Petrov Iván tárcája.
A törvényjavaslat sok más egyéb mellett az alábbi javaslatokat is tartalmazza:
(1.) “Nem lehet iskolai előadást tartani a homoszexualitás vagy a nemváltás népszerűsítéséről.”
(2.) “Csak nyilvántartásba vett személyek és szervezetek tarthatnak szexuális felvilágosítást az iskolákban.”
(3.) “Tilos lenne olyan reklámot elérhetővé tenni 18 éven aluliaknak, amely öncélúan ábrázolja a szexualitást, illetve a homoszexualitást és a nemváltást népszerűsíti.”
Semmi nem fehér vagy fekete, de nehéz a javaslat ellen érvelnem, de játsszunk el egy lépcsőházi beszélgetés variációival!
(1.)
“ – Kedves szomszéd, hallotta az új javaslatot? Fel vagyok háborodva! Ragaszkodom hozzá, hogy az iskolában népszerűsítsék a homoszexualitást és a nemváltást!
– Nem is tudom Gizike, nem emlékszem rá, hogy kamaszkoromban nekem népszerűsíteni kellett volna a szexualitás bármilyen formáját… Sőt, ha jobban belegondolok, magas belső motiváltságunk volt ebben a témában, de nem tudom, csak mondom…”
(2.)
“ – Kedves szomszéd, hallotta az új javaslatot? Fel vagyok háborodva! Ragaszkodom hozzá, hogy az iskolába bárki bemehessen szexuális felvilágosítást tartani!
– Nem is tudom Gizike, még egy 50 köbcentis robogó elvezetését is szigorú vizsgákhoz kötik, biztos abban, hogy a gyermekeink nem érdemelnek olyan tanítót, aki esetleg maga is tanult?”
(3.)
“ – Kedves szomszéd, hallotta az új javaslatot? Fel vagyok háborodva! Ragaszkodom hozzá, a gyermekeim olyan reklámokat nézhessenek, amik öncélúan ábrázolják a szexualitást és/vagy népszerűsítik a homoszexualitást és a nemváltást!
– Nem is tudom Gizike, amúgy ez miért fontos?”
Pardon! Szomszédasszony!
Ha lehet egy szavam, az elfogadásról első körben inkább olyan embereket hallgatnék, akik legalább magukat elfogadják.
