Aki az utóbbi egy-két hónapban ott volt a Lauberben az NKA Universitas Pécs női kosarasainak valamelyik meccsén, biztosan elégedetten csettintett a végén: amellett, hogy rendszerint győznek a lányok, egyre jobb, élvezetesebb játékot produkálnak. A csapatnál nem csak a vezetőedző, Zseljko Djokics fanatikus (a játékosok pedig tűzbe mennek érte/vele), hanem a sportszakmai igazgató, Éles Péter is – vele beszélgettünk többek között arról, hogy minek köszönhető a fejlődés, milyen nehézségekkel küzd az együttes, és mik a célok. Szóba került Juhász Dorka, Kiss Virág és Wentzel Nóra, és velük kapcsolatban elhangzott a „nem elrugaszkodott elképzelés” megfogalmazás…
– A szezon során fejet hajtott már a Lauberben a Szekszárd (kétszer is), a Sopron és a Győr is, az Európa Kupában pedig az akkori spanyol éllovas, a Girona is megtapasztalta, milyen a pécsi virtus – szenzációs meccsen győztek a pécsi lányok. Örömmel látják a szurkolók, hogy az NKA Universitas Pécs fejlődik, egyre jobb és élvezetesebb játékkal rukkol elő. Minek köszönhető mindez?
– Talán a legfontosabb összetevője ennek a csapat új vezetőedzője, Zseljko Djokics, akinek az érkezésével sok minden megváltozott az együttes körül – fogalmazott Éles Péter sportszakmai igazgató. – Olyan profi szemléletet, személyiséget hozott hozzánk, amit csak követnie kell a stábnak: az ő hozzáállása, fanatizmusa nap mint nap példamutató mindannyiunk számára! Természetesen a keretben történt változások mellett sem mehetünk el szó nélkül, olyan játékosok kerültek tavaly nyáron Pécsre, akik egy az egyben abszolút beleillettek a filozófiánkba. Bár csak két légióst foglalkoztattunk január végéig, de a kevesebb néha több alapon így egy olyan mixet sikerült teremtenünk a fiatal és tapasztaltabb játékosokból, ami ehhez a jobb és élvezetes játékhoz vezetett. Amikor pedig azt mondom, hogy tapasztaltabb, figyelembe kell venni azt is, hogy egy nagyon fiatal átlagéletkorú csapat a miénk – annál is értékesebbek az eddig elért eredmények!
– Ebben a szezonban mi lehet a célja a csapatnak? Mit érhetnek el a lányok a 2024/2025-ös idényben?
– A szezon elején a fejlődést tűztük ki célul magunk elé, nem volt számokban, helyezésekben meghatározott konkrét cél. Azt az érzést ismerjük, amikor evés közben jön meg az étvágy, de mi a realitás talaján maradunk, és továbbra sem akarunk nagyon előre nézni. Minden edzésen fejlődni szeretnénk, jobbak lenni, mint előző nap, de senki sem hinné el nekem, ha most azt mondanám, hogy időnként nem fordul meg a fejünkben a „mi lenne, ha…”. Ugye Pécsett rendezik meg a Magyar Kupa négyes döntőjét, ahova bejutottunk, illetve a harmadik-negyedik helyen állunk a bajnokságban, szóval azért lejjebb semmiképp sem szeretnénk adni, illetve ha esély adódik rá, akkor nem fogunk visszariadni attól, hogy éremért, netán Euroliga-szereplés jogáért küzdjünk meg egy adott párharcban. A személyes célom pedig az, hogy ezt a csapatot, amennyire csak lehet, tartsuk egyben, és akkor jövőre, esetleg két év múlva már lehet, hogy máshogy tudok válaszolni erre a kérdésre.
– A baj nem kerülte el a csapatot – főleg ennek fényében nem mindennapi, hogy jelen állás szerint is a legjobb négyben van a gárda. Milyen sérülések hátráltatják a munkát?
– Igen, sajnos a sérülések nem kerültek el bennünket, több helyen is gyengült a gárda emiatt, ezért is jutottunk arra az elhatározásra, hogy Nicole Romeo személyében egy irányító hátvédet igazolunk január végén. A gironai Európa Kupa-meccsen Nadija Szmailbegovics térdsérülést szenvedett, egy edzésen pedig Kecsmárik Olívia térdében szakadt el az elülső keresztszalag. Mindkét játékosra műtét vár, természetesen mindenben támogatjuk őket, és várjuk őket mihamarabb vissza a parkettára. Studer Ágnes esete pedig azért figyelemreméltó, mert válogatott irányítónk válla még decemberben sérült meg, azóta Ágica folyamatosan fájdalommal edz és játszik, s bár minden szakvélemény a műtét mellett szól, játékosunk még mindig nem döntötte el, hogy ezt szezon közben, vagy esetleg közvetlenül utána hajtassa végre. Ami minket illet, bármilyen döntést is hoz, mi támogatjuk, és reméljük, hogy a felépülése után is a sorainkban tudhatjuk majd őt!
– Miként látja az erőviszonyokat a mostani mezőnyben? Úgy tűnik, jó játékkal, a maximumot nyújtva a Pécs bárkit le tud győzni.
– Ez igaz, legalábbis ami a hazai mérkőzéseket illeti. Sajnos idegenben nem tudtuk mindig ugyanazt a játékot hozni, amit otthon, de azt hozzá kell tennem, hogy mind a miskolci, mind a soproni vereség előtt két, illetve három nappal nagyon erős Európa Kupa-meccset játszottunk, ami fizikálisan sokat kivett belőlünk. Ami az erőviszonyokat illeti, természetesen a „szokásos” csapatok ott vannak az élen, harcban a bajnoki címért vagy a dobogós helyezésekért, gondolok itt a DVTK-ra, a Győrre, a Sopronra vagy a Szekszárdra, de nekem személy szerint nagyon tetszik a TFSE-MTK játéka is az idén. Velünk együtt ez a hat csapat kiemelkedik a mezőnyből, és minden bizonnyal ott lesz mindenki a végelszámolásnál, ahol talán nüánszok fognak dönteni a végső helyezésekről.
– Milyen perspektíva előtt áll ez a csapat? Ha a keret nagy része együtt marad, és még egy picit megerősítik a nyáron, akkor tényleg visszajöhet a pécsi női kosárlabda szép időszaka. Ez lenne a cél?
– Ahogy fentebb is említettem, ezt a keretet minél nagyobb arányban együtt kell tartani, mert olyan kémia alakult ki a játékosok között, de ez igaz a stábra is, amely minden bizonnyal a jövőben még nagyobb sikerekhez vezethet. Több fiatal tehetség is nagyot lépett előre már ebben az együtt eltöltött fél évben is, az ő töretlen fejlődésük nem csak nekünk, de az egész magyar kosárlabdának fontos kell, hogy legyen, és a menedzselésük, igazi nagy játékossá válásuk az egyik fő feladatunk. Nem titkolom, ezt lenyilatkoztam a szezon előtt is, hogy mint a Nemzeti Kosárlabda Akadémia sportigazgatója azért vállaltam el a felnőtt csapatnál ezt a pozíciót, hogy a fiatal tehetségek útját egész magas szintig, a profi mezőnyig tudjam egyengetni. A nagy cél pedig a közönség visszacsábítása a Lauber Dezső Városi Sportcsarnokba, és a csapat–stáb–szurkolói bázis megerősítése mellett az Euroliga-szereplés kivívása.
– Az utóbbi években jó néhány kiváló játékost kineveltek Pécsett, gondolunk itt Juhász Dorkára, Kiss Virágra, Wentzel Nórára. Vissza lehet-e őket csábítani? Mert ha igen, akkor egy nagyon erős, ráadásul pécsi lányokból álló, tehát szurkolói szemmel még szerethetőbb csapat állna össze.
– Mind a három említett játékossal dolgoztam együtt, a válogatott mezük itt lóg az Akadémia csarnokában, és bízom benne, hogy a hovatartozásuk terén nem kérdés az, hogy ők a mi „gyerekeink”. Természetesen én lennék a legboldogabb, ha egy nap mindannyian újra pécsi színekben játszanának, a visszacsábításukhoz az kell, hogy egy stabil, erős, ha lehet, euroligás csapatunk legyen, amelybe szakmailag be tudnak illeszkedni. A stábbal sokat beszélgetünk erről, tervezzük a jövőt rövid és közepes távra egyaránt, és Dorka, Virág és Nóri minden tervünkben szerepel. Tartjuk is velük a kapcsolatot, szóval egyáltalán nem elrugaszkodott elképzelés az, hogy egyszer újra nekik is zúgjon a „Hajrá, Pécs!”.
