Öt egyetemi városban tartottak szinte egy időben fáklyafogadással egybekötött demonstrációt az egyetemi autonómiáért. Egészen más lett belőle sajnos!
Vasárnap váltófutók hozták Pécsre is azt a Budapesten gyújtott lángot, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem „ellehetetlenített vezetőségének búcsúztatásakor gyúlt a szabad felsőoktatásért”.
Az esemény célja az lett volna, hogy elmondják a fiataloknak:
az, ami a Színház és Filmművészeti Egyetemmel történt, velük is megtörténik majd, csak az a kérdés: mikor.
Ezt a műsorvezető el is mondta jó párszor az este folyamán. Ennek ellenére a tüntetés igencsak vérszegényre sikerült, a fiatalokat pedig szinte egyáltalán nem tudta megszólítani. Többségében voltak ugyanis a városban igen jól ismert – idős, vagy idősödő – „állandó tüntetők”, de egyetemisták tömegeiről szó sem volt.
Közhelyparádé egyetlen céllal
A zenés betétek dolga lett volna hozni egy fajta buli hangulatot, ebből volt ugyan jó pár, de ez sem sikerült. Beszédet mondott Herczeg Adrienn (színművész), Polyák Gábor (Egyetemi docens, a PTE -Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék tanszékvezetője), Aradi Hanga (PTE irodalom- és kultúratudomány szakos hallgatója) és Nyirádi-Ángyán Boglárka főszervező (PTE kommunikáció szakos hallgatója, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék demonstrátora).
Közhelyparádéba fulladtak ezek a beszédek, minden szereplő azt hozta, amit várni lehetett. A beszédek után az egyszeri hallgató azt érezte:
Az elmúlt tíz évben ez egy szar ország lett, és azért szar, mert szarok a vezetői! Annyira szar, hogy innen el kellene menni.
A beszédeket – mint ahogy az egész demonstrációt elejétől a végéig – közvetítettük élőben, a cikk végén vágatlanul meg is lehet nézni, ezért most nem idézünk ezekből, egyetlen gondolatot kivéve.
Pina
Aradi Hanga beszéde volt ugyanis a legjobb véleményünk szerint, és nem csak azért, mert elhangzott benne a pina szó. Hanem azért, mert abban a beszédben (akarva vagy akaratlanul) meglehetős puritánsággal benne volt minden, ami jellemezte a vasárnap estét. A 24 éves, gyermekes, irodalom- és kultúratudomány szakos hallgató a beszéde egy pontján azt mondta: alá fogja írni a CSOK-ot, mert akar egy földdarabot, ahol levegőhöz juthat.
10 évem van még legalább két gyereket kinyomni a vaginámból. Mi a szar… De úgy néz ki, hogy ebben az országban ma csak a termékeny pinának van értéke. Ma Magyarországon nem azt kérdezik a bankok, hogy mennyiből élsz meg, hanem azt, hogy képes vagy-e legalább három magyar gyereket kinyomni magadból. Tudjátok, miért? Azért, mert ma Magyarországon nem lehet megélni, gyereket szülni viszont a szemétdomb tetején is lehet.
– magyarázta, hatalmas sikoltozást és tapsot aratva ezekkel a gondolatokkal.
Durva demagógia megoldások nélkül
Szinte az összes beszédből sütött ez a durva demagógia és sarkítás. A legnagyobb baj ezzel az, hogy ilyen radikálisan egyoldalú és sokszor (szándékos, vagy tudatlanságból eredő) tévedéseken alapuló, bebetonozott álláspontok mentén
egyszerűen lehetetlen komolyan beszélni és gondolkodni arról, hogy mi miért történik ebben az országban, és mi hogyan lehetne jobb.
Ez a szélsőséges, végletekig lebutított narratíva pedig elriaszthatja azokat is, akik egyébként nyitottak lennének és szívesen hallanának más alternatívákat, de ez rendre elmarad. Csak a düh, a frusztráció és a gyűlölet marad. Bár lehet, hogy pont ez a cél.
https://www.facebook.com/pecsaktual/videos/4023434727701796/
