Néztem, nézegettem ennek a kormánypárt iránti szimpátiával nem vádolható kutatócégnek ezt az ábráját, friss mérését és nagyon szomorú lettem.
Azért lettem szomorú, mert nekem ezek az adatok azt mutatják: az ellenzéknek nevezett szekció egy tragédia. Külön-külön szinte alig léteznek, gyengék, nincs társadalmi támogatottságuk; de összeadva is vérszegénynek tűnik a mutatvány, hogy a kormányzóképességről most ne is beszéljünk.
Szóval szomorú lettem, mert hiszek abban, hogy egy kormány mellé kelle(ne) egy legalább annyira
- komoly,
- alternatívát és
- jövőképet felmutatni tudó,
- világos célokért küzdő,
- a többség akaratát képviselő, de a kisebbséget arányosan toleráló,
- az elvei, céljai mellett keményen kiálló,
- azért harcolni tudó
- nemzeti értékeket és elkötelezettséget valló, és nem multinacionális üzleti érdekeket kiszolgáló
ellenzéki párt, amely kellően modern ugyan, de nem felejti el az ország gyökereit és örökségét sem! Jót tenne a mindenkori kormánynak, mert ellensúlyozná; folyamatos versenyre és kompromisszumra kényszerítené a kormányzó pártot, vagy pártokat. És jó lenne az embereknek, mert lenne előttük világos és támogatható választási lehetőség.
Most nem ilyen ellenzéke van a kormánynak, ez teljesen nyilvánvaló, talán a számaik is ezért ennyire gyászosak. Ezért trükköznek, hogy egyáltalán esélye legyen pár szerencsésnek 4 évig igen jó fizetést kapni, na meg pár milliárdos állami párttámogatást, amiből elevickélnek egy jó darabig.
A Momentum épp kinyírja magát
Igazán csalódott a Momentum miatt vagyok! Ha az a párt kitartott volna eredeti céljai és „víziói” mellett, bízott volna önmagában és az emberekben, nem alkudott volna meg és váltott volna gúnyát a hatalomért, hanem inkább a lassabb, nehezebb utat választotta volna, ami az önálló építkezés, akkor az a párt képes lett volna felnőni a Fidesz mellé. Idővel. Pont úgy, ahogy a Fidesz is felnőtt, amely totális ellenszélben, folyamatos sajtógyűlölet és -elnyomás közepette, egy olyan korban, ahol nem volt közösségi média – Facebook, Twitter, Insta és TikTok – képes volt „lábon megverni” a legerősebb pártokat. És lassan 12 évnyi kormányzás és egy világjárvány közepette is élvezi a szavazók többségének támogatását.
A Momentum viszont nem ezt az utat választotta, hanem gyorsan akar a csúcsra törni, és ezért összeállt azokkal, akik ellen maga is létrejött. „Válaszd a jövőt” – mondják, miközben ők a múltat, és a múlt politikusait választották.
Ezzel elveszítette a Momentum az önálló karakterét, ami megkülönböztethette volna az „elhasznált” pártoktól és az „elhasznált” arcoktól.
A Momentum azt választotta, hogy 3-4 szerencsés vezetőjüknek „jó legyen”, ha van akkora mázlijuk a matek végén, hogy ők legalább bekerülnek majd a Parlamentbe. Nagyjából az az út vár így a Momentumra, amin az LMP halad öles léptekkel: vagyis a kimúlás.
Pécsett láthatatlanok és befolyásuk sincs
Pécsett már most láthatatlan a Momentum, pedig itt kormányzati pozícióban ülnek, a városvezető koalíció részeként. Ám hallgatnak és némák, mert úgy gondolják, ha beszélnek a problémákról, a nyilvánvaló visszásságokról, ha őszinték, akkor azzal veszélyeztetik a kormányellenes összefogás esélyét a 2022-es választáson. Ebben a tévednek! A saját létüket veszélyeztetik a hallgatással, és azt a maradék bizalmat játszák el éppen, amellyel kitüntették őket a szavazók.
És miért? Hogy a 29 éves Nemes Balázs végre Budapesten ragadhasson a Parlamentben másfélmilliós fizetésért?
Persze nagy kérdés, hogy kell-e aggódni egyáltalán olyanokért, akiknek mindennél fontosabb a hatalom és a pozíció, és ezért képesek is bármire.
