Petrov Iván tárcája.
Itt az esély! Mi lehetne aktuálisabb téma a Tokióban zajló nyári olimpiai játékok kapcsán?
Rengeteg gyermek és legalább ugyanannyi szülő szeretne jövő héten azonnal beiratkozni egy vívóegyesületbe Szilágyi Áron harmadik olimpiai bajnoki címe láttán, és ez így van jól.
Biztos vagyok benne, hogy sok más sportág is ad majd példaképeket, bajnokokat, akik egész generációkat fognak inspirálni arra, hogy sportoljanak.
Ez nagyon fontos.
Ha már elkezdtük a sportot, a választott példakép eredményei a legtöbb esetben meghatározzák a célt, az álmainkat is: egy napon meg szeretném nyerni az olimpiát!
Nagyon jó cél, nagyon fontos, hogy álmainkkal magasra helyezzük a mércét.
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a szülők és a sportpedagógusok tisztában legyenek azzal, pontosan milyen magasan is van az a bizonyos “olimpiai bajnoki léc”.
A négyéves felkészülési ciklus végén jellemzően hazánk 8-10 egyéni aranyéremnek örülhet, ami a magyar lakosságra lebontva világszinten is az egyik legkiemelkedőbb szám.
Aki Magyarországon születik és sportra adja a fejét, annak sokkal jobb esélye van, mint bármely más ország szülöttjének a Kárpát-medencében, a magyar szülők tehát erre alapozva joggal bizakodhatnak!
A 8-10 egyéni aranyérem jellemzően kevesebb ember között oszlik meg, lehetnek duplázó, triplázó versenyzők, így négyévente 3-6 egyéni bajnokkal számolhatunk.
Nem akarok bonyolult számításokba belemenni, de érzékeljük:
Magyarországon négyévente kb. ötször annyian töltenek ki telitalálatos ötöslottó-szelvényt, mint ahányan egyéni bajnokok lesznek.
Nagyon sok mindennek kell stimmelnie ahhoz, hogy valaki idáig elérjen. Adottságok, edzéskörülmények, sportszakemberek, szülői törődés, menedzsment és persze egy csipetnyi (csatahajónyi) szerencse!
A sport az egyik legfontosabb pedagógiai eszköz, olyan tapasztalatokkal gazdagítja a gyermekeket, amit helyettesíteni nagyon nehéz.
Meg kell említenem, szerintem ugyanilyen fontos, hogy a gyermek találkozzon már pici korában egy hangszerrel, tanuljon meg rajzolni és úgy általában, minden olyan dologgal foglalkozzon, ami örömet okozhat neki, amitől több lehet.
Összegezve a fentieket, amikor az elvárásunk egy gyermekkel szemben, hogy nyerje meg az olimpiát 10 év múlva, az olyan, mintha a lottózóban egy szelvény vásárlásakor elvárnánk a telitalálatot.
Ne tegyék!
Szülőként a legjobb, amit tehetnek a gyermekükért, hogy támogatják, következetes, biztos családi és érzelmi hátteret adnak nekik. A szülők jó példával járnak előttük, és reális, képességeiknek megfelelő elvárásokat fogalmaznak meg.
Ha így tesznek, és persze mindenekelőtt szeretik gyermekeiket, akkor még akár bajnokok is lehetnek.
Az elindulásnál mindenképpen segít, ha követik az olimpiai játékokat és rendszeresen, hangosan együtt azt kiáltják:
