külön termek.” – szól a hirdetés a Dunántúl című napilapban 1925-ben.
„Nagy szenzáció volt a héten a csak pár nap előtt létesített „Borkert” várakozáson felüli látogatottsága. Antal Lajos szőlőbirtokos a közóhajnak tesz eleget, amikor azt az üzembehelyező távozása után is fenntartja, lehetővé téve, hogy fajbor különlegességeit a tisztelt közönség élvezhesse kellemes, könnyen elérhető egészséges helyen, a Damjanich-utcai árvaház mögötti Szkókói út 4. szám alatt. Vásár- és ünnepnap cigányzene.” – számolt be a korabeli sajtó a megnyitó után.
Az államosítás után a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat üzemeltette, 1965-os működéséig a legelőkelőbb borkertnek számított. Legendás hely volt, nem maradhatott ki egy turista számára sem.
„Negyed tizenkettőkor a szkókói Borkert előtt fékeztünk. Bentről vidám nótaszó száll. Soproni vasutasok KISZ-fiataljai szórakoznak itt pécsi vendéglátóikkal a fűtőházi kiszesekkel.
– Húsz személyre tíz liter bort rendeltek — közli Takács Imre pincér.
– Várakozáson felül sikerült ez a vendéglátás, a pécsieken egyszerűen nem lehet túltenni” – mondták a fiatalok a Dunántúli Napló újságírójának.
Halásztanya vagy Halászcsárda?
A havihegyi templom mögött, egy családi házban működött. Kevés információ lelhető fel az étteremről, de szerencsére a tulajdonos még mindig ott lakik. Gerlecz Ferenc elmondása szerint 1994-től a kétezres évekig működtette az éttermet, 15 asztallal várta a vendégeket. Arra sokan emlékezhetnek, hogy különös reklámfogása volt:
„Aki akár egy szálkát is talál a halban, annak nem kell fizetnie!„
Ezt komolyan is gondolta Feri bácsi, aki szerint volt, aki csak azért hozott magával szálkákat, hogy ingyen ehessen.
– A Pécsi Kesztyűgyárnál voltam anyagbeszerző, majd 1985-től az USA-ban és Kanadában dolgoztam. Ott egy indián megtanított arra, hogyan kell maradéktalanul kiszálkázni a halat. Így jött az ötlet, hogy éttermet nyissak a házamban. A kint keresett pénzből vettem is egy halastavat nem mesze Pécstől, onnan volt a hal – mondta a Pécs Aktuálnak a férfi.
Az étteremben elsősorban halételek voltak: halászlé, halpaprikás túrós csuszával, rántott hal, és állítólag remek sült krumpli.
Martin pince
„A mecseki szőlővidék leghangulatosabb borozója”
A 70-es években nyitott, igen kedvelt helye volt a pécsieknek. Zsiros deszka hagymával, Martin-tál, fokhagymás sült hús, tükörtojással – néhány étel a kínálatból.
Több újságcikk is foglalkozik a kis borozóval, ahonnan remek kilátás nyílt a szkókói völgyre.
„No, majd a Martin pincében! A mecseki szőlővidék leghangulatosabb kis borozójában, ott biztos vidám élet folyik. A parkolóhelyen francia rendszámú, hatalmas Citroen vergődik, benn hárman birkóznak az alkohollal. A zongorán rádió szól. Egy hordó-asztalnál Martin úr anekdotázik, s időnként csendre int egy Sanyi nevű urat, aki a belső helyiségben próbál egyenesen megülni a széken. Rend a lelke mindennek: inni a kocsmában kell, de részeg otthon legyen az ember, mert hogy néz ki mások előtt…” – írja a Dunántúli napló 1975 augusztusában.
„A kőbányai megállónál pedig – ahol néhány lépcső vezet le a borozóba, – már az indiai fűszerekkel „földobott” rostonsült illatától kábulatba esik az ember, a Martin-pince specialitása pedig a Martinszelet, amelynek készítési módjáról ítéletnapjáig faggathatnánk a névadót, eredménytelenül„. (Dunántúli Napló, 1978. szeptember)
A tulajdonos Martin Ferenc 1982-ben 62 évesen, hirtelen elhunyt. Akkor bezárt a hely, majd 1983 márciusában újranyílt már új üzemeltetőkkel: Marika nénire és Feri bácsira máig sokan emlékeznek.
1987 telén mecseki szánkózóknak ajánljak a helyet a Dunántúli Napló havas beszámolójában.
„A szanatórium alatti Martin pincét gyalog érhetik el a Mecsek-járók. Gyors ételként zsíros kenyeret adnak itt a gyerekeknek-felnőtteknek, délután háromtól.”
A Martin pince a kétezres évek végéig működött, amikor eladták, mellé pazar ingatlant húztak fel, helyén ma egy úszómedence áll.
Panoráma borozó
Az első Kispál és a Borz-koncertek is ehhez a mecsekoldali borozóhoz kötődnek, ahogy akkor itt volt a város legjobb zúzapörköltje és csülkös babgulyása is, nem beszélve a frissen sült, ropogós sajtos pogácsáról. A volt Szikorszky-villában 1985-ben nyílt meg vendégő-borozó.
„Attól lehet tartani, hogy a 36-os busz forgalma az elkövetkező hetekben megnő. Ahogy halad felfelé a Bálicsi úton, a végállomását megelőző megállónál kezdődik a Barackos út, annak pedig legmagasabb pontján – ahonnan igazán szép a rálátás Pécsre – a napokban nyílt meg a Mecsek-Tourist új borozója, a Panoráma. Az új jelzővel azonban akár csínján is bánhatnánk: a volt Szikorszky-villa — vagy inkább pince — boltozatos bejárata fölötti kopó homokkőben ott a dátum: 1834, amikor ez a szép, s most ismét széppé tett épület elkészült. Hatalmas, tágas, kereszt alakú pince felett egy 40—42 személyes, súlyos fabútorokkal berendezett borozó, még egy szinttel feljebb egy különrendezvényekre, szűkebb összejövetelek megtartására alkalmas kisebb terem: nagyjából ennyiből áll a Panoráma. Nagyjából, mert akkor nem említettük a pincét övező kis kertet, füge- és körtefákkal, orgonabokrokkal, tujával, a szalonnasütő-helyet a kerti bútorokkal, az épületet kiszolgáló, 43 méter mély, hűvös vízű, ásott kutat, a borozó mennyezetét tartó, öles, barnára pácolt, fagerendákat, az aránylag olcsó árakat — hol kapok én mostanában 20 forint körüli összegért egy csülkös bablevest. . . -, vagy akár Lengyel József üzletvezető vendégeire ügyelő szívélyességét.
Filmvetitések is voltak
A rendszerváltás környékén a Művészetek Háza és a Huszárik Mozi közösen szervezett filmesteket, de többször volt táncház is, ahova a Széchenyi térről mikrobuszokkal vitték az embereket.
A tűz
1991 szeptemberében porig égett a villa: „Jelentős veszteséget okozott az a tűz, amely tegnap éjfélkor keletkezett Pécsett, a Panoráma borozóban, a Barackos úton. A kétszintes épület tetőszerkezete és a teljes berendezés elpusztult.”
Ha nincs tűz, nincs Gyár
„Lejött közénk a hegyről, a Panoráma borozóból történő kifüstölése után az alternatív zene szentélye, hívőivel és papjaival. A Czínderi utcai szerelőcsarnokban találta meg új helyét a 80-as évek zenéjét kedvelők tábora. A Gyár azonban sokkal inkább illik hangulatában és belső kiképzésében ennek a zenei irányzatnak az élvezetéhez, mint ahogy korabban passzolt a vendéglátóipari egység.
A Szikorszky-villa
Pécs Nagyszkókó nevezetű városrészében régen gyümölcsöskertek álltak, a Zsolnay családhoz tartozó Szikorszky-villa, egy vadászkastély és néhány borospince szomszédságában. Az 1700-1800-as években a városi polgárság által kedvelt, hétvégi házakkal tűzdelt üdülőterületté vált, amíg a 20. század államosításainak időszakában a szőlőtermesztés miatt fel nem parcellázták a területet.
Tabakó-villa – Fenyves borozó
Tabakó Károly és felesége ismert cipőkereskedő volt, előbb az Ágoston téren, majd a Király és a Majorossy utca sarkán volt cipőboltjuk, amig a kommunista rendszer el nem vette tőlük az üzletet a II. világháború után. Tabakó Károly 1952-ben elhunyt, felesége nem sokkal utána borozót nyitott a család mecsekoldali tornyos villájában, amely ma is áll, némileg átépítve.
A Fenyves borozó egyike volt annak a tíz vendéglátóegységnek, amely a megyében működhetett. Egy korabeli, 1961-es újságcikk szerint az állami rendelkezések be nem tartása miatt sok probléma volt velük, de valószínűbb, hogy inkább így akadályozták a nem kívánatos magánzók vállalkozásait.
„A legsúlyosabb visszaéléseket a közismert „Fenyves” borozóban állapították meg, mely jelenleg Tabakó Károlyné kezelésében működik. Ellene már 1959-ben árdrágításért eljárást indítottak. Úgy látszik, hogy nem tanult a kiszabott büntetésből, mert újra sorozatos visszaéléseket követett el. Az ellenőrök próbafogyasztásakor a számlázáskor több mint három forintos árdrágítást csinált. Kiderült, hogy bizonylat nélkül vásárolt termelőktől bort amelyet megdrágítva árusított. A borozó II. osztályú egységnek számít, ugyanakkor a poharakat dézsában, állóvízben mosták el, ami szigorúan tiltott eljárás. A bormérésnél lyukas bormércét használt.”
Az asszony pár év után abba is hagyta az üzletet, a villa 1968-ban már államosítva volt.
„Drink-bár Pécsett. A közeljövőben új szórakozóhelyet kap Pécs. A volt Tabakó-villa átalakításával a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat a földszinten borkóstolót létesít, az emeleti helyiségben pedig drink-bárt nyit” – szólt a Dunántúli Napló híre, azonban ebből semmi sem lett.
1970-ben már eladásra kínálták, azóta lakóház.
Francia Borozó
A Francia-emlékmű alatt, a Szőlő utca 64. szám alatt állt, az az egység, amely 1931-ben már biztosan működött.
„Új kiránduló vendéglő a Mecseken. A vadregényes szép Mecseken a Sári pihenőnél új kiránduló vendéglő nyílik meg július 12-én, vasárnap. A vendéglőben hideg ételek, valamint jó és olcsó pécsi borok bármikor kaphatók. A közönség szórakoztatására cigányzene is rendelkezésre áll.”
„A dolgozók szórakozási lehetőségének biztosítása érdekében a vállalat május 1-én megnyitja több vendéglőjét, illetve azok kerthelyiségeit. Ez alkalommal megnyílik a Francia borozó…”- áll egy hirdetésben 1958-ban.
1960-ban átépítettek, kibővítették, így épült meg a Fenyves turistaház, mai nevén Hotel Fenyves.
„A Mecsek egyik legszebb helyén — a volt Francia borozó területén — mintegy 4,5 millió forintos beruházással 96 ágyas turistaszálló épül, átadva a múltnak az ósdi, idejét múlt borozót. A korszerű épület 2 emeletes lesz és 1962. év közepén beköltözhetnek az első lakók”- írta 1962-ben a korabeli sajtó.
Kakuk-csárda (Dömörkapu turistaház)
Először 1910-ben említik, 1960-ban átépítik és Dömörkapui turistaház lesz a neve, majd helyén a mai Mediterrán szálló épül fel.
„A Dömör-kapui turistaház mellett — a volt Kakuk-csárda helyén — mintegy 800 ezer forintos beruházással építi a Komlói Helyiipari Vállalat a Turistaházakat Kezelő Vállalat részére az új, 50 ágyas turistaszállót.”
Eredetileg menedékház volt, a Mecsek Egyesület építette 1931-ben. 1936-ban országos Turista Vándorgyűlést tartottak itt.
https://filmhiradokonline.hu/player.php?id=2054
Bálicsi kiskocsma
A Bálicsi út közepén, egy régi szőlővillában működött a nyolcvanas években a borozó, ahol zsíros kenyeret is lehetett kapni.
Susogó
A két háború között Kiránduló vendéglő néven működött, amíg egy lelkes pécsi át nem vette 1938-ban. Bíró János kocsmáros felvirágoztathatta volna, ám sajnálatos módon négy évvel később hősi halált halt a szovjet fronton. A vendéglő a háború után is fennmaradt, sőt a város egyik legkedveltebb étterme lett.
A Pécsi Vendéglátóipari Vállalat üzemeltette a rendszerváltásig, majd számos tulajdonosváltáson ment keresztül. Volt, aki a Michelin-csillagos éttermet akart belőle faragni. 2017-ben bekerült legjobb négy vidéki étterem közé, legalábbis Gault&Millau Magyarország 2017-es étteremkalauza szerint. 2018-ban azonban bezárt, a pécsi közönségnek nem jött be, és úgy tűnik egyelőre nem is fog, pedig manapság elég sokan próbálkoznak a városban.
