A pécsi lányok sok örömet szereztek már szurkolóiknak ebben a szezonban, holnap délután pedig újabb nagy feladat vár rájuk (Fotó: NKA Universitas Pécs)
Címlap Sport A pécsi lányo...

A legszorosabb élmezőnybe tartozó csapatok közül a Győrt, a Sopront és a Szekszárdot már elkapták hazai pályán a pécsi női kosarasok, akik holnap (17.00) a tabella második helyén álló DVTK-t fogadják. Lehet, hogy pokoli erős az ellenfél, de Zseljko Djokics együttese bármire képes lehet a Lauberben.

Egyre szebb dolgokat produkál a pécsi női kosárlabdacsapat, az NKA Universitas Pécs – nem csoda, hogy a szurkolók száma is folyamatosan nő a Lauberben. A jelenlegi szezonban már az összes nagyágyú elvérzett itt: kikapott a jelenleg a tabella élén álló Győr, a harmadik Sopron és a negyedik Szekszárd is. Már csak a DVTK skalpja hiányzik Török Ágiék övéről, de ha minden jól megy, már csak egy napig, ugyanis a miskolci lányok holnap délután jönnek Pécsre.

– Sok munkát tettünk már bele ebben a szezonban, sokszor bizonyítottunk: Győrben is képesek voltunk egylabdás meccset játszani! – mondta Zseljko Djokics, az NKA Universitas Pécs vezetőedzője. – A DVTK még fizikálisabb, még keményebben védekező csapat, így biztosan nehezebb lesz kosarat szereznünk, ugyanakkor sokkal jobban kell majd védekeznünk, mert Győrben túl sok pontot kaptunk. Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a leendő ellenfelünknél egy légiós mindig kimarad, ám egyelőre nyilván nem tudjuk, kire nem kell készülnünk. Mindenesetre nagyon bízunk benne, hogy erre a rangadóra sok szurkoló kijön majd a Lauberbe, mert a fiatal játékosainknak mindig sokat jelen, ha van egy hatodik emberünk a lelátón! A DVTK ellen is nagy szükségünk lesz a szurkolóink segítségére!

Már csak azért is, mert a pécsiek az utóbbi időben sok problémával küzdenek, nem kímélik őket a sérülések, így rendre foghíjas csapattal kell kiállniuk. Több meghatározó játékos hiányzik, Studer Ági, Nadija Szmailbegovics és Rátkai Eszter is sokat segíthetne a DVTK ellen.

– Nagyon fontos lenne számunkra, hogy mielőbb visszatérjenek. Jellemző a helyzetünkre, hogy csütörtökön tudtunk csak először öt-öt ellen játszani az edzésen. Ez nyilván nem segítette a felkészülésünket.

Az előjelek mindezek ismeretében nem a legjobbak, de aki ismeri ezt a pécsi csapatot, látta már játszani, az pontosan tudja: akik pályára kerülnek, ha kell, felszedik a parkettát, és úgy küzdenek, mint az oroszlánok! Valljuk meg, nagyon kevés ellenfél szeret vadmacskákkal harcolni!