Címlap Vélemény A pécsi város...

A pécsi városvezetés igaz története, avagy szembenézés önmagunkkal

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Körömi Attila írása.


PÉCSNEK MSZP-s ADMINOK ÁLTAL FUTTATOTT FACEBOOK-POLGÁRMESTERE VAN – ENNYI ÉS EGY FIKARCNYIVAL SEM TÖBB

A 2019. őszi önkormányzati választásra a Mindenki Pécsért Egyesület égisze alatt fogtak össze a DK, a Jobbik, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd helyi szervezetei. Az ötpárti összefogás 2019. október 13-án győzelmet aratott. Az összefogás pártjainak képviselői 2019. június 30-án sajtótájékoztató keretében írták alá a megállapodásukat, melyben megtettük ígéreteinket. A megállapodást Mellár Tamás és Péterffy Attila felkérésére én szövegeztem. Megválasztása után Péterffy szembehelyezkedett az ígéreteinkkel. Utólag szembesültünk vele, hogy azokat nem gondolta komolyan, így nem is kívánta betartani. Ezzel pedig becsapta a választókat, félrevezette a várost.


A kép nagyítható!

A megállapodásunkban írásban és a kampányban szóban többek között azt ígértük, hogy demokratizáljuk a közgyűlési munkát, demokratizáljuk a várost. Azt ígértük, hogy a korrupcióval szembeni nulla toleranciánkkal és a lehető legteljesebb átláthatóság megteremtésével elérjük, hogy a korrupció kikerüljön Pécs közéleti szótárából. Azt ígértük, hogy a lakhatás, a lakásgazdálkodás területén már a ciklus első felében minőségi javulást biztosítunk. Azt ígértük, hogy szélesre tárjuk a kapukat a civil szervezetek és a szakmai műhelyek előtt, hogy Pécs egy élhető, egymást segítő, társadalomszervező erővel bíró várossá fejlődjön. Azt ígértük, hogy a közgyűlési többség birtokában megváltoztatjuk Pécs politikai légkörét, komfortossá tesszük a város közéletét.

Már július elején egyértelmű lett, hogy Péterffy nem egy független gazdasági szakember, hanem az MSZP, illetve a párt erős emberének, Puch Lászlónak a bábja.

Péterffy ekkor nevezte ki az MSZP-s Nyőgéri Lajost kampányfőnökének – nyilván ukázba kapta -, akiről októberben derült ki, hogy a bíróság többszörösen is eltiltotta a cégvezetéstől. Nyőgéri ezt szándékosan hallgatta el előlünk, hiszen ha ezt tudjuk, még képviselőjelölt sem lehetett volna. Ez csupán egy példa arra, hogy már a kampányban éreztük, az MSZP az idő kerekét visszafelé kívánja forgattatni Péterffyvel. A Párt lízingelte Péterffy arcát, a hamis függetlenségét, hogy legyen kit irányítaniuk. A lízingdíj egyik összetevője a polgármesteri apanázs lett. Ismétlem, ez csak egy példa a sok közül, melyek már a kampány alatt figyelmeztettek bennünket, hogy minden erőnkkel ellen kell majd állnunk az akkor még főként az MSZP és a Jobbik részéről láthatóan készülődő önérdekű kísértéseknek.

A kép nagyítható!

Október 13-án – a szavazás napjának estéjén – a kampány során már előkerült rossz érzéseim még aggasztóbbakká váltak. Aznap este a Slyven Étterem külön helyiségében ott ült Bodnár Imre, a Péterffy által később a sajtóhírek szerint százmilliós nagyságrendű megbízásokkal megdobott ügyvédcsapat feje. Bodnárt ott láttuk először. A kampányban még a neve is titok volt. De ott ült az MSZP-s Puch László is, akit Péterffy letagadott előttünk. Amikor 2019 tavaszán rákérdeztünk, hogy van-e kapcsolata Puchhal, szenvtelen arccal felelt határozott nemmel.

Sokkoló volt, ahogy a Slyvenben az arcomba vágott a dohos múlt. A „hangulat” a ’80-as éveket idézte.

Még nem volt végeredmény, de már elindult az osztozkodás. Látszott, hogy csak ez számít. Világos volt: pénzek és pozíciók keltek el kézen-közön. Egymásnak adták a kilincset a beavatottak, hogy bejussanak a külön helyiségbe. Ott és akkor le lehetett volna forgatni a Keresztapa 4.-et, éppen csak a lakodalom hiányzott hozzá.

A választást követő tizenhat napon át nem is ült le Péterffy a megválasztott momentumos képviselőkkel, elrendezett mindent nélkülük. Puchhal és Bodnárral. A három megválasztott momentumos képviselőnk dolga az lett, hogy megszavazza a készet: Ruzsa Csabát alpolgármesternek, és mindent, ami ebből következett. Mindent meg kellett szavazniuk, amihez még csak hozzá sem szólhattunk. A legfájóbb mégis az volt, hogy a Momentum pécsi és baranyai elnökei, Nemes Balázs és Péderi Tamás számító dörgölődzései adták meg a zöld jelzést Péterffynek. De erről majd külön…

Amikor 2019 elején a Momentum pécsi szervezetének elnökségi tagjaként támogattam, hogy álljunk be Péterffy mögé, és integritásomat kockára téve belementem, hogy álljunk oda a DK, az MSZP és a Jobbik mellé, akkor ennek egyetlen oka volt: 2010 és 2019 között a szememben oly mértékben ment félre a városirányítás, olyan szinten szakadtak el a várostól a helyi fideszes hatalom beszélő fejei, ami számomra elfogadhatatlan volt. Hiába, hogy a kipróbált, tapasztalt embereket szeretjük, hiába, hogy Péterffy személyében egy zsákbamacska jelölt került elő a kalapból, egyszerűen nem volt más. Engem is felhívott, hogy a Momentum támogassa őt. Tudtuk, hogy egy ismeretlen jelöltet fölépíteni a választás előtt néhány héttel nem lehet, ezért álltunk be mögé. Ez nem azt jelentette, hogy ne vártam volna más jelöltet is előlépni. Február vége volt a határidő, de Péterffyn kívül nem állt elő senki, és talán nem véletlenül.

Azért adtam a nevemet és az arcomat a 2019-es ötpárti összeboruláshoz, mert abban bíztam, hogy a Momentummal megálljt tudunk parancsolni a közgyűlésen belül azoknak az egészségtelen folyamatoknak és bűnös igényeknek, melyek az MSZP és a Jobbik részéről Péterffynél megjelentek. A DK egy ideig velünk tartott, ők is változást akartak Péterffyből kicsikarni. Az öt dk-s képviselő közül négy a 12 pontot is aláírta, de 2021 tavaszán – Bognár Szilvia kivételével – ők is beadták a derekukat Péterffynek.

Nem csak a Momentum helyi szervezetében bíztam, hanem a hangosan öndicsőítő országos vezetésben is. Az öndicsőítés idegen volt tőlem, de az ember bízik, amíg a tettek a meghirdetett elvek ellenkezőjét nem mutatják. Sajnos 2021 tavaszán bizonyosságot nyert, hogy az új politikai kultúrát hirdető Momentum országos elnöksége a párt elveit és a helyben tett ígéreteinket komolyan vevő saját önkormányzati képviselőjével szemben (Topán László esete) a demokratikus működést semmibe vevő és a volt Mandulás kempinget érintően a korrupció útjára frissen rátérő Péterffyt választotta – nagyobb szégyenükre. De erről, mint már fentebb jeleztem, majd külön…

Már a választás éjszakáján amellett érveltem, hogy vonuljunk ki a kompániából, mert nélkülünk is megvan a többség, így előbb vagy utóbb, de kiszorítják a három képviselőnket, avagy az MSZP bedaráltatja őket Péterffyvel. Azt javasoltam, hogy a kampányban tett ígéreteinknek megfelelő előterjesztéseket szavazzuk meg, de ami azzal szembe megy, és várhatóan ebből lesz több, azokat el kell utasítani. Ám ez csak akkor hiteles, ha ezt indoklással együtt egy sajtótájékoztatón bejelentjük. Volt saját programunk, dolgozzunk annak mentén, ez volt az álláspontom. De jött Nemes Balázs, beült Péterffy autójába, kisírt magának egy munka nélkül is jól fizető városházi pozíciót, ellenszolgáltatásként pedig a Momentum pécsi elnökeként némaságot parancsolt a három képviselőnknek. Így ment ez momentuméknál, ez lett az új politikai kultúra…

Ha akkor kilépünk a jól látható mocsárból, most nem lenne Mandulás-Bőrklinika ingatlancsere ügyében bűnügyi nyomozás. Nem lettek volna visszaélések az önkormányzati bérlakások kiutalásával kapcsolatban. A horror összegekért megbízott ügyvédcsapat nem tudná eltitkolni az átvilágítások eredménytelenségét, és így tovább. Mindezek nem lettek volna, és nem itt tartana a város összességében sem, mert amint a gyanú előkerül, mi lettünk volna az elsők, akik azt a nyilvánosság elé viszik.

De a Momentum helyi vezetői és az országos elnökség gyenge volt, mint a harmat. Morális tartás hiányában könnyen darálta be őket az MSZP és Péterffy. Meg hát osztottak-szoroztak, hiszen a könnyű életet valahogy finanszírozni kellett.

Összességében kiderült, hogy a pécsi közgyűlésben ellenzékben eltöltött kilenc év nem volt elég az MSZP-nek, a DK-nak és a Jobbiknak arra, hogy legalább valami alázat beléjük költözzön. Átvertek, de hát ez a szakmájuk, ehhez értenek a legjobban. Óvatlan voltam, így leginkább magamat okolhatom: azt gondoltam, csak van bennük annyi, hogy ha már az elszámoltatás hozta meg a választási győzelmet számunkra, nem vetik rá magukat a pénzre, önkormányzati lakásokra, a volt bőrklinika ingatlanára, munka nélkül megszerezhető adóforintokra. A sor egy külön posztot érdemel…

De az MSZP ’csokitolvajai’ és társutasaik onnan folytatták, ahol 2009-ben az mszp-s „buszlopással” és az EKF-fel abbahagyták.

(Ez utóbbiról szól Somlyódi Nóra: A Balkán kapuja? – Pécs Európa kulturális fővárosa című könyve, amely kötelező olvasmány minden pécsinek.) Amikkel pedig a város polgármestere dicsekszik, azok vagy szimpla városgondnokság szintű kötelezően ellátandó feladatok, vagy állami/uniós pénzen korábban indított és most csökkentett tartalommal befejezett projektek. Ezeket sajtózza Péterffy mszp-s stábja a saját hírharsonáikban, ezekkel futtatják az mszp-s adminok a polgármester arcát a Facebook-on. E túltolt kommunikáció egyre lejjebb teszi a valódi lécet a következő ciklus polgármestere előtt. Holott az önmagáért való végtelen és manipulatív kommunikáció nem képes kirántani a várost a gödörből.

Mivé lettek az ígéretek?

A közgyűlés működésének demokratizálása helyett Péterffy és a Tóth Bertalan-Puch László páros által az alpolgármesteri székbe röpített Ruzsa Csaba a képviselők alázását, leckéztetését, visszatérő cinikus élcelődést, időnként lehülyézést honosított meg a démosz előtt.
A korrupció nem került ki Pécs közéleti szótárából, mi több, tintaceruzával, mélyen a lapokba karcolva írja Pécs jelenlegi városvezetése bűneinek emlékkönyvét, miközben legkevesebb hat ügy nyomozása van folyamatban, összesen csaknem 1,5 milliárd forint összegben.
A lehető legteljesebb átláthatóság helyett, a lehető legjobban titkolja Péterffy a Bodnár Imre által vezetett ügyvédcsapat eredménytelen átvilágításairól szóló dokumentumokat, az átvilágításokra kifizetett eddigi összegeket. Miért titkolná, ha eredményük lett volna?
A lakásgazdálkodásban 2022 elejére igért minőségi javulás helyett a lakásvagyonnal való visszaélések (gyanúja) miatt folynak nyomozások. Egyetlen kérdéssel is leírható a pécsi lakásgazdálkodás helyzete: Hová tűnt a nyomozás elindulásakor és hol van most a jobbikos Sebestyén György, a polgármesteri hivatal lakásgazdálkodási csoportjának ciklus eleji vezetője, később Nyőgéri Lajos alpolgármester referense?
A civilek előtt szélesre tárt kapuk helyett, a pécsi városvezetés a kapukat behegesztette, még mielőtt néhány civil szervezet be nem slisszol a sáncárok hídján.

A város közéletének komfortossá tétele helyett pedig mérgezéses tüneteket mutat Pécs politikai légköre.

Köszönöm Péterffy! Köszönöm pécsi MSZP-DK tandem! Köszönöm elemeszpésedett pécsi Jobbik és pécsi Momentum!
Az elmúlt harmincnégy évben vagy a városvezető többség vagy az ellenzék részeként – Tasnádi Péter kivételével – módom volt megismerni mindegyik pécsi polgármestert. Tasnádi Péterrel is sikerült hosszabban és meglepően nyíltan beszélnem, melynek emlékét máig őrzöm, és egy vele kapcsolatos nem várt élményt is. A megszerzett tapasztalataim és ismereteim alapján a felelősségem teljes tudatában mondom, hogy emberileg Péterffy Attila egyetlen elődjéhez sem ér föl, messze elmarad tőlük – aggasztóan lent van a léc.
Az elmúlt öt évet jellemző szélhámosságokról, a pénzek kitalicskázásáról és a valódi, a város egésze számára érezhető eredmények elmaradásáról külön kell beszélni…

Szerző: Körömi Attila

A szerző teljes írása elérhető itt:


Ez a cikk nem a Pécs Aktuál írása, hanem külső szerző nyilvánosságnak szánt véleménycikke. A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Pécs Aktuál szerkesztőségének álláspontját; ettől függetlenül szívesen teret adunk a különféle véleményeknek, és más-más álláspontok bemutatásának.